Az idegen nyelv közösségteremtő ereje

Az úgy volt, hogy éppen Horváth Péter Iván (Ny)elvi kérdések c. könyvét olvasgattam, amikor szembejött velem egy nagyon érdekes bekezdés. Na jó, igazából nagyon sok nagyon érdekes bekezdés jött velem szembe – különben miért olvasnám a könyvet? –, de ez még közléskényszert is kiváltott belőlem: hence, a jelen blogbejegyzés. Visszatérve a lényegre, íme:

Néha az idegen nyelvben is rejlik közösségteremtő erő. Tolmácsképzős csoporttársam azt kérdezte: „Ki tartja a mai szpícset?” Így fejezte ki, hogy az angoltudásunk összekovácsol minket. Aki ilyesmiktől félti a magyar jövőjét, azt megnyugtathatom. A szpícs csak ebben a közegben hangzott el. Ismerősöm a családjának, ahol az összetartozás egyik szimbóluma a magyar nyelv, ilyen élménybeszámolót tartott: „Ma egy dög nehéz beszédet fordítottunk.”

Eleinte csak mosolyogtam, hogy igen, ismerős helyzet, aztán ahogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy ez az egész az én életemben és kommunikációs stratégiáimban központi szerepet tölt be. Aki kicsit jobban ismer, az tudja, hogy alapvetően hajlamos vagyok keverni a nyelveket egy mondaton belül is. Hogy pontosabban fogalmazzak: az tudja, aki kicsit jobban ismer, és én feltételezem róla, hogy megérti az idegen nyelven beszúrt mondatrészeket. Mert ugye enélkül nem lenne különösebben hatékony a kommunikáció.

Alapvetően három idegen nyelv fordul elő ilyen szempontból a szókincsemben, mert hát ugye ennyit beszélek. (Hajaj, repedezik a plafon, mert konkrétan >beszélni<, folyékonyan és értelmesen csak egyet tudok a háromból.) Ezek az angol, a német és a japán. Meglepően kifinomult rendszer alakult ki azt illetően, hogy melyik nyelvet milyen közösséggel hagyom beleszivárogni a szép magyar mondataimba. (Még metszetek is vannak!)

Eleinte az angol volt az, ami egyre gyakrabban felütötte a fejét egy-egy szó erejéig a beszélgetésekben. Főleg az olyan kifejezések, amelyekre nincs, vagy éppen aktuálisan nem találtam frappáns magyar megfelelőt. (Például örök sláger az I see!) Ezt elsősorban a szűk baráti körben, illetve kisebb mértékben a gimnáziumi osztálytársak esetében lehetett megfigyelni, mégiscsak angol tagozatosok voltunk. De amint hazaértem a családtagokhoz, ez az opció egyszerűen kikapcsolt. Mivel rajtam kívül más nem nagyon beszélte igazán az angolt sosem a családban, ezért ott nem volt divat. Előfordult viszont helyette a német, amit már "büntetlenül" beszivárogtathattam a mondataimba, nem talált süket fülekre az ilyen vegyítés. Most konkrétan csak egy példa jut eszembe: a zusammen. Ha például azt akartam elmagyarázni, hogy valami csoportosan társas jellegű tevékenységre került sor, sokszor szaladt ki a számon otthon: "elmentünk az MMIK-ba, úgy zusammen".

Aztán jött az egyetem és a japán szak :D Szeretném azt hinni, hogy a csoporttársakkal nem azt a tipikusan rém idegesítő japánosítást űztük, amit animés körökben gyakran tapasztalni. A kawaii–senpai–neko dolgokra gondolok. (Animések, kéretik nem megsértődni, én is közétek való vagyok, ezért merek ilyeneket leírni :D) De közben könnyen lehet, hogy ez történt. Mindenesetre, ha adtam valamit valakinek (pl. egy papírzsebkendőt), nagyon gyakran szaladt ki a számon a dózo. Persze emellett megvolt a tipikus lelkes-japános szókincs is, tudjátok, amikor azért mondunk egyszerű és hétköznapi dolgokat egy idegen nyelven, mert tudjuk, hogyan kell mondani. (Igen, nem, köszönöm stb.) De ez nem menő, úgyhogy ezt nem részletezném :D

A japán szak után egy ideig az Egyetemi Könyvtárban dolgoztam, és itt megint nem volt helye az idegen nyelvű parádézásnak, mert annyira heterogén volt a társaság, hogy igazából a mai napig nem tudom pontosan, melyik munkatársam milyen idegen nyelvet beszélt és milyen szinten. Ha viszont találkoztam egy egykori szaktársammal, visszajöttek a régi reflexek. (A mai napig onnan tudom, ha japános ismerős köszön rám, hogy "Noémi-san!" felkiáltást vélek hallani :D) Ugyanígy a közeli barátokkal, akiknek jó része beszél angolul, megmaradtak az angol kifejezések.

Aztán jött a csúcsok csúcsa, a fordító mesterszak :D Itt az angol és a német is biztos közös pont, tehát a hibrid mondatszörnyetegek létrehozásának semmi akadálya. Mivel az angolt beszéljük jobban, illetve Deutsche Sprache, schwere Sprache, ezért elsősorban az angolra hagyatkoztunk itt is, ahogy ezt a példák is mutatni fogják, amiket mindjárt jól összegyűjtök facebookos beszélgetésekből :D

Mivel nem szeretnék személyiségi jogokat sérteni, mindet én írtam, teljesen hétköznapi chatelés közben :D (Kontextusból kiragadva egyik-másik igen mulatságos :D)

• Délután úgy tervezem, Auchanba megyek, ami egyáltalán nem biztos, hogy javít a közérzetemen, de who knows XD
• Nem tudok low level magyarul
• And what have they done to you there, hogy a sátán nyelvét beszéled önszántadból?
• Makes me wonder hogy minek törtem magam a sietséggel
• I always do, sajnos ez nem mindig jelenti azt, hogy igazam is van
• Too late, pizza általi halálban lesz részetek
• Apparently, még félig alszom XD
• Na, akkor we're on the same page ;D
• Omfg tinédzserkori verseket találni is so embarrassing XD
• Also, that's my eredeti hajszín :D
• Ha Sherlock és köztetek kell választani, ti nyertek, hands down :3

Azt hiszem ennyiből már egyértelmű a helyzet :) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy írásban sokkal inkább hajlamos vagyok a nyelvkeverésre, mint szóban. Szerintem ez elsősorban azért van így, mert hallás után nehezebb elkülöníteni a két nyelvet, és ha átvált valaki hirtelen egy mondat közepén, akár egy-két másodpercig is eltart, mire konstatálja az egyszeri hallgatóság, hogy valami bibi van :D Ettől függetlenül szóban is megfigyelhető a jelenség, de főleg az "önálló", leginkább hangulatkifejező megnyilvánulásoknál, mint a fentebb is említett I see, vagy egyszavas mondatok, mint a Seriously?!. Illetve valamiért a német kifejezések közül a Was für ein...?  mondatkezdés gyakori még nálam :D

Aki több bejegyzésemet is olvasta már, az itt a blogon is észrevehette, hogy néha elejtek egy-két angol szót, de mindig dőlten szedem őket, és valójában sokkal többre lenne ingerenciám, mint amennyi végül monitorra kerül :D Szintén érdemes megjegyezni, hogy nem mindig sikerül pontosan belőni a célközönséget. Például amikor visszakerültem az egyetemre, annyi nosztalgikus érzés öntött el, hogy a fordítós szaktársaknak is még egy-két hónapig sokszor reflexből japán szavakkal is reagáltam :D Van ez így.

Posted in Érdekes, Könyvek, Nyelvészet

Szerzemények a Könyvhétről

Még mielőtt bárki megvádolna, nem, nem tervezem könyves bloggá avatni az oldalt :D De kiélvezem a hirtelen jött szabadságot :) (Miközben persze nem felejtem el, hogy kismillió, még egyetemi témájú bejegyzéssel lógok. Mindent a maga idejében. Vagy ez esetben, mindent jóval később a maga idejénél.)

Tehát most zajlott a Könyvhét, és mint az élelmiszerek vásárlásán kívül szinte mindent, úgy a könyvvásárlást is kampányszerűen űzöm. Ilyen szempontból Könyvfesztivál és a Könyvhét két rendkívül veszélyes esemény a pénztárcámra nézve. Without further ado, íme a szerzeményeim:

Capote könyve, az Álom luxuskivitelben / A fűhárfa egyrészt azért ugrott a táskámba, mert az Európa 100 könyv sorozatából eddig minden kötet megvan, és ezzel sem tehettem kivételt, másrészt már jó ideje akarok olvasni Capote-tól, így ez tökéletes alkalomnak tűnt. Az Álom luxuskivitelben filmváltozatához volt már szerencsém, bár megmondom őszintén, nem ragadott magával. Viszont egy könyvtől egészen mást várok, mint egy filmtől, és meggyőződésem, hogy írásban tetszeni fog :)

A Sötétség délben c. kötetről akkor hallottam először, amikor a fent említett 100 könyv sorozatban kiadták. Morbid az ízlésem avagy sem, a leírás alapján nagyon-nagyon kíváncsi lettem a történetre. (Az elalvás mellé beprogramozott, éjfél és hajlani egy között sugárzott világháborús dokumentumfilmeket hibáztatom. Legalábbis részben.) A könyv hátulján ez áll:

A Sötétség délben az elsők között, s talán a leghatásosabban mondta el az igazságot a harmincas évek Szovjetuniójának koncepciós pereiről. Nyikolaj Szalmanovics Rubasov, a regény hőse a régi bolsevik vezetőgárda tagja volt. Magánélete feloldódott a Párt szolgálatában; nem ismert magasztosabbat, mint a célt, amelyet együtt kívántak megvalósítani. Ennek érdekében tudott kegyetlen és igazságtalan is lenni, de ellen tudott állni a fasiszta börtönök minden kínzásának, kényszerének is. A regény annak a rejtélynek az írói megoldása: hogyan lehetséges, hogy ezek az emberek végül is nyilvános tárgyaláson mindent vállaltak, a legabszurdabb vádakat is, és az ügyésszel versengve mocskolták be magukat a kortársak káprázó szeme előtt?

A marsi, vagyis hát mivel angolul vettem meg, The Martian (ilyenkor mindig elgondolkodom, kell-e magyar névelő, és rögtön eszembe jut Nádasdy egyik cikke) szintén régóta kívánságlistás. A filmet még moziban láttam, és az év egyik legnagyobb filmélménye volt számomra. Nem tagadom, Matt Damon maga komoly szerepet játszott ebben, mert szerintem hihetetlenül jó színész, de ami leginkább magával ragadott, az a főszereplő humora és a sok-sok tudomány. Laikusként elképzelésem sincs, mennyire hitelesek a filmben és a könyvben levezetett kémiai, biológiai stb. bravúrok, de hogy egy hozzá nem értő szemével hitelesnek tűnnek, az tuti. Engem megvettek kilóra. Tegnap el is kezdtem olvasni a könyvet, és ha lehet, még jobban tetszik, mint a film. Hat csillagot fog kapni az ötből!

A Tükör c. könyv zsákbamacska formájában került hozzám :D Egy kosárba be volt szórva sok-sok könyv, egyesével barna papírba csomagolva, és mindegyiken szerepelt egy rövidke, sejtelmes leírás. Ennél a könyvnél például a következő: "Fordulatos, halálon túli világba kalauzollak. Amint elkezdesz olvasni, belém szeretsz! A különlegesen egyedi karaktereimmel örömmel csavarlak az ujjam köré!" (Tekintsünk el a felkiáltójelek számomra zavaró mennyiségétől.) Engem a "halálon túli" szókapcsolattal sikerült megfogni. Szeretem a misztikus, szellemes (mármint ghosty szellemes, nem witty szellemes) sztorikat, na. Az "egyedi karakterek" dolgot nem tudom egészen komolyan venni, mert hát mi mást írnának egy könyvről, amit el akarnak adni. Na de majd jól elolvasom, és kiderül! A fülszöveg alapján érdekesnek ígérkezik a regény, remélem, tetszeni fog :)

A zsákbamacska mellé kaptam a Klasszi körkép (külön kell-é vajh ezt írni? vagy csak tipográfiai bravúr?) kiadványt, ajándékba! (Örül a kis magyar szívem, ingyé' volt.) A könyv a kortárs szórakoztató irodalom néhány szerzőjét mutatja be, sőt részleteket is közöl egy-egy művükből. A kiadvány egyébként a Könyvmolyképzőé, tehát az ő szerzőik szerepelnek benne. A teljesség igénye nélkül: Kemese Fanni, Zakály Viktória, Rácz-Stefán Tibor, Tavi Kata, Benina (a Tükör szerzője!), Böszörményi Gyula, On Sai stb. (Ha valakiben felmerülne a kérdés: teljesen véletlenszerűen emeltem ki a neveket :D)

Amanda Stevens Sírkertek Királynője-sorozata tipikus guilty pleasure számomra. Annak idején angolul olvastam mindhárom kötetet, nyilván megközelítőleg 1 könyv/nap sebességgel. Tipikusan az a fajta sztori, amit falni tudok: túlvilág, misztikum, kötelező jellegű szerelmi szál és ami talán a legfontosabb: a szereplők NEM tinédzserek. (Öregszem, úgy tűnik. Ha tizenévesekről szól egy könyv, hajlamos vagyok egy kecses mozdulattal a sarokba hajítani.) Mostanáig halvány segédfogalmam sem volt róla, hogy ezeket a könyveket lefordították magyarra. Most azonban rám mosolyogtak egy barátságos könyvállványról, és darabonként ötszáz(!) jó magyar forintért igazán nem hagyhattam ott őket. Különben is, nagyrészt úgyis elfelejtettem már a cselekmény részleteit, tehát ideje újraolvasni őket.

Ah, a Helikon zsebkönyvek... A gyengéim. (A pénztárcám hangos vonyításba kezd, ha megérzi a közelségüket.) A Könyvfesztiválon is sikerült beszereznem párat. A Tao egyrészt még a japános, távol-keleti érdeklődési köröm miatt volt kötelező vétel, másrészt Weöres fordította. Ennyi elég is indoknak. (Hétszázötven forint volt! Ugyan már.) A Poe-könyvecskét nemes egyszerűséggel azért vettem meg, mert amit eddig olvastam Poe-tól, azt mind imádtam. (Felvetettem már, hogy morbid ízlésem van?) A Nádas Péter-kötet megvásárlásáért pedig csak és kizárólag a helikonos srácot hibáztatom, ugyanis ő beszélt rá. Remélem, jól tette :D (Meg én is, hogy hallgattam rá.)

Inkább nem számolom össze, mennyit költöttem az összes könyvre együtt, de hát egyébként amúgy sem szoktam halomra vásárolni őket, úgyhogy most megengedtem magamnak, na. Tekintsük saját magam diplomaajándékának. (Most két hónapig ezzel a felkiáltással szórom a pénzt.)

***

Disclaimer: A witty szellemes könyveket is szeretem ám! ... Ezt csak úgy a miheztartás végett.

Posted in Könyvek

Ingyen könyv!

Ez csak egy igazán nyúlfarknyi figyelemfelhívás lesz: az eltereaderről ingyenesen letölthető Horváth Ildikó tanárnő Bevezetés a tolmácsolás pszichológiájába c. könyve! Nem tudom pontosan, időben korlátozott lehetőségről van-e szó, vagy ez már mindig elérhető lesz-e, de csak egy kattintás, úgyhogy simán megéri :)

Posted in Ajánló, Könyvek, Linkek

Új helyesírási szabályzat

Amint értesültem róla, hogy már beszerezhető a könyvesboltokban a helyesírási szabályzat 12. kiadása, meg kellett kaparintanom :D Egyrészt azért, mert az előző kiadás vagy elveszett a költözések sorozatában, vagy békésen pihen a többi elhanyagolt könyvemmel együtt a nagymamám garázsában... Másrészt pedig rajongásom nem titkolt tárgya a helyesírás :D (Ez sajnos nem jelenti azt, hogy tökéletes is a helyesírásom, de igyekszem.)

Az új könyvet rendkívül logikus módon hátulról kezdtem el bújni :D Ugyanis itt vannak összegyűjtve a változások az előző kiadáshoz képest. Ezek közül szeretnék most véleményezni egy-kettőt; különösen azokat, amelyek heves érzelmeket váltottak ki belőlem – akár pozitív, akár negatív irányban :)

A szabályzati rész változásai

"6. Bizonyos szabályok enyhítése, fakultatívvá tétele"

Itt igazából arról van szó, hogy a szabályzatot kicsit hozzáidomították ahhoz, ahogy az emberek a gyakorlatban irkálnak. Ezentúl például helyes a dühhel is, nem csak a dühvel – persze én ez utóbbit tanultam meg, így valószínű nem nagyon fogom soha az új változatot használni. A hivatalos és a belső használatra készült iratokban bizonyos közneveket mostantól lehet(...) nagy kezdőbetűvel írni (Alperes, Kutatóintézet) – ez igazából nekem formaságnak tűnik, mert az ilyen iratokban bizony eddig is olyan kezdőbetűvel írt mindenki mindent, amilyennel csak akart. Szintén több elfogadható verziója lett az 1-jén szónak és társainak: ezentúl lehet 1-én is. (Szegény j! Túl sokan rontották el, az az érzésem.)

"7. Szabálypontok bővítése, kiegészítése, új szabálypontok"

Az egybeírás–különírás–kötőjelezés szentháromságán belül a hat szótagos szabályt talán mindenki ismeri, ezentúl azonban figyelembe kell venni, hogy a képzők közül az -i nem számít bele a szótagszámba. Ez picit ugyan bonyolultabbá teszi magát a szabályt, de legalább mostantól nem kell a vendéglátóiparból -i képzővel vendéglátó-iparit csinálni, hanem maradhat minden egybeírva. 

"8. Szabályváltozás"

Na, itt nálam teljesen kicsapták a biztosítékot :D Az ugye világos, hogy közneveknél, ha toldalékolás miatt három azonos mássalhangzó kerülne egymás mellé, abból egyet diszkréten elhagyunk (orr + ra = orra). Ugyanígy volt ez – többek között – a magyar keresztnevekkel is: Bernadett + től = Bernadettől. Na de most...! Minden egyes tulajdonnévnél kötőjelezni kell, és bizony egyetlen mássalhangzó sem maradhat le a háromból! Így születnek az olyan förmedvények, mint az Ivett-tel, Mariann-nal, Blikk-kel és Szerelmes szonett-tel. Állítom, évekig fog tartani, mire ezt megjegyzem. (Hogy néz már ki, hogy Mariann-nak?!)

A -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű és -szerű szócskák utótag státuszt kaptak, így önálló összetételi tagként szerepelnek a szavakban. Éppen ezért nem vonogatjuk össze a kétjegyű betűket, hanem a jegygyűrű mintájára azt írjuk, hogy észszerű. (Azt meg próbáljuk meg elfelejteni, hogy a -szerű szócska önmagában nem használatos, mi most akkor is külön tagnak tekintjük. Mert csak.) Nem tudok másra gondolni, mint hogy túl sokan írták el az "ésszerű" szót, úgyhogy így oldották meg a helyzetet.

A példaanyag és a szótár megújulása

Itt a változások többségét örömmel fogadtam. Az árboc ezentúl árbóc lesz (a világon senki nem mondja szerintem rövid o-val), a burából búra lesz, a samanizmusból sámánizmus. (Egész eddig szégyen szemre nem tudtam, miért húzta alá a sámánizmus szót a helyesírás-ellenőrző – hát, jobb később rájönni, mint soha :D) Egybeírás-különírás terén is történt jó pár változás, de ezek nagy többségét én magamtól amúgy sem tudtam volna helyesen leírni, és mindenképp utánanéztem volna, mielőtt papírra/monitorra vetem :D

Kapunk egy rövidke szótár formájában jegyzéket is a megváltozott helyesírású szavakról. Egy-kettőn azért meglepődtem. A cserbenhagy ezentúl cserben hagy lesz... meg akkor cserben hagyásos gázolás? A nyitva tartást éppen mostanra tanultam meg magabiztosan, hogy külön kell írni, erre nem megváltoztatják? :D Mondjuk tény, hogy nagyon sok helyen láttam elírva.

Más szavak azért okoztak meglepetést, mert, mint kiderült, tizennyolc évig írtam őket helytelenül. Frizsider? Jó, eleve hűtőt, vagy nagyon igényes pillanataimban hűtőszekrényt írok, na de frizsider? Hát, mostantól fridzsider, úgyhogy megnyugodtam. Az immúnis meg hosszú ú volt... mostantól szerencsére rövid :D A metropolist eddig s-sel kellett írni, a nüánszt meg á-val. Ja, meg a satanizmus. (Ha! Ezt még a Chrome helyesírás-ellenőrzője is aláhúzza!) Mostantól szerencsére sátánizmus. (Ezt meg nem. Meghaladta a korát a Chrome!)

Én mostanáig az MTA helyesírási portáljára támaszkodtam kérdéses ügyekben (a blog oldalsávjában is ez szerepel), itt azonban egyelőre nem frissítették az adatokat, és a régi szabályzat alapján működik a rendszer. Persze 2016 szeptemberéig senki sem csaphat a kezemre, ha ezt követem (ahogy arról még a Nyesten olvastam). Bár utána sem valószínű, hogy ilyen agresszívan lépnek majd fel ellenem a helyesírás védnökei, de azért leendő fordítóként illik tisztában lennem az aktuális elvárásokkal.

Bár itt tényleg csak egy-két újdonságot emeltem ki (tehát ennél azért több van), a változások mennyisége eléggé elenyésző. Nekem az az érzésem, próbálták picit aktualizálni a helyesírást, csak éppen arról nincs elképzelésem, mi alapján döntötték el, mi megy, mi marad. Nincs szó nagy horderejű változtatásokról (például az ly és j között írásban jelentkező különbség eltörlése már az lenne), csak apróbb toldozgatásról-foldozgatásról. Azt meg aztán végképp nem értem, hogy jutottunk el a Mariann-nal félékig (igen, ez fáj legjobban a szívemnek), és hogy ez így kinek könnyebb.

Persze megszokás kérdése az egész, és idővel talán majd a régi szabályok tűnnek ósdinak, de addig is, amíg ez be nem következik, picit morgolódtam az ügy kapcsán :D

Posted in Érdekes, Könyvek

Példatár és Rozsban a fogó

Egyetlen számonkérésről nem írtam még, a Bevezetés a fordítás gyakorlatába c. előadásra készített példatárról. Első körben bemásolom, amit Klaudy tanárnő írt a követelményekről:

***

A teljesítés feltétele: Példatár készítése szabadon választott, tetszés szerinti nyelvű fordítás szövegének az eredeti szöveggel való egybevetése alapján. A párhuzamos szövegelemzés célja a fordítók által ösztönösen vagy tudatosan végzett átváltási műveletek feltárása, értelmezése és tipizálása. A példatár húsz  (lehetőleg 10 lexikai és 10 grammatikai) átváltási műveletet tartalmazzon az alábbi módon.
Útmutató a példatár elkészítéséhez:
A példatárat szövegszerkesztővel kell készíteni.
Címoldal: a példatárhoz készítsen külön címoldalt, amelyen tüntesse fel
  ¤ a példatár készítőjének nevét, címét, telefonszámát, e-mailjét
  ¤ a fordítás irányát
  ¤ a forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg pontos bibliográfiai adatait:
     × az eredetinél: szerző, cím, kiadó, kiadás helye és éve
     × a fordításnál: ugyanaz plusz a fordító neve!
Bevezető: A példatár elején legyen rövid ismertetés az íróról, az adott mű szövegéről, a fordítóról és a feltételezett fordítási nehézségekről (hipotézis).
Példatár: A példatár a forrásnyelvi és a célnyelvi mondatot teljes egészében tartalmazza. A példamondatok fölé címként, vagy alá magyarázatként írja oda, hogy milyen átváltási műveletet illusztrálnak.
A forrásnyelvi mondat után tüntesse fel a szerzőt és az oldalszámot (pl. Greene 251), a célnyelvi mondat után a fordítót és az oldalszámot (pl. Borbás 213).
A kiválasztott példamondatot mindig csak egyetlen jelenség illusztrálására használja.
Az illusztrálni kívánt jelenséget a célnyelvben és a forrásnyelvben is húzza alá vagy  valamilyen más módon (kurzív, félkövér) emelje ki.
Minden jelenséget egész mondattal vagy annál nagyobb szövegrésszel illusztráljon.
Összefoglalás: A példatár után röviden foglalja össze gondolatait a vizsgált műveletekről. Igazolja vagy vesse le hipotézisét a feltételezett fordítási nehézségekről. Itt lehet tenni kritikai megjegyzéseket is a fordításról.
Megjegyzések:
Ritka nyelveket is elfogadok.
Lehet párhuzamos szaknyelvi korpuszt is használni.
Lehet egyetlen műveletet kiválasztani (pl. kompenzáció) és arra keresni mind a húsz  példát, de akkor a műveletről részletesebb egy-két oldalas elemzést kérek.

***

Az utolsó órán elmondta a tanárnő, hogy aki "csak" egy tökéletes példatárat állít össze, az négyesre számíthat, ötöst pedig csak akkor lehet kapni, ha minden részfeladatot hiánytalanul elkészítünk (bevezetés a hipotézissel, összefoglalás). Ennél rosszabb jegyet komoly hibák esetén kaphatunk csak, például pár éve volt olyan, aki úgy elemezte az Egri csillagokat és annak német fordítását, mintha a német lett volna a forrásnyelv.

Én végül a The Catcher in the Rye új magyar fordításáról (az "új Zabhegyezőről"), a Rozsban a fogóról írtam. (Eredetileg a Dorian Gray képmásából akartam írni, aztán valahogy félév közben meggondoltam magam :D) Valami egészen leírhatatlan módszert követtem a példák összeválogatásánál, ami félúton volt a konkrét példakeresgélés ("csakazértis találok egy példát tudatos grammatikai konkretizálásra!") és a magyar fordítás szövegtudatos olvasása között ("ez vajon hogy volt az eredetiben? mert szó szerint így biztos nem"). 

Klaudy tanárnő az értékelésében megemlítette, hogy belevehettem volna a fordításról szóló részbe az interneten megjelent kritikákat is. Megmondom őszintén, annyira bele voltam süppedve a két könyvbe, hogy ez eszembe sem jutott :'D De utólag természetesen megtettem. Két hosszabb lélegzetvételű, értékelhetőbb kritikát találtam az új fordításról, érdekes módon két egészen eltérő hangvételűt.

http://vs.hu/magazin/osszes/tuleli-e-holden-caulfield-az-uj-zabhegyezot-0418#!s2

A fenti linken, a VS-en egy viszonylag kritikus hangvételű cikket tettek közzé. Amikor elkezdtem olvasni, úgy éreztem, tükrözi a véleményemet az írás, aztán elbizonytalanodtam, mert ennyire rossz véleménnyel azért nem vagyok róla. Amikor a cikk végére értem (összevont szemöldökkel), tovább folytattam a kutatást, és egy másik irományt is találtam, méghozzá ezt:

http://www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20150506-megmondjuk-miert-hulyeseg-a-zabhegyezo.html

Ez a cikk viszont – amellett, hogy persze a fordítói botladozásokat is megemlíti – alapvetően pozitív képet fest az új fordításról. A számomra kifejezetten megakasztó szavakat (drót, sublót és társai) konkrétan úgy állítja be, mint szándékos regiszter-eltérést: "Ez a töredezett személyiség nyilvánul meg a különböző nyelvi regisztereket megszólaltató Rozsban a fogóban." Ezzel a mozzanattal igazából nem tudok mit kezdeni, mert én az angol szövegen ezt nem éreztem, de hát nem is vagyok angol anyanyelvű, és nem is a regény születésekor éltem, így nem tudom megítélni, ez a kettős regiszter az eredeti műben megvan-e.

Az én véleményem egyébként valahol a kettő között van: maga a szöveg szerintem olvasmányos, gördülékeny. A régi fordítást nem olvastam, de az idézetek, amelyek a második cikkben szerepelnek, meggyőztek arról, hogy ez az új mégiscsak jobb lehet. Viszont nem tudok elmenni a számomra konkrétan ismeretlen szavak (pronyó, anziksz, della), illetve a kirívóan régies fordulatok (elveszik helyett elvész, lenne helyett volna, hajadonfőtt és társai) mellett. Engem kizökkentett az olvasásélményből.

Na, szóval! Erről írtam a példatáramat, örülök, hogy elolvastam, és még valami: nekem nagyon tetszik az új borító. (Olyan sok csúnyát írnak róla mindenfelé, hogy szükségét éreztem ezt megemlíteni.) Minimalista de mégis ötletes, nekem nagyon bejön a körbefutó elválasztójel :)

Posted in Könyvek, Műfordítás, Számonkérés

John Algeo – The Origins and Development of the English Language

Kiadó: Cengage Learning
Kiadás éve: 2009 (6th edition)
ISBN: 978 1428231450

Sikeresen kivégeztem ezt a könyvet is. Legalábbis elolvastam, a tanulással kapcsolatban még van elmaradásom, de keddig igyekszem behozni :)

A Nádasdy-féle szabad kredites órám kötelező olvasmányáról van szó. Több mint 360 oldal, tele van tömve információval, és valahogy mégis olvasmányos. Ha nem kellene vizsgázni belőle, beárnyékolatlan örömmel olvastam volna :D (Így, hogy meg is kell tanulni, az élmény persze kevésbé volt felhőtlen, ahogy az lenni szokott :D)

Szokásomhoz híven mellékelném a tartalomjegyzéket, és ezzel már a könyv tartalma is egyértelmű lesz:

1. Language and the English Language: An Introduction
2. The Sounds of Current English
3. Letters and Sounds: A Brief History of Writing
4. The Backgrounds of English
5. The Old English Period (449–1100)
6. The Middle English Period (1100–1500)
7. The Early Modern English Period (1500–1800): Society, Spellings, and Sounds
8. The Early Modern English Period (1500–1800): Forms, Syntax, and Usage
9. Late Modern English (1800–Present)
10. Words and Meanings
11. New Words from Old
12. Foreign Elements in the English Word Stock

Legfőképp azért élveztem az olvasását, mert tele van példákkal, és ez mindent sokkal érthetőbbé tesz. Ha éppen égnek állt a hajam egy különösen furmányos félmondat után, biztos lehettem benne, hogy nemsoká megvilágosodom, mert jönnek a példák. Szintén hihetetlenül hasznos a könyv végén található glosszárium is, ráadásul a benne szereplő szavak (leginkább első előfordulásukkor) félkövérrel szedve kerültek a főszövegbe, így "előre" tudható, mihez fogunk definíciót találni. (Illetve mire kérdez rá nagy eséllyel a vizsga :D)

A fejezetek között vannak "nagyon nyelvészesek" és meseszerűbbek is, az első kettő-három és az utolsó három-négy például számomra emészthetőbbnek tűnt kicsit, mint a köztes fejezetek, amelyek a tartalomjegyzék tanúsága szerint is az egyes időszakokra jellemző nyelvi állapotot írják le. Nem véletlenül nem szerepel az évközi számonkérések anyagában az utolsó pár fejezet. (Nem mellesleg végül a második és a harmadik prelimre nem tudtam rendesen készülni, úgyhogy csak az elsővel tudtam plusz pontokat szerezni :( )

Nagy örömömre sok kisebb alfejezetre van osztva a szöveg, és csak az alapvetően mesélősebb részeknél fordul elő, hogy akár több oldalon keresztül ne találkozzunk alfejezetekkel. Mint említettem már, ezt én kifejezetten pártolom, illetve a jegyzetelést is nagyban megkönnyíti. Hogy a vizsgára mit kell tudni belőle... hát körülbelül mindent :'D Ami órákon elhangzott, az tulajdonképpen egy élvezetes és kiegészített változata a könyvnek, de a számonkérés alapját bizony ez a bő 360 oldal adja. Keddre nagyon bensőséges viszonyt szándékozom kialakítani velük :) (Már most jóban vagyunk, megjegyezném.)

Eleinte annyira megtetszett a könyv, illetve a téma is annyira a szívem csücske, hogy megfordult a fejemben egy hús-vér példány végleges megszerzése, de amikor szembesültem az árával, erről a tervemről kelletlenül lemondtam :'D Nem olcsó mulatság. (Pedig van már újabb kiadása is, azt hiszem a hetedik 2013-as.)

Posted in Könyvek, Kötelező olvasmányok

Klaudy Kinga – Bevezetés a fordítás elméletébe

Kiadó: Scholastica
Kiadás éve: 2006
ISBN: 963 85912 6 9

Hát erről szépen elfeledkeztem! Mármint írni a könyvről, nem elolvasni :) Tehát ez a kötet volna a bevezetés a fordítás elméletébe című tárgyunk "bibliája". Ez már csak azért is van így, mert a vizsga tételsora majdnem egy az egyben a könyv tartalomjegyzéke. Ezen kívül az előadások is hűen követték a témákat – le is írom őket, ha már itt tartunk:

1. A nyelvészeti fordításelmélet keletkezése
2. Fordításelmélet és szociolingvisztika
3. Fordításelmélet és pszicholingvisztika
4. Fordításelmélet és szövegnyelvészet
5. A fordítás folyamatának nyelvészeti modelljei
6. Az ekvivalencia fogalma a fordításelméletben
7. Merre tart ma a fordítástudomány?

Ez egyébként csak a könyv első része, a második rész egy terminológiai gyűjtemény. Ezt is meg kellett tanulni a vizsgára, hiszen a második feladat fogalommeghatározás volt. (Erről bővebben a vizsgabeszámolómban írtam.) Én személy szerint az Anki nevű SRS-programba pötyögtem be a fogalmakat, hogy így kérdezzem ki magamtól :D A kártyamennyiség tanúsága szerint összesen 126 fogalom került ebbe a részbe.

Rátérve magára a könyvre, nekem ez is tetszett :D (Kezdem úgy érezni, nem igazán mérvadó a véleményem, mert nekem minden tetszik...?) Amikor végignéztem a fejezetek, azaz pontosabban az alfejezetek címein, kicsit kétségbeestem, mert úgy gondoltam, semmi átmenet, logikai kapocs nem lesz a témák között, de legnagyobb megkönnyebbülésemre erről szó sincs. A fejezetek logikusan és követhetően vannak felépítve, úgyhogy hiába aggódtam :)

Amire érdemes figyelni a könyv esetében, az a kiadási dátum. Nem tudom pontosan, mikori a kötet legújabb kiadása, de az én birtokomba egy 2006-os példány került, ami az 1999-es változatlan utánnyomása. Ennek fényében kell értelmezni az olyan kifejezéseket, mint "napjainkban" (ez általában a kilencvenes évekre utal), és persze az adatok közül sem minden naprakész (például az Európai Unió tagországainak száma, Magyarország EU-tagságának ténye stb.). Különösen érinti ez az utolsó fejezetet, a Merre tart ma a fordítástudomány? címűt, ezért ahhoz mindenképpen hozzá kell venni az előadás anyagát, ott ugyanis a tanárnő megemlítette az ezredforduló óta esedékes tendenciákat is.

Szerintem a vizsgához nagyon nagy segítség a könyv, főleg ha valaki nem volt bent minden előadáson, ne adj' isten elkalandozott a figyelme közben :D Én nagyrészt a könyvre alapoztam a tanulási stratégiámat, és ehhez vettem hozzá a diavetítések anyagát – az eredményből ítélve jól tettem :)

Érdekes volt szembesülni vele, hogy bizonyos fokig szubjektívek ezek a tankönyvek, amiket olvasunk. Ez akkor tudatosult bennem, amikor a fordítók kétnyelvűségéről szóló részt olvastam. Klaudy tanárnő ugyanis nem tekinti a fordítókat (a tolmácsokat is beleértve) kétnyelvűeknek, csak egy speciálisan korlátozott, funkcionális kétnyelvűséget tulajdonít nekik. (De előtte leírja, mennyire eltér egy fordító és egy kétnyelvű személy nyelvi kompetenciája.) Ezzel ellentétben Horváth Ildikó tanárnő könyvében a tolmácsok nemhogy kétnyelvűek, de hivatásos kétnyelvűek. Persze az eltérés abból fakad, mit is értünk "kétnyelvű" alatt (ahogy az mindkét könyvben említésre is kerül), azért jó látni, hogy tényleg nézőpont kérdése az ilyesmi :D 

Igazi alapozó könyvről van szó egyébként, de alapos alapozó könyvről :D Nem hiába lett a címe Bevezetés a fordítás elméletébe, mert tényleg érezhetően a kezdő fordító- és tolmácspalánták a célközönség. Ettől függetlenül jó pár szakkifejezés van benne (126! :D), így aki ezt megtanulja, az figyelemreméltó elméleti alapot szerez az esetleges további kutakodáshoz. 

Elérhetőség:

Mint mindig, az FTT tanszéki könyvtára rendelkezésre áll, de találunk (különböző kiadási évű) példányokat a Központi Olvasóban, az Egyetemi Könyvtárban, a nyelvtudományi könyvtárban, de még a germanisztikás és az olaszos könyvtárban is. Fontos megjegyezni, hogy van egy Bevezetés a fordítás elméletébe és gyakorlatába c. könyv is, amely első fele elvileg megegyezik ezzel. Ebből még több példány van, az anglisztikás könyvtárban kapásból nyolc, de van a németesben, a Központi Olvasóban, a nyelvtudományiban is stb. 

Posted in Könyvek, Kötelező olvasmányok

Ildikó Horváth – Interpreter Behaviour

Ildikó Horváth – Interpreter Behaviour. A psychological approach

Kiadó: Hang Nyelviskola Bt.
Kiadás éve: 2012
ISBN: 978 963 08 4976 0

És igen, sikerült végeznem egy újabb kötelezővel! Ezúttal a tolmács előadás másik kötelező olvasmányát, azaz Horváth Ildikó könyvét végeztem ki sikeresen. Kicsit éles váltás volt ez az előző kettő könyv után, azt is mindjárt leírom, miért. Először viszont azt írnám le, hogy 261 számozott oldallal ez az eddigi legnagyobb terjedelmű kötelező olvasmány (mármint az általam olvasottak közül, mert hohó, lesz ez még így se!), és talán a legkevésbé szellős is. Ami itt-ott megtörte a szöveg folyását, azok az ábrák voltak, bár nem kell túl sok képre számítani, azért azt előrebocsátom :D

Tehát, mint említettem, a Nyelvtanulás két kézzel és a Tolmácsolás könyvekhez képest ez azért egy más kategóriát képvisel. Tudományosabb és részletesebb, de szerintem még az a kategória, amit nyugodt szívvel fel lehet adni kötelezőnek így a képzés első félévében, mert semmiképp sem túl tudományos vagy túl komplikált. Ami számomra különösen könnyen követhetővé tette, az az, hogy az egyes alfejezetek viszonylag rövidek. Nem tudom, ezzel a kisebbségbe tartozom-e, de sokkal könnyebben nekiállok a tanulásnak, ha látom, hogy a következő fejezetecske is csak két oldal. Ha viszont tizen-huszon oldalas, tördeletlen folyószöveget látok, nagy az esély, hogy addig tologatom magam előtt a tanulást, míg aztán rohamléptekkel kell átvágtatnom az egészen.

A tartalmára rátérve, ezt a "szokásos" módon a nagyobb fejezetek címével illusztrálnám:

1. Interpreters' communication behaviour
2. Interpreters' speech behaviour
3. Interpreters' linguistic behaviour
4. Interpreters' creative behaviour
5. Stress and interpreter behaviour
6. Cognitive flexibility and interpreter behaviour
7. Interpreter trainee behaviour: autonomous learning

Most hogy mindezt így leírtam, ráeszméltem, hogy talán meg kellett volna említenem: a könyv egyébként angolul van :D (Bár gondolom ez a címéből is egyértelmű volt, de azért ki tudja.) A fejezetek egyébként javarészt általános bevezetéssel, esetleg fogalommeghatározásokkal indulnak, majd az esetleges komponensek, tényezők is bemutatásra kerülnek, illetve gyakori, hogy a tolmácsolástudomány (és egyéb tudományok) legfontosabb modelljeit és teóriáit is leírja a szerző, majd a fejezetek végén mindig konklúzió és további lehetséges kutatási irányok szerepelnek. 

Nagyon hasznos lehet a könyv azoknak, akik ne adj' isten doktori képzésen törik a fejüket, és kutatási témát keresnek, mert az egyes modellek és elméletek említése igen gyakori, így számos terület számos képviselője és az eddigi kutatások is felbukkannak az irodalomjegyzékben. Nagyon jó kis áttekintést szolgáltat a könyv az eddigi tudományos munkákat illetően – már a vonatkozó témákkal kapcsolatban, persze. Aki csak "átfutni" akarja a könyvet, az ugyan elveszhet a sok szakértő neve között, de szerintem már csak azért is hasznos a kutatók említése, mert a könyv segítségével egész jól fel lehet mérni, ki az, aki igen fontos személyiség a tolmácsolás kutatásában. (Nyilván az, akinek a neve kismilliószor szembejön velünk :D)

Attól függetlenül, hogy sokkal tudományosabb ez a könyv, mint az előzőek, ezt is szépen jegyzetelhetőnek találtam. Előfordulnak benne ismétlések, illetve érezhető az egyes modellek leírásánál, hogy melyiket tartja "fontosabbnak" a szerző, és melyiket kevésbé. (Ez ugye elsősorban a vizsgára készülő hallgatóknak jelent mankót. :D) Értelemszerűen a nagyobb horderejű elméletek sokkal részletesebben kerülnek bemutatásra, míg másokat csak egy-két jellemző vonással írt körül a tanárnő.

Hogy könnyű volt-e olvasni... mihez képest :D A hatodik fejezetet valamiért körülbelül addig olvastam, mint az összes többit együttvéve, a hetedik viszont nagyon gyorsan ment (bár rövid is, ez tény), de ez nyilván az érdeklődési kör függvénye is. Az a tény, hogy angolul íródott a könyv, nem jelentett plusz problémát (jól is néznénk ki, ha a B nyelvemen nem tudnék elolvasni egy könyvet), mert mint tapasztaltam, azokat a szavakat, amelyeket meg kellett néznem szótárban, magyarul sem ismertem XD (Vagy legalábbis a pontos jelentésével nem voltam tisztában, na.)

Nagyon sok átfedés van a könyv tartalma és az előadásokon elhangzottak között, de tényleg nagyon sok. Persze a tanárnőt hallgatni sokkal élvezetesebb, és az órákon nem is részletezi annyira az anyagot, mint a könyvben, de ha valaki nem tudott bemenni egy-egy órára, annak mindenképp nagy segítséget jelenthet a könyv. Összességében örülök, hogy elolvastam, mert sokkal okosabbnak érzem magam tőle XD (Micsoda érvek.) Bár nem készülök tolmácsnak, a könyv túlnyomó részét érdeklődve olvastam :)

Elérhetőség:

Na, ez nem egyszerű... A Széchényiben természetesen van egy példány, de az ELTE tagkönyvtárai keményebb diónak bizonyulnak. A Központi Olvasóban elvileg van egy példány, gyakorlatilag egy szaktársam élménybeszámolója szerint annak az egynek nyoma veszett... Ezen kívül a nyelvtudományiban van még egy példány, illetve a mi saját kis tanszéki könyvtárunkban. (Meglepő, hogy itt is csak egy, hiszen kötelező egy egész évfolyamnak... És utólag is elnézést, amiért egy hétig én csücsültem rajta :'D)

Posted in Könyvek, Kötelező olvasmányok

Kontráné Hegybíró Edit – Nyelvtanulás két kézzel

Kontráné Hegybíró Edit – Nyelvtanulás két kézzel. A jelnyelv szerepe a siketek idegennyelv-tanulásában

Kiadó: ELTE Eötvös Kiadó
Kiadás éve: 2010
ISBN: 978 963 284 131 1

Időközben ráeszméltem, hogy butaságot írtam Szabari Krisztina könyvéről, mert nem annak értem először a végére, hanem ennek :D Csak időközben kölcsönadtam, ezért nem volt szem előtt, így jól el is feledkeztem róla. Ez a könyv az egyik szabad kredites tárgyamhoz tartozó kötelező olvasmány, méghozzá – nem meglepő módon – a hallássérültek idegennyelv-tanulása c. előadáshoz. 

Ami nagyon tetszett a könyvben, hogy száz százalékosan és teljes mértékben közérthető. Semmilyen, de tényleg a legapróbb előzetes tudást sem feltételezi a könyv az olvasóról, ami számomra nagyon jó hír, hiszen eddig nem sokat tudtam a hallássérültekről, az oktatási rendszerben való boldogulásukról nem is beszélve. A könyv tehát Ádámnál és Évánál kezdi, leírja, mit jelent nagyothallónak lenni, siketnek lenni, mi az a jelnyelv stb. 

Az előadások egy az egyben a könyvön alapulnak, így hatalmas segítséget nyújtanak a vizsgához is – erről majd bővebben a vizsga után tudok beszámolni :) Hogy milyen témákat is érint a könyv, azt talán a fejezetek címeivel tudom leghűbben illusztrálni:

• Alapvető ismeretek a siketekről: a siketek mint nyelvi és kulturális kisebbség
• A siketek idegennyelv-tanuláshoz való joga
• Az "Esélyegyenlőség a nyelvtanulásban" projekt kutatásai 2007–2008
• A siketek anyanyelve és a jelnyelv használata az oktatásban
• Siketek és nagyothallók nyelvtanulási motivációi
• A siketek és nagyothallók nyelvtanulási tapasztalatai
• A siketek nyelvoktatásában bevált tanítási módszerek
• Integrált nyelvtanulás nagyothallókkal és hallókkal
• Esélyegyenlőség és -egyenlőtlenség
• Célok, feladatok

182 számozott oldalról van szó, kellemesen méretes betűtípussal. Főleg azokat a részeit mondanám szellősnek, ahol idézeteket hoz fel a szerző, ami viszonylag gyakori. A könyv maga egy kutatás eredményeit írja le, és ezt a kutatásban résztvevőktől idézett beszélgetésrészletekkel is illusztrálja. Ez egyébként egyben olvasmányossá is teszi a könyvet, és segít abban is, hogy kicsit azonosulni tudjon az olvasó a problémával.

Nagyon jól jegyzetelhető könyv, mert nem tömény, nem sok, nagyon szépen követhető és logikus a felépítése is. Élveztem az olvasását. Ha valakit érdekelne maga az előadás, de nem tudja megoldani, hogy látogassa, annak tökéletes alternatíva ennek a könyvnek az elolvasása. (Ahogy a vizsgázni készülő hallgatók is támaszkodhatnak rá, ha esetleg valami fatális véletlen folytán nem ültek be minden héten az órára :D) A végső ítélet tehát részemről az, hogy bárki laikus de érdeklődő személynek bátran merem ajánlani a könyvet :) 

Elérhetőség: 

Az ELTE intézményein belül nem meglepő módon a Bárczi könyvtárában van belőle a legtöbb példány, de a PPK-n és a BTK nyelvtudományi könyvtárában is akad belőle. Mint szinte mindenből, a Széchenyiben ebből is van. Én személy szerint a BTK-n, az R épületben lévő Eötvös Pontban vásároltam meg (a Jegyzetboltban nem kapható!), az árcédula tanúsága szerint 2160 forintért.

Posted in Könyvek, Kötelező olvasmányok

Szabari Krisztina – Tolmácsolás

Szabari Krisztina – Tolmácsolás. Bevezetés a tolmácsolás elméletébe és gyakorlatába

Kiadó: Scholastica
Kiadás éve: 2002
ISBN: 963 85912 8 5

Úgy döntöttem, írogatok némi szösszenetet azokról a kötelező olvasmányokról, amelyeken sikerült átrágnom magam. Elsőként ezzel a könyvvel végeztem, "a kék könyvvel", ahogy nálunk nevezik. Kezdjük a fizikai jellemzőivel: kék. (Na jó, ezt eddig is tudtuk.) Alapvetően rendkívül barátságos küllemű könyvecske ez, elsősorban mert (azon kívül, hogy kék) viszonylag vékony. Összesen 141 számozott oldalt tartalmaz, mindemellett a betűtípus és -méret sem apró vagy zsúfolt, sőt meglehetősen szellős a szerkesztés.

Ami a felépítését illeti, öt nagyobb részből áll, amelyek további fejezetekre illetve alfejezetekre vannak bontva. Csak hogy némi betekintést nyújtsak a tartalmába, a részek címei a következők:

1. A tolmácsolás története
2. A tolmácsolás elmélete
3. A tolmácsolás tipologizálása
4. A tolmács személyisége és teljesítményének értékelése
5. A nyelvi kérdés szabályozása az Európai Unióban, és a tolmácsolás jelenlegi gyakorlata

Előre szólok, rosszat nem nagyon fogok írni erről a könyvről – nem véletlenül értem ennek legelőször a végére, na :D Szerintem nagyon olvasmányos, nem zúdít az ember fejére egy mondaton belül három tonna számadatot és tulajdonnevet, és a félkövérrel kiemelt kulcsszavak is hasznos mankót jelentenek a tanuláshoz. Jegyzetelés közben is teljesen ki voltam békülve a könyvvel, mert mint említettem nem tömény, tehát nem éreztem úgy, hogy valójában csak begépelem az egész kötetet. (Különösen tetszett a "Néhány tolmácsanekdota" alfejezet, felüdülés volt olvasni :D)

Hogy a tárgy (bevezetés a tolmácsolásba) vizsgájának anyagához mennyire szervesen tartozik hozzá, azt egyelőre értelemszerűen nem tudom megmondani, de rengeteg olyan rész van benne, amit Horváth Ildikó tanárnő szinte ugyanúgy adott elő órán, ahogyan itt nyomtatásban megjelent. Szerintem mindenképp érdemes elolvasni, már csak azért is, mert a 141 oldalas terjedelmével és a könnyen olvasható jellegével nem vesz el sok időt az ember életéből.

Elérhetőség:

Az FTT könyvtárában számos példány található belőle, de van egy példány a germanisztikás könyvtárban, a központi olvasóban és a nyelvtudományi könyvtárban, kettő a franciásban, illetve egy a jelenleg sajnos nem működő Egyetemi Könyvtárban is – legalábbis az OPAC szerint. Természetesen nemcsak az ELTE könyvtáraiban elérhető, de van például az OIK-ban, a Szabó Ervinben és persze a Széchényiben is.

Posted in Könyvek, Kötelező olvasmányok