Kedves Olvasó!
Ez a blog több okból jött létre, amelyeken szeretnék is most gyorsan végigzongorázni. Az első a közléskényszerem, nyilván ez a legfontosabb mozgatórugó :D Szeretek írni, és még jobban szeretem azt, ha nem csak én olvasom el az agyszüleményeimet. A webkettő nagyon jó barátom ebben, így egy blog formájában adom ki magamból a kiadandót :)
Szintén az indokok között szerepel, hogy nem ez az első hasonló blogom, és az előző generációval kapcsolatban rengeteg (de tényleg rengeteg) pozitív visszajelzést kaptam. Természetesen az alapképzésem éveit leíró ELTE-japán blogról beszélek, ami idővel sokkal népszerűbbé vált, mint én azt valaha gondoltam, és a mai napig sokak számára jelent kiindulópontot vagy támaszt az egyetemi évek alatt, még akkor is, ha a tartalom már kezd vészesen elavulni :) Remélem, hogy idővel talán ez a blog is betöltheti majd azt a segítő szerepet, amit az ELTE-japán.
Nem tagadom, további önös érdekek is mozgatnak, méghozzá a szörnyű memóriám. Nem is olyan rég kaptam kérdéseket a japán szakot (részben) lezáró nyelvi záróvizsgáról, és persze mint mindig, most is a blogom felé irányítottam az érdeklődőket, miszerint "biztos írtam róla". És nem! A véletlenek (és a lustaságom) szörnyű összjátéka folytán valahogy ez elmaradt, így pedig szembesülnöm kellett vele: semmire nem emlékszem a nyelvi záróvizsgáról, ami pedig mindössze egy éve történt. Summa summarum, a blog nemcsak másoknak nyújt segítséget, de nekem is: visszanézek dátumokat (mikor állapították meg tavaly az ösztöndíjakat, mikor érkezett az első átutalás, egyéb határidők), vizsgaleírásokat (milyeneket is szokott kérdezni ez a tanár?), és sorolhatnám.
Örömmel látok minden megjegyzést, írhattok is nekem, ha az szimpatikusabb (erre a címre), de eddigi tapasztalataim alapján az olvasók többsége úgyis csendben ólálkodik majd a bejegyzések között, én meg nagy szemekkel pislogok, amikor szembesülök vele, hogy igenis vannak olvasóim. De nem baj :D
Örömmel látok minden megjegyzést, írhattok is nekem, ha az szimpatikusabb (erre a címre), de eddigi tapasztalataim alapján az olvasók többsége úgyis csendben ólálkodik majd a bejegyzések között, én meg nagy szemekkel pislogok, amikor szembesülök vele, hogy igenis vannak olvasóim. De nem baj :D
Őszintén remélem, hogy minden kedves erre tévedő talál majd valami érdekeset, vagy legalábbis olvasásra méltót a blog hasábjain. Kellemes kutakodást!
A blogról