John Algeo – The Origins and Development of the English Language

Kiadó: Cengage Learning
Kiadás éve: 2009 (6th edition)
ISBN: 978 1428231450

Sikeresen kivégeztem ezt a könyvet is. Legalábbis elolvastam, a tanulással kapcsolatban még van elmaradásom, de keddig igyekszem behozni :)

A Nádasdy-féle szabad kredites órám kötelező olvasmányáról van szó. Több mint 360 oldal, tele van tömve információval, és valahogy mégis olvasmányos. Ha nem kellene vizsgázni belőle, beárnyékolatlan örömmel olvastam volna :D (Így, hogy meg is kell tanulni, az élmény persze kevésbé volt felhőtlen, ahogy az lenni szokott :D)

Szokásomhoz híven mellékelném a tartalomjegyzéket, és ezzel már a könyv tartalma is egyértelmű lesz:

1. Language and the English Language: An Introduction
2. The Sounds of Current English
3. Letters and Sounds: A Brief History of Writing
4. The Backgrounds of English
5. The Old English Period (449–1100)
6. The Middle English Period (1100–1500)
7. The Early Modern English Period (1500–1800): Society, Spellings, and Sounds
8. The Early Modern English Period (1500–1800): Forms, Syntax, and Usage
9. Late Modern English (1800–Present)
10. Words and Meanings
11. New Words from Old
12. Foreign Elements in the English Word Stock

Legfőképp azért élveztem az olvasását, mert tele van példákkal, és ez mindent sokkal érthetőbbé tesz. Ha éppen égnek állt a hajam egy különösen furmányos félmondat után, biztos lehettem benne, hogy nemsoká megvilágosodom, mert jönnek a példák. Szintén hihetetlenül hasznos a könyv végén található glosszárium is, ráadásul a benne szereplő szavak (leginkább első előfordulásukkor) félkövérrel szedve kerültek a főszövegbe, így "előre" tudható, mihez fogunk definíciót találni. (Illetve mire kérdez rá nagy eséllyel a vizsga :D)

A fejezetek között vannak "nagyon nyelvészesek" és meseszerűbbek is, az első kettő-három és az utolsó három-négy például számomra emészthetőbbnek tűnt kicsit, mint a köztes fejezetek, amelyek a tartalomjegyzék tanúsága szerint is az egyes időszakokra jellemző nyelvi állapotot írják le. Nem véletlenül nem szerepel az évközi számonkérések anyagában az utolsó pár fejezet. (Nem mellesleg végül a második és a harmadik prelimre nem tudtam rendesen készülni, úgyhogy csak az elsővel tudtam plusz pontokat szerezni :( )

Nagy örömömre sok kisebb alfejezetre van osztva a szöveg, és csak az alapvetően mesélősebb részeknél fordul elő, hogy akár több oldalon keresztül ne találkozzunk alfejezetekkel. Mint említettem már, ezt én kifejezetten pártolom, illetve a jegyzetelést is nagyban megkönnyíti. Hogy a vizsgára mit kell tudni belőle... hát körülbelül mindent :'D Ami órákon elhangzott, az tulajdonképpen egy élvezetes és kiegészített változata a könyvnek, de a számonkérés alapját bizony ez a bő 360 oldal adja. Keddre nagyon bensőséges viszonyt szándékozom kialakítani velük :) (Már most jóban vagyunk, megjegyezném.)

Eleinte annyira megtetszett a könyv, illetve a téma is annyira a szívem csücske, hogy megfordult a fejemben egy hús-vér példány végleges megszerzése, de amikor szembesültem az árával, erről a tervemről kelletlenül lemondtam :'D Nem olcsó mulatság. (Pedig van már újabb kiadása is, azt hiszem a hetedik 2013-as.)

Posted in Könyvek, Kötelező olvasmányok

Horváth Ildikó (szerk.) – A modern fordító és tolmács

Kiadó: ELTE Eötvös Kiadó

Kiadás éve: 2015

ISBN: 978 963 12 1474 1

Elfelejtettem, hogy a kötelezőkről is szoktam írni :D Na szép. (Pedig éppen ma délután fogom írni azt a ZH-t, amihez ez a könyv fel volt adva.) Amíg még el nem felejtem, írok is gyorsan! 

Kissé bajban vagyok, mert nagyon nehéz általánosságban írni erről a könyvről. Mivel különböző szerzők által írt rövidebb cikkekről, tanulmányokról van szó, ezért érezhetően az egyes irományok stílusa is egészen más. Mivel emellett még a témák is változatosak, így a bennem keltett benyomások is teljesen különbözőek voltak az egyes cikkek olvasása közben. Hogy azért valami megfoghatót is írjak, íme a cikkek listája:

• Hány lábon álljon a fordító? A modern fordító profilja (Eszenyi Réka)
• A fordító mint fordításszolgáltató (Szondy Melinda)
• A fordító mint lektor (Robin Edina)
• A fordító mint terminológus (Tamás Dóra Mária)
• Projektmenedzsment (Földes Annamária)
• Vendormenedzsment (Wagner Veronika)
• Fordítások technikai előkészítése és utómunkája (Varga Katalin)
• Lokalizáció (Snopek Márta)
• Fordításértékelés ipari alapokon: a professzionális fordításértékelés módszerei (Lengyel István)
• Önkéntes fordítás és tolmácsolás (Horváth Ildikó)
• Gépi fordítás (Varga Ágnes)
• Fordítási környezetek (Ábrányi Henrietta)
• Információs és kommunikációs technológiák a tolmácsolásban és gépi tolmácsolás (Horváth Ildikó)
• A modern fordítóképző profilja – aki tudja, tanítsa (Eszenyi Réka)
• Új tantárgyak: nyelvtechnológia, irányított fordítói projektmunka (Kovács Máté)
• Új utak a tolmácsok képzésében: virtuális órák (Seresi Márta)
• Az együttműködő tanulás szerepe a fordító- és tolmácsképzésben (Horváth Ildikó)

Alapvetően több pozitív csalódás ért a könyvet olvasva, mint negatív. Nem számítottam rá például, hogy értékes információkat fogok kapni másodéves tantárgyakat illetően (irányított fordítói projektmunka), illetve több cikk is kellemes meglepetést okozott, mert bár a címüket olvasva úgy gondoltam, számomra érdektelen lesz a tartalma (és talán még egy picit unalmas is), végül épp ellenkező élmények maradtak bennem.

Amiről egyébként szoktam még írni – mennyire jegyzetelhető, mennyire tömény, vannak-e benne ábrák stb. – szintén nem általánosítható, hiszen ahány szerző, annyi stílus. Az persze érzékelhető, hogy igyekeztek viszonylag egységes keretbe foglalni minden írást (bevezetőt és összegzést majdnem minden cikk elején és végén találunk), de az ezt "betöltő" szöveg egészen eltérő képet mutat. Vannak nagyon könnyen emészthető, már-már meseszerűen olvasmányos írások, és persze töményebb, komolyabb emésztést igénylő cikkek is.

A könyvet eredetileg igen alacsony példányszámban bocsátották piacra, de a nagy érdeklődésre való tekintettel igen hamar elfogyott, és így legjobb tudomásom szerint újabb adag került forgalomba. (Ha jól rémlik, említettem, hogy ez volt a legnagyobb sláger a konferencián is – vitték, mint a cukrot!) A tanszéki könyvtárban van belőle pár példány, ez biztos, de hogy pontosan mennyi, arról sajnos fogalmam sincs. Én személy szerint megvásároltam a könyvet (a konferencián, igen :D), és szerintem jó döntés volt. Sok olyan területre nyertem betekintést, amiről eddig nem sokat tudtam (vagy semmit, valljuk be :D). Ilyen például a lokalizáció és a vendormenedzsment.

Némileg beárnyékolta az olvasási élményt a vizsga (azaz ZH) réme, mivel elképzelésem sincs, milyen jellegű kérdésre számíthatunk a vizsgán, de a későbbiekben természetesen erről is beszámolok majd :)

Posted in Kötelező olvasmányok

Klaudy Kinga – Bevezetés a fordítás elméletébe

Kiadó: Scholastica
Kiadás éve: 2006
ISBN: 963 85912 6 9

Hát erről szépen elfeledkeztem! Mármint írni a könyvről, nem elolvasni :) Tehát ez a kötet volna a bevezetés a fordítás elméletébe című tárgyunk "bibliája". Ez már csak azért is van így, mert a vizsga tételsora majdnem egy az egyben a könyv tartalomjegyzéke. Ezen kívül az előadások is hűen követték a témákat – le is írom őket, ha már itt tartunk:

1. A nyelvészeti fordításelmélet keletkezése
2. Fordításelmélet és szociolingvisztika
3. Fordításelmélet és pszicholingvisztika
4. Fordításelmélet és szövegnyelvészet
5. A fordítás folyamatának nyelvészeti modelljei
6. Az ekvivalencia fogalma a fordításelméletben
7. Merre tart ma a fordítástudomány?

Ez egyébként csak a könyv első része, a második rész egy terminológiai gyűjtemény. Ezt is meg kellett tanulni a vizsgára, hiszen a második feladat fogalommeghatározás volt. (Erről bővebben a vizsgabeszámolómban írtam.) Én személy szerint az Anki nevű SRS-programba pötyögtem be a fogalmakat, hogy így kérdezzem ki magamtól :D A kártyamennyiség tanúsága szerint összesen 126 fogalom került ebbe a részbe.

Rátérve magára a könyvre, nekem ez is tetszett :D (Kezdem úgy érezni, nem igazán mérvadó a véleményem, mert nekem minden tetszik...?) Amikor végignéztem a fejezetek, azaz pontosabban az alfejezetek címein, kicsit kétségbeestem, mert úgy gondoltam, semmi átmenet, logikai kapocs nem lesz a témák között, de legnagyobb megkönnyebbülésemre erről szó sincs. A fejezetek logikusan és követhetően vannak felépítve, úgyhogy hiába aggódtam :)

Amire érdemes figyelni a könyv esetében, az a kiadási dátum. Nem tudom pontosan, mikori a kötet legújabb kiadása, de az én birtokomba egy 2006-os példány került, ami az 1999-es változatlan utánnyomása. Ennek fényében kell értelmezni az olyan kifejezéseket, mint "napjainkban" (ez általában a kilencvenes évekre utal), és persze az adatok közül sem minden naprakész (például az Európai Unió tagországainak száma, Magyarország EU-tagságának ténye stb.). Különösen érinti ez az utolsó fejezetet, a Merre tart ma a fordítástudomány? címűt, ezért ahhoz mindenképpen hozzá kell venni az előadás anyagát, ott ugyanis a tanárnő megemlítette az ezredforduló óta esedékes tendenciákat is.

Szerintem a vizsgához nagyon nagy segítség a könyv, főleg ha valaki nem volt bent minden előadáson, ne adj' isten elkalandozott a figyelme közben :D Én nagyrészt a könyvre alapoztam a tanulási stratégiámat, és ehhez vettem hozzá a diavetítések anyagát – az eredményből ítélve jól tettem :)

Érdekes volt szembesülni vele, hogy bizonyos fokig szubjektívek ezek a tankönyvek, amiket olvasunk. Ez akkor tudatosult bennem, amikor a fordítók kétnyelvűségéről szóló részt olvastam. Klaudy tanárnő ugyanis nem tekinti a fordítókat (a tolmácsokat is beleértve) kétnyelvűeknek, csak egy speciálisan korlátozott, funkcionális kétnyelvűséget tulajdonít nekik. (De előtte leírja, mennyire eltér egy fordító és egy kétnyelvű személy nyelvi kompetenciája.) Ezzel ellentétben Horváth Ildikó tanárnő könyvében a tolmácsok nemhogy kétnyelvűek, de hivatásos kétnyelvűek. Persze az eltérés abból fakad, mit is értünk "kétnyelvű" alatt (ahogy az mindkét könyvben említésre is kerül), azért jó látni, hogy tényleg nézőpont kérdése az ilyesmi :D 

Igazi alapozó könyvről van szó egyébként, de alapos alapozó könyvről :D Nem hiába lett a címe Bevezetés a fordítás elméletébe, mert tényleg érezhetően a kezdő fordító- és tolmácspalánták a célközönség. Ettől függetlenül jó pár szakkifejezés van benne (126! :D), így aki ezt megtanulja, az figyelemreméltó elméleti alapot szerez az esetleges további kutakodáshoz. 

Elérhetőség:

Mint mindig, az FTT tanszéki könyvtára rendelkezésre áll, de találunk (különböző kiadási évű) példányokat a Központi Olvasóban, az Egyetemi Könyvtárban, a nyelvtudományi könyvtárban, de még a germanisztikás és az olaszos könyvtárban is. Fontos megjegyezni, hogy van egy Bevezetés a fordítás elméletébe és gyakorlatába c. könyv is, amely első fele elvileg megegyezik ezzel. Ebből még több példány van, az anglisztikás könyvtárban kapásból nyolc, de van a németesben, a Központi Olvasóban, a nyelvtudományiban is stb. 

Posted in Könyvek, Kötelező olvasmányok

Ildikó Horváth – Interpreter Behaviour

Ildikó Horváth – Interpreter Behaviour. A psychological approach

Kiadó: Hang Nyelviskola Bt.
Kiadás éve: 2012
ISBN: 978 963 08 4976 0

És igen, sikerült végeznem egy újabb kötelezővel! Ezúttal a tolmács előadás másik kötelező olvasmányát, azaz Horváth Ildikó könyvét végeztem ki sikeresen. Kicsit éles váltás volt ez az előző kettő könyv után, azt is mindjárt leírom, miért. Először viszont azt írnám le, hogy 261 számozott oldallal ez az eddigi legnagyobb terjedelmű kötelező olvasmány (mármint az általam olvasottak közül, mert hohó, lesz ez még így se!), és talán a legkevésbé szellős is. Ami itt-ott megtörte a szöveg folyását, azok az ábrák voltak, bár nem kell túl sok képre számítani, azért azt előrebocsátom :D

Tehát, mint említettem, a Nyelvtanulás két kézzel és a Tolmácsolás könyvekhez képest ez azért egy más kategóriát képvisel. Tudományosabb és részletesebb, de szerintem még az a kategória, amit nyugodt szívvel fel lehet adni kötelezőnek így a képzés első félévében, mert semmiképp sem túl tudományos vagy túl komplikált. Ami számomra különösen könnyen követhetővé tette, az az, hogy az egyes alfejezetek viszonylag rövidek. Nem tudom, ezzel a kisebbségbe tartozom-e, de sokkal könnyebben nekiállok a tanulásnak, ha látom, hogy a következő fejezetecske is csak két oldal. Ha viszont tizen-huszon oldalas, tördeletlen folyószöveget látok, nagy az esély, hogy addig tologatom magam előtt a tanulást, míg aztán rohamléptekkel kell átvágtatnom az egészen.

A tartalmára rátérve, ezt a "szokásos" módon a nagyobb fejezetek címével illusztrálnám:

1. Interpreters' communication behaviour
2. Interpreters' speech behaviour
3. Interpreters' linguistic behaviour
4. Interpreters' creative behaviour
5. Stress and interpreter behaviour
6. Cognitive flexibility and interpreter behaviour
7. Interpreter trainee behaviour: autonomous learning

Most hogy mindezt így leírtam, ráeszméltem, hogy talán meg kellett volna említenem: a könyv egyébként angolul van :D (Bár gondolom ez a címéből is egyértelmű volt, de azért ki tudja.) A fejezetek egyébként javarészt általános bevezetéssel, esetleg fogalommeghatározásokkal indulnak, majd az esetleges komponensek, tényezők is bemutatásra kerülnek, illetve gyakori, hogy a tolmácsolástudomány (és egyéb tudományok) legfontosabb modelljeit és teóriáit is leírja a szerző, majd a fejezetek végén mindig konklúzió és további lehetséges kutatási irányok szerepelnek. 

Nagyon hasznos lehet a könyv azoknak, akik ne adj' isten doktori képzésen törik a fejüket, és kutatási témát keresnek, mert az egyes modellek és elméletek említése igen gyakori, így számos terület számos képviselője és az eddigi kutatások is felbukkannak az irodalomjegyzékben. Nagyon jó kis áttekintést szolgáltat a könyv az eddigi tudományos munkákat illetően – már a vonatkozó témákkal kapcsolatban, persze. Aki csak "átfutni" akarja a könyvet, az ugyan elveszhet a sok szakértő neve között, de szerintem már csak azért is hasznos a kutatók említése, mert a könyv segítségével egész jól fel lehet mérni, ki az, aki igen fontos személyiség a tolmácsolás kutatásában. (Nyilván az, akinek a neve kismilliószor szembejön velünk :D)

Attól függetlenül, hogy sokkal tudományosabb ez a könyv, mint az előzőek, ezt is szépen jegyzetelhetőnek találtam. Előfordulnak benne ismétlések, illetve érezhető az egyes modellek leírásánál, hogy melyiket tartja "fontosabbnak" a szerző, és melyiket kevésbé. (Ez ugye elsősorban a vizsgára készülő hallgatóknak jelent mankót. :D) Értelemszerűen a nagyobb horderejű elméletek sokkal részletesebben kerülnek bemutatásra, míg másokat csak egy-két jellemző vonással írt körül a tanárnő.

Hogy könnyű volt-e olvasni... mihez képest :D A hatodik fejezetet valamiért körülbelül addig olvastam, mint az összes többit együttvéve, a hetedik viszont nagyon gyorsan ment (bár rövid is, ez tény), de ez nyilván az érdeklődési kör függvénye is. Az a tény, hogy angolul íródott a könyv, nem jelentett plusz problémát (jól is néznénk ki, ha a B nyelvemen nem tudnék elolvasni egy könyvet), mert mint tapasztaltam, azokat a szavakat, amelyeket meg kellett néznem szótárban, magyarul sem ismertem XD (Vagy legalábbis a pontos jelentésével nem voltam tisztában, na.)

Nagyon sok átfedés van a könyv tartalma és az előadásokon elhangzottak között, de tényleg nagyon sok. Persze a tanárnőt hallgatni sokkal élvezetesebb, és az órákon nem is részletezi annyira az anyagot, mint a könyvben, de ha valaki nem tudott bemenni egy-egy órára, annak mindenképp nagy segítséget jelenthet a könyv. Összességében örülök, hogy elolvastam, mert sokkal okosabbnak érzem magam tőle XD (Micsoda érvek.) Bár nem készülök tolmácsnak, a könyv túlnyomó részét érdeklődve olvastam :)

Elérhetőség:

Na, ez nem egyszerű... A Széchényiben természetesen van egy példány, de az ELTE tagkönyvtárai keményebb diónak bizonyulnak. A Központi Olvasóban elvileg van egy példány, gyakorlatilag egy szaktársam élménybeszámolója szerint annak az egynek nyoma veszett... Ezen kívül a nyelvtudományiban van még egy példány, illetve a mi saját kis tanszéki könyvtárunkban. (Meglepő, hogy itt is csak egy, hiszen kötelező egy egész évfolyamnak... És utólag is elnézést, amiért egy hétig én csücsültem rajta :'D)

Posted in Könyvek, Kötelező olvasmányok

Kontráné Hegybíró Edit – Nyelvtanulás két kézzel

Kontráné Hegybíró Edit – Nyelvtanulás két kézzel. A jelnyelv szerepe a siketek idegennyelv-tanulásában

Kiadó: ELTE Eötvös Kiadó
Kiadás éve: 2010
ISBN: 978 963 284 131 1

Időközben ráeszméltem, hogy butaságot írtam Szabari Krisztina könyvéről, mert nem annak értem először a végére, hanem ennek :D Csak időközben kölcsönadtam, ezért nem volt szem előtt, így jól el is feledkeztem róla. Ez a könyv az egyik szabad kredites tárgyamhoz tartozó kötelező olvasmány, méghozzá – nem meglepő módon – a hallássérültek idegennyelv-tanulása c. előadáshoz. 

Ami nagyon tetszett a könyvben, hogy száz százalékosan és teljes mértékben közérthető. Semmilyen, de tényleg a legapróbb előzetes tudást sem feltételezi a könyv az olvasóról, ami számomra nagyon jó hír, hiszen eddig nem sokat tudtam a hallássérültekről, az oktatási rendszerben való boldogulásukról nem is beszélve. A könyv tehát Ádámnál és Évánál kezdi, leírja, mit jelent nagyothallónak lenni, siketnek lenni, mi az a jelnyelv stb. 

Az előadások egy az egyben a könyvön alapulnak, így hatalmas segítséget nyújtanak a vizsgához is – erről majd bővebben a vizsga után tudok beszámolni :) Hogy milyen témákat is érint a könyv, azt talán a fejezetek címeivel tudom leghűbben illusztrálni:

• Alapvető ismeretek a siketekről: a siketek mint nyelvi és kulturális kisebbség
• A siketek idegennyelv-tanuláshoz való joga
• Az "Esélyegyenlőség a nyelvtanulásban" projekt kutatásai 2007–2008
• A siketek anyanyelve és a jelnyelv használata az oktatásban
• Siketek és nagyothallók nyelvtanulási motivációi
• A siketek és nagyothallók nyelvtanulási tapasztalatai
• A siketek nyelvoktatásában bevált tanítási módszerek
• Integrált nyelvtanulás nagyothallókkal és hallókkal
• Esélyegyenlőség és -egyenlőtlenség
• Célok, feladatok

182 számozott oldalról van szó, kellemesen méretes betűtípussal. Főleg azokat a részeit mondanám szellősnek, ahol idézeteket hoz fel a szerző, ami viszonylag gyakori. A könyv maga egy kutatás eredményeit írja le, és ezt a kutatásban résztvevőktől idézett beszélgetésrészletekkel is illusztrálja. Ez egyébként egyben olvasmányossá is teszi a könyvet, és segít abban is, hogy kicsit azonosulni tudjon az olvasó a problémával.

Nagyon jól jegyzetelhető könyv, mert nem tömény, nem sok, nagyon szépen követhető és logikus a felépítése is. Élveztem az olvasását. Ha valakit érdekelne maga az előadás, de nem tudja megoldani, hogy látogassa, annak tökéletes alternatíva ennek a könyvnek az elolvasása. (Ahogy a vizsgázni készülő hallgatók is támaszkodhatnak rá, ha esetleg valami fatális véletlen folytán nem ültek be minden héten az órára :D) A végső ítélet tehát részemről az, hogy bárki laikus de érdeklődő személynek bátran merem ajánlani a könyvet :) 

Elérhetőség: 

Az ELTE intézményein belül nem meglepő módon a Bárczi könyvtárában van belőle a legtöbb példány, de a PPK-n és a BTK nyelvtudományi könyvtárában is akad belőle. Mint szinte mindenből, a Széchenyiben ebből is van. Én személy szerint a BTK-n, az R épületben lévő Eötvös Pontban vásároltam meg (a Jegyzetboltban nem kapható!), az árcédula tanúsága szerint 2160 forintért.

Posted in Könyvek, Kötelező olvasmányok

Szabari Krisztina – Tolmácsolás

Szabari Krisztina – Tolmácsolás. Bevezetés a tolmácsolás elméletébe és gyakorlatába

Kiadó: Scholastica
Kiadás éve: 2002
ISBN: 963 85912 8 5

Úgy döntöttem, írogatok némi szösszenetet azokról a kötelező olvasmányokról, amelyeken sikerült átrágnom magam. Elsőként ezzel a könyvvel végeztem, "a kék könyvvel", ahogy nálunk nevezik. Kezdjük a fizikai jellemzőivel: kék. (Na jó, ezt eddig is tudtuk.) Alapvetően rendkívül barátságos küllemű könyvecske ez, elsősorban mert (azon kívül, hogy kék) viszonylag vékony. Összesen 141 számozott oldalt tartalmaz, mindemellett a betűtípus és -méret sem apró vagy zsúfolt, sőt meglehetősen szellős a szerkesztés.

Ami a felépítését illeti, öt nagyobb részből áll, amelyek további fejezetekre illetve alfejezetekre vannak bontva. Csak hogy némi betekintést nyújtsak a tartalmába, a részek címei a következők:

1. A tolmácsolás története
2. A tolmácsolás elmélete
3. A tolmácsolás tipologizálása
4. A tolmács személyisége és teljesítményének értékelése
5. A nyelvi kérdés szabályozása az Európai Unióban, és a tolmácsolás jelenlegi gyakorlata

Előre szólok, rosszat nem nagyon fogok írni erről a könyvről – nem véletlenül értem ennek legelőször a végére, na :D Szerintem nagyon olvasmányos, nem zúdít az ember fejére egy mondaton belül három tonna számadatot és tulajdonnevet, és a félkövérrel kiemelt kulcsszavak is hasznos mankót jelentenek a tanuláshoz. Jegyzetelés közben is teljesen ki voltam békülve a könyvvel, mert mint említettem nem tömény, tehát nem éreztem úgy, hogy valójában csak begépelem az egész kötetet. (Különösen tetszett a "Néhány tolmácsanekdota" alfejezet, felüdülés volt olvasni :D)

Hogy a tárgy (bevezetés a tolmácsolásba) vizsgájának anyagához mennyire szervesen tartozik hozzá, azt egyelőre értelemszerűen nem tudom megmondani, de rengeteg olyan rész van benne, amit Horváth Ildikó tanárnő szinte ugyanúgy adott elő órán, ahogyan itt nyomtatásban megjelent. Szerintem mindenképp érdemes elolvasni, már csak azért is, mert a 141 oldalas terjedelmével és a könnyen olvasható jellegével nem vesz el sok időt az ember életéből.

Elérhetőség:

Az FTT könyvtárában számos példány található belőle, de van egy példány a germanisztikás könyvtárban, a központi olvasóban és a nyelvtudományi könyvtárban, kettő a franciásban, illetve egy a jelenleg sajnos nem működő Egyetemi Könyvtárban is – legalábbis az OPAC szerint. Természetesen nemcsak az ELTE könyvtáraiban elérhető, de van például az OIK-ban, a Szabó Ervinben és persze a Széchényiben is.

Posted in Könyvek, Kötelező olvasmányok