Filmszövegfordítás Gy. I. K.

Sziasztok! Élek ám :D Az egyetemi éveknek úgy tűnik, vége, és most már hivatalosan is, főállásban dolgozom. (Fáj azért a drága BKV-bérlet meg a mozijegyek. Vége a jó világnak.) Nem terveztem, hogy ilyen tekintélyes szünetet tartok a blogolásban, de hát mondtam már ilyet párszor, ismerjük, mi szokott a vége lenni...

Ami viszont meggyőzött arról, hogy ismét billentyűzetet kell ragadnom, az a meglepő mennyiségű e-mail (valaki ossza meg velem, hogy lehet non-breaking hyphent írni ide, mert az alt+0173 nem működik...), amit a filmszövegfordítás kapcsán kapok. Bár alapvetően az egyetemről és konkrétan a szakfordító képzésről szól maga a blog, ez a téma mégis sokkal nagyobb érdeklődést váltott ki az olvasóközönségből, mint bármi más. És igazából jelenleg az én életemben is ez tölti be a központi szerepet, így nem bánom, hogy erről "kell" írnom :) Lényeg a lényeg, az elmúlt hónapokban több üzenetet is kaptam azzal kapcsolatban, hogy is működik ez a filmszövegfordítósdi, úgyhogy most összeszedem a leggyakrabban feltett kérdéseket, és igyekszem kielégítő választ adni rájuk.

1. Hogyan zajlik ez az egész munkavállalói oldalról? Mi ez a vállalkozósdi-számlázósdi?

Ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben említettem, a filmszövegfordítást vállalkozóként tudja űzni az ember. A stúdiók nem alkalmazzák a szinkrondramaturgokat, hanem megbízásos szerződéssel adják nekik a munkát. A lényeg tehát az, hogy számlát kell tudni adni a stúdiónak. Ezt meg lehet oldani úgy is, hogy cég nevében számláz az ember (ha éppen van a farzsebében egy kft., vagy esetleg egy családi vállalkozás valamilyen formában) vagy egyéni vállalkozóként. Létezik az ún. "adószámos magánszemély" intézménye, de értesüléseim szerint ezt a megoldást nem preferálják a stúdiók, így nem javaslom. (Jogilag egyébként sem alkalmas rendszeres munka és bevétel esetén.)

Na már most ezt a számlázósdit értelemszerűen nehéz egyik napról a másikra csak úgy elkezdeni, mert azért ennek vannak költségei. Ideiglenesen megoldást jelenthet, ha van egy jószívű egyéni vállalkozó ismerősünk, aki megengedi, hogy a kezdeti időkben az ő nevében számlázzunk, vagy ugyanezt eljátszhatjuk egy vállalkozással is. De hosszú távon nem érdemes trükközni, mert a stúdiónak sem és a dramaturgnak sem kényelmes ez a megoldás, a harmadik "szenvedő" félről nem is beszélve, akinek nem létező plusz bevételt generálunk papíron.

Én szerencsés helyzetben voltam, mert amikor belevágtam a vállalkozósdiba, még diák voltam, és a költségek oroszlánrészét amúgy is az egyetem állta helyettem. Csak a valódi bevételem után kellett adóznom, nem volt fix havi költségem (mint most). Aki megteheti, annak javaslom ezt a módszert, mert tényleg kényelmes, pénztárcabarát megoldás. A pontos részletekről viszont egy könyvelőt érdemes megkérdezni, mert azért nem véletlenül tanulják ezt a szakmát hosszú évekig :)

2. Hogyan talál munkát az ember szinkrondramaturgként? Mi ez a "promóciós kiadvány", amiről a Hungarovox képzésénél lehet olvasni?

Nos, vagy az ember találja meg a munkát, vagy a munka az embert. Én ismét szerencsés helyzetben vagyok, mert engem a munka talált meg :) A promóciós kiadvány, amit a Hungarovox tanfolyam végén szétküldenek a stúdióknak, valójában egy füzetke. Ebben szerepel mindenki, aki éppen elvégezte a kurzust, névvel, elérhetőségekkel és egy rövid bemutatkozással (amit nekünk kellett megírni). Érdemes ide olyasmiket beírni, amivel kitűnik az ember a tömegből. (Az anglisztika BA például nem juttat nagy lépéselőnyhöz, de persze alapvető információként a végzettségeket mindenképp érdemes ledarálni.)

Az én együttműködésem a Masterfilmmel például úgy kezdődött, hogy egy koreai sorozat szinkronjához kerestek fordítókat. Mivel beleírtam a bemutatkozásomba, hogy japán szakot végeztem, és nem riadok vissza semmi távol-keletitől, ezért felkerestek. (A sorozatot magát angolról kellett egyébként fordítani.) Az nem is szerepelt a szövegemben, hogy egyébként koreaiul is tanultam egy évig, még ennyi is elég volt, hogy felkeltsem az érdeklődést. És ha egyszer egy fordító beválik egy stúdiónak, és jól dolgozik, akkor már mást is szívesen rábíznak. A Mafilm ugyanígy a hungarovoxos füzetke alapján talált meg, ők annak idején többünket is felkerestek, és többünknek is adtak próbamunkát. 

A másik megoldás természetesen az, ha a fordító maga "házal". Saját tapasztalatból alá tudom támasztani azt az állítást, hogy próbafordítást szívesen küldenek. Aztán hogy beválik-e az ember, és a pár perces dialóguslista alapján akarnak-e együtt dolgozni az illetővel, az már más kérdés. Mindenesetre a Hungarovox tanfolyama végén kaptunk egy listát sok-sok stúdióval és elérhetőséggel.

Ej de hosszúra nyúlt ez a bejegyzés... A megszokott módon több részre szedem :) Van még egy pár téma, ami gyakran előbukkant az e-mailekben, úgyhogy legalább egy poszt biztosan íródik még erről. Aztán ha rákapok, talán magáról a munkáról is írok, ha már ezzel keresem a kenyerem nagy részét :)

Posted in Filmszövegfordítás, Hungarovox tanfolyam

Hungarovox szinkrondramaturg tanfolyam – Érdemes?

Már nagyon-nagyon régóta ígérgetem, hogy írok a Hungarovox szinkrondramaturg tanfolyamáról, és mostanra sikerült is eljutnom a tettek mezejére :) Mivel közel fél éves tanfolyamról van szó, nagyon sok mindenről tudnék beszámolni, de így első körben leginkább arra gondoltam, hogy a legégetőbb kérdéssel kezdeném: megéri-e elvégezni? (Főleg mert ezzel kapcsolatban már e-mailt is kaptam, tehát valószínűleg érdeklődésre is leginkább ez a téma tart számot.)

Nem kerülgetem a forró kását, és nem tartogatom az utolsó bekezdésig a csattanót: a tanfolyam 110.000 forintba kerül, és az árát nekem speciel körülbelül hat hét alatt visszahozta. Persze nem állítom, hogy ezzel mindenki így lesz, és hogy varázsütésre, törvényszerűen mindenki így fog járni, aki elvégzi a tanfolyamot, de viszonyítási alapnak azért jó :)

Szerintem kettő dolog szükséges ahhoz, hogy az ember hasznosítani tudja a tanfolyamon elsajátítottakat: egyrészt kell hozzá egy bizonyos fajta mentalitás. Gyanítom, hogy aki eljut a filmszövegfordítás gondolatáig, és már ott tart, hogy tanfolyamot is végez, talán ismeri magát annyira, hogy felmérje: neki való-e? De ettől függetlenül szeretném kihangsúlyozni, hogy ez alapvetően nem egy emberi interakciókra építő, minden pillanatában új kihívásokkal kecsegtető, vérpezsdítően izgalmas munka. Ez most lehet, hogy rosszul hangzott, de esküszöm, én élvezem, szóval nem célom ellene beszélni :D

A másik, ami szükséges hozzá, az, hogy valahogyan el tudjon indulni az ember a tanfolyam után. A filmszövegfordítókat ugyanis nem alkalmazottakként foglalkoztatják a stúdiók, hanem megbízásos alapon – tehát vállalkozóként kell működnie az egyszeri dramaturgnak. Ezt persze meg lehet oldani többféleképp is, amiről egy későbbi bejegyzésben talán még fogok írni részletesen, de a lényeg: ha egyáltalán nincs módja az embernek számlát adni, és nem is fogja tudni megoldani, akkor nehezen fogja visszahozni az árát a tanfolyam.

Visszatérve a mentalitásra: igenis vannak kihívások ebben a munkában, nem is kevés. Egy "mezei", 22 perces hangalámondásban is meghökkentő mennyiségű olyan problémával szembesülhet az ember, ami kutatómunkát igényel. Tehát nem arról van szó, hogy dögunalmas az egész, két hét után kisujjból csinálja az ember, két hónap után meg már a kardjába dőlne a leginkább monotonitástűrő buddha is. De aki nem bír megülni a popsiján, nem szeret órák hosszat pötyögni és szöszölni, videót nézegetni, szkripteket bújni és a neten kutakodni, az gondolja meg kétszer is, belevág-e a dologba :) (Magyarul szerintem a szakfordításra alkalmas mentalitás jórészt fedi a filmszövegfordításra alkalmasat.)

És hogy a tanfolyamról is írjak :D Kaptunk sok-sok érdekes háttér-információt a szinkronizálás világáról, de a képzés alapvetően gyakorlatorientált olyan szempontból, hogy nem kevés házit kellett csinálnunk, amit mindig vissza is kaptunk kijavítva. Szerintem ez az a része a tanfolyamnak, ami igazán felkészít magára a munkára (meg persze a stúdiólátogatás, de arról már írtam). Az órákon sok időt töltöttünk azzal, hogy átbeszéltük, mi miért jó vagy nem jó, mit hogyan érdemes csinálni és hogyan nem. Amikor eljutottam odáig, hogy próbafordítást készítettem a Mafilm Audiónak, tisztában voltam vele, mire kell odafigyelnem, mert a hetek alatt beadott és kijavított házikból le tudtam szűrni, milyen típushibáim vannak. Ez hatalmas előny.

Őszintén nem tudom, hogy aki nem végez el ilyen tanfolyamot (és a Hungarovoxon kívül nem sok egyéb lehetőség van, vagyis ősztől lesz ugye képzés az FTT-n, de az a jövő zenéje), az hogyan áll neki ennek a munkának. Az alapokat viszonylag könnyű elmagyarázni: a táblázatban mit hova kell írni, legyen élőbeszéd-jellegű, stimmeljen időben a szöveg stb. De az elmélet átadása és a gyakorlatba való hatékony átültetése között szerintem hatalmas a különbség. Ha most elővenném az első vagy a második beadott házi feladatomat, szerintem mennének a facepalmok tömegével. Tényleg úgy látom, hogy nagyon sokat fejlődtem és rengeteg rossz szokást kikoptatott belőlem a tanfolyam.

Egyáltalán nem érzem úgy, hogy az alatt a kb. 3 hónap alatt, amióta "űzöm az ipart", hirtelen szakértő lettem, sőt, meggyőződésem, hogy még jó ideig tanuló fázisban leszek, ha ennek így van értelme. De az, hogy ennek a learning curve-nek az első fél évét egy tanfolyam keretein belül töltöttem el, ahol mindenről kaptam visszajelzést és mások hibáiból is tanulhattam, szerintem pótolhatatlan előnyt jelent. A munkákat pedig azóta is kapom a Mafilmtől, úgyhogy valószínűleg nagyrészt ők is meg vannak elégedve velem :)

Összefoglalva: ha valakinek megvan a megfelelő mentalitása ehhez a munkához, és tényleg szeretne ezzel (is) foglalkozni, akkor a Hungarovox tanfolyama szerintem simán megéri a ráfordított pénzt. Elhangzott egyébként a tanfolyam elején, hogy az oklevelet szerzettek közül aki akart, mind tudott munkát szerezni, és ezt egy kicsit túlzónak éreztem akkor, de most már a saját példámmal is igazolni tudom, hogy nekem bejött :)

Sok minden kering még a fejemben arról, mit is lehetne írni a tanfolyamról, úgyhogy biztos lesz még bejegyzés róla, de felütésnek elég lesz ennyi is, így is hosszúra nyúlt a bejegyzés :D

Posted in Filmszövegfordítás, Hungarovox tanfolyam

Stúdiólátogatás

Ha másról nem is, erről mindenképpen szeretnék írni, amíg még friss(?) az élmény. Szóval szerdán délután stúdiólátogatáson voltam a Pannónia Sound Systemben. A Hungarovox tanfolyamának keretein belül van lehetőségünk bekukkantani a stúdió mindennapjaiba :) Egy előzetes telefonos egyeztetés után csak szépen besasszézunk, és beülünk valamelyik szobába, hogy élőben is lássuk, hogy működik ez az egész.

Annak idején Kálmán Judit említette ugyan, hogy szerinte ez a lehetőség a tanfolyam legkomolyabb előnye, de tapasztalat híján nem tudtam, elhiggyem-e :D Most viszont be kell ismernem, hogy teljesen igaza van, mert ez hatalmas különbséget jelent. Ha rajtam múlna, nem is engedném, hogy szöveget fordítson olyan, aki még sosem ült be egy-két órára a rendező meg a hangmérnök háta mögé, és nem nézte végig, mennyit szenvednek például egy rosszul megírt dialóguslistával.

Most már tudom, hogy igenis hatalmas jelentősége van a szövegben jelölt szüneteknek, levegővételnek, nevetésnek. Hogy nem szabad elmismásolni a szöveghosszt, mert ha én nem veszem a fáradtságot, hogy picit kurtítsak vagy nyújtsak azon a kiálláson, akkor bizony a rendezőnek és a színésznek kell ott, helyben, lehetőleg három másodperc alatt megoldani a problémát. Hogy igenis érdemes hangosan felolvasni (egy ideális világban ugye ráolvasni) a szöveget, különben sosem jövök rá, mennyire értelmetlen / életszerűtlen / szóismétléses mondatokat adok szegény színészek szájába.

Az egész látogatás rendkívül pozitív élmény volt. Mivel magamból indultam ki, tartottam tőle, hogy nem fognak kitörő örömmel fogadni a stúdióban, hiszen lássuk be, egy vadidegen vagyok, aki beül mögéjük/melléjük, és árgus szemekkel figyeli, ahogy dolgoznak. (Engem a világból ki lehetne kergetni ezzel.) De semmi hasonlót nem tapasztaltam, sőt! Úgy vettem észre, örülnek neki, hogy van olyan leendő reménybeli dramaturg, aki bemegy a stúdióba és a kis jegyzetfüzetkéjével felfegyverkezve, szivacsként igyekszik magába szívni a tudást. Bármit kérdezhettem, a rendező és a színészek is adtak tanácsokat, és nagyon sokat tanultam. Néha még az ad-hoc szövegátírás folyamatába is bevontak, és még meg is fogadták a tanácsomat! :D

Végig nagyon jó volt a hangulat, repkedtek a poénok, csipkelődések (néha a szitkozódások, de hát van ez így :D), és rettentően pörgősen zajlott minden. Több színész is beugrott két-három mondatot felmondani, aztán már el is tűnt – valószínűleg egy másik szobába, újabb egy-két mondatra :) És bár a szöveg, amivel a legtöbbet dolgoztak éppen, nem volt tökéletes (szerintem olyan nincs is), nem láttam rá példát, hogy fennhangon elkezdték volna szidni a dramaturg felmenőit – bár lehet, hogy az én jelenlétem miatt fogták vissza magukat :D Két felvétel között, egy kötetlenebb beszélgetés során viszont kiderült, pontosan tudják, mennyire lehetetlenül rövid ideje van a szövegfordítóknak is a munkájukra, és nem csak ők csinálnak mindent lóhalálában.

Tehát szerda délután, egy hosszúra nyúlt stúdiólátogatás során találkozhattam többek között Kosztola Tiborral, Németh Gáborral, Kisfalvi Krisztinával és Mikula Sándorral is. Elvileg nincs megkötés, hányszor mehetünk stúdiólátogatni (nyelvészeti bravúr!), úgyhogy ha időm engedi, biztos megyek még. Nagyon élveztem :D

Posted in Hungarovox tanfolyam

Órarend!

Most, hogy szépen sunyiban elkezdődött a szorgalmi időszak és az új tanév, akár írhatnék is az órarendemről :D Így 4+ év egyetemi témájú blogolással a hátam mögött végre sikerült meggyőznöm magam arról, hogy nem érdemes rögtön a legelső, véglegesnek hitt órarenddel kitapétázni a blogot, mert úgyis fog még változni. Annyira sikerült visszafognom magam, hogy csak most, az első hét előtt teszem közzé a tényállást, de azért azt hozzá kell tenni, hogy ha valóban biztosra akarnék menni, még várnom kéne egy hetet :D Több tantárgynál is előfordult ugyanis, hogy közös megegyezéssel, az első hét folyamán megváltoztattuk az időpontot.

Térjünk rá az órarendre. Ami a balról-jobbra olvasás hagyományát hűen tisztelőknek először feltűnhet, az a szinkrondramaturg tanfolyam :D A szakmai fórumos előadások között volt egy, amelyet Kálmán Judit, a Hungarovox Stúdió munkatársa tartott. Tőle hallottunk a szinkrondramaturg, azaz filmszövegfordító tanfolyamukról. Rögtön felkeltette az érdeklődésemet a dolog, elég hamar el is döntöttem, hogy nekem ez kell, és mivel azóta sem gondoltam meg magam (nálam azért ez nagy szó!), 14-én el is megyek a tájékoztatóra, és ha minden jól megy, a hétfő esti programom ennek fényében alakul majd minden héten. (Természetesen fogok írni részletesen a tanfolyamról!)

A hétfő ettől eltekintve teljesen üres, tehát ha merő passzióból nem keresnék magamnak elfoglaltságot, bizony üres lenne az oszlop. (Kellemes meglepetés egyébként, ha az első éves órarendekhez viszonyítunk.)

A kedd az utolsó szabadon választott tárggyal kezdődik, a már korábban emlegetett audiovizuális fordítással. Nagyon szépen ki fogják egészíteni egymást a hétfő estével, kész szakértő leszek félév végére :) Mint említettem, erről az óráról a szakos tájékoztatón értesültem, és nagy szerencsémre be is kerültem a 15 fős keretbe. Izgatottan várom!

A kedd délutánt az irányított fordítói projektmunka tölti ki. Erről az óráról igazából annyit tudok, amennyit A modern fordító és tolmács c. könyvben olvastam :D (Ugye, aki komolyan veszi a kötelezőket!) A cikk szerint a tárgy az előző féléves nyelvtechnológiai alapismeretek c. kurzus folytatásának tekinthető. Ha hihetünk a leírtaknak, ebben a félévben konkrét projektek szimulálásán keresztül fogunk megismerkedni a fordítási projektmenedzsment folyamatának lépéseivel. Emellett pedig folyamatosan fordítási projektfeladatokon is fogunk dolgozni. (Csapatmunkára felkészülni!)

A szerdai nap teljesen humánus időbeli elrendezést mutat (most nem a mi csoportunknak jutott a két és fél órás lyuk, amiért rettentő mód hálás vagyok!). Az angol–magyar gazdasági fordítást az EU-s és a nemzetközi szervezetes előadásokról már jól ismert Eszenyi Réka tanárnő tartja majd, ráadásul az órarend tanúsága szerint minderre az új, nagyobb számítógépes teremben (hivatalos nevén talán fordítólabor? vagy valami hasonlóan hangzatos), az R épület alagsorában kerül majd sor! (Élmény lesz első körben megtalálni, én ott mindig eltévedek :D)

Ezt követi majd a német–magyar gazdasági fordítás óra, amit mindannyiunk nagy örömére ezúttal nem száműztek péntek délutánra :)

Csütörtökön a magyar–angol gazdasági fordítás még nem tudjuk, hol lesz, ami nem meglepő, mert elvileg több mint húsz főt kell bezsúfolni majd egy adott terembe. Ahhoz képest, hogy első évben mennyi óránk volt Paullal, mostanra csak ez az egy maradt. Gondolom, az elvárás léce szokás szerint még feljebb kerül majd, lassan már távcsővel kell keresgélni :D (Challenge accepted!)

A szakmai terminológia óra nem pontosan tudom, mit is fog takarni, szókincsgyarapításon kívül...? Mindenesetre felkészülök az instant depresszióra, már a teremből kifolyólag :D Az I épület alagsorában ugyanis a némileg nyomasztó, pincehangulatú termekbe csak résnyi ablakokon keresztül szűrődik be a fény. Na de ez nem fog eltántorítani semmitől :D

A gazdasági alapismeretek az egyetlen előadásunk a félévben, és ezt is tömbösítve fogják megtartani nekünk. Ennek igazából nagyon örülök, mert az óraszámból kiindulva minden héten 45 percre kellene egyébként bevonulnunk az egyetemre – ráadásul a jelek szerint péntek délutánonként. Így viszont gyakorlatilag elmondható, hogy a péntekünk is (három kivétellel) szabad marad, így az egyetem részéről négy nap a hétvége, három a hétköznap :D (Persze ehhez társul a szakdolgozat, illetve esetemben a szakmai gyakorlat is. Nem fogok unatkozni.)

Posted in Hungarovox tanfolyam, Órarend