Az alap- és a mesterképzés közötti egy év pihenő során az ELTE Egyetemi Könyvtárában dolgozom, úgyhogy most erről szeretnék írni egy kicsit. Mégiscsak egyetem, úgyhogy témába vág :D
Annak idején, amikor viszonylag gyakran látogattam a Ferenciek terén elhelyezkedő könyvtárat, még külön kölcsönző nyílt a földszinten jobb oldalt (a ruhatár mellett), így az olvasótermekkel nem is igazán ismerkedtem meg, csak akkor vetett oda a sors, amikor nem kölcsönözhető példányra fájt a fogam. (Lapos oldalpillantásokat vetek rád, esszéírás óra, második félév.) A forgóvillás beléptetőkapu ekkoriban került beszerelésre, amely első körben persze nem kis gondot okozott, amikor megpróbáltam behatolni az épületbe :)
Jelenleg viszont már nem működik a kölcsönző szoba, és az olvasótermek látják el ezt a feladatot is. A kölcsönzőbe mi kerültünk, akik archiválunk, digitalizálunk, adatbázisba töltögetünk, és egyéb hasznos ámde kevésbé látványos háttértevékenységet végzünk :D Vagyis pontosabban épp nemrég költöztünk fel a harmadik emeletre, de ez részletkérdés.
Nem sokkal miután munkába álltunk, körbevezettek minket szinte az egész épületen, ami meg kell valljam, hatalmas élmény volt. A főigazgatói irodától kezdve a restaurációs helyiségen át a digitalizáló teremig mindenfelé jártunk, és szembesülnöm kellett vele, hogy hatalmas, szinte labirintusszerű épületről van szó, ahol körülbelül ötször annyian dolgoznak, mint én azt naiv módon feltételeztem. És rengeteg a munka.
Sok könyvtári dolgozótól hallottam, hogy a legtöbben úgy gondolják, könyvtárosnak lenni rém egyszerű és laza meló – nem tagadom, én is ebben a tévhitben éltem. Persze azt nem feltételeztem, hogy egész nap más dolga sincs az itt dolgozóknak, mint útbaigazítani az eltévelyedett olvasót és pár évtized alatt végignyálazni a korpusz tetemes hányadát. De nem is voltam tisztában vele, mennyi munka van egy ilyen intézmény mögött. Nem tagadom, most sem tudnám pontosan megmondani, ki mit is csinál, de annyi bizonyos, hogy a könyvtárpultban ücsörgés és a kikérőcetlik átvétele a legeslegkisebb töredéke annak a munkarengetegnek, amit végezniük kell.
A legaktuálisabb, ami a könyvtár életét illeti, persze a felújítás. Kaotikus ügy ez, mert jóformán senki sem tud biztosan semmit, de az előkészületeknek (könyvek elpakolása, irodák kiürítése) folyniuk kell. De hogy a kedves olvasók is lássák, hogy bizony nem puszta passzióból zárták be az intézményt, a munkálatokat a Facebookon is követni lehet, méghozzá itt. Szerintem jó ötlet így dokumentálni az eseményeket, és remélem megmarad a lelkesedés a kezdeményezést illetően.
Ambivalens érzelmeim vannak jelenleg, ami az itteni munkát illeti, mert egyrészt ha csak szeptemberig maradok, az azt jelenti, hogy felvettek az egyetemre, és olvasóként térek csak vissza. Viszont ezzel együtt ki is kerülök a könyvtár közösségéből... Sok itteni dolgozóval ismerkedtem meg az itt töltött pár hónap alatt, és azt kell mondjam, egyetlen kezemen meg tudom számolni, hány olyan emberrel hozott össze a sors, aki ne lett volna szimpatikus. A főigazgatónő egy tündér, a titkárságon dolgozók mindenben segítenek, még abban is, amiben nem :D A projektvezetőink is imádnivalók és közvetlenek, de a portán és a ruhatárban is sok mosolygós arcot látunk és kedves szót hallunk :)
Annyi biztos, hogy sokkal szívesebben fogok ide járni így, hogy tudom, mennyi munka is van az olvasók kiszolgálása mögött :) (És talán a portán ülők is felismernek majd, titkon ebben reménykedem ám :D)
Egyetemi Könyvtár