Az idegen nyelv közösségteremtő ereje

Az úgy volt, hogy éppen Horváth Péter Iván (Ny)elvi kérdések c. könyvét olvasgattam, amikor szembejött velem egy nagyon érdekes bekezdés. Na jó, igazából nagyon sok nagyon érdekes bekezdés jött velem szembe – különben miért olvasnám a könyvet? –, de ez még közléskényszert is kiváltott belőlem: hence, a jelen blogbejegyzés. Visszatérve a lényegre, íme:

Néha az idegen nyelvben is rejlik közösségteremtő erő. Tolmácsképzős csoporttársam azt kérdezte: „Ki tartja a mai szpícset?” Így fejezte ki, hogy az angoltudásunk összekovácsol minket. Aki ilyesmiktől félti a magyar jövőjét, azt megnyugtathatom. A szpícs csak ebben a közegben hangzott el. Ismerősöm a családjának, ahol az összetartozás egyik szimbóluma a magyar nyelv, ilyen élménybeszámolót tartott: „Ma egy dög nehéz beszédet fordítottunk.”

Eleinte csak mosolyogtam, hogy igen, ismerős helyzet, aztán ahogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy ez az egész az én életemben és kommunikációs stratégiáimban központi szerepet tölt be. Aki kicsit jobban ismer, az tudja, hogy alapvetően hajlamos vagyok keverni a nyelveket egy mondaton belül is. Hogy pontosabban fogalmazzak: az tudja, aki kicsit jobban ismer, és én feltételezem róla, hogy megérti az idegen nyelven beszúrt mondatrészeket. Mert ugye enélkül nem lenne különösebben hatékony a kommunikáció.

Alapvetően három idegen nyelv fordul elő ilyen szempontból a szókincsemben, mert hát ugye ennyit beszélek. (Hajaj, repedezik a plafon, mert konkrétan >beszélni<, folyékonyan és értelmesen csak egyet tudok a háromból.) Ezek az angol, a német és a japán. Meglepően kifinomult rendszer alakult ki azt illetően, hogy melyik nyelvet milyen közösséggel hagyom beleszivárogni a szép magyar mondataimba. (Még metszetek is vannak!)

Eleinte az angol volt az, ami egyre gyakrabban felütötte a fejét egy-egy szó erejéig a beszélgetésekben. Főleg az olyan kifejezések, amelyekre nincs, vagy éppen aktuálisan nem találtam frappáns magyar megfelelőt. (Például örök sláger az I see!) Ezt elsősorban a szűk baráti körben, illetve kisebb mértékben a gimnáziumi osztálytársak esetében lehetett megfigyelni, mégiscsak angol tagozatosok voltunk. De amint hazaértem a családtagokhoz, ez az opció egyszerűen kikapcsolt. Mivel rajtam kívül más nem nagyon beszélte igazán az angolt sosem a családban, ezért ott nem volt divat. Előfordult viszont helyette a német, amit már "büntetlenül" beszivárogtathattam a mondataimba, nem talált süket fülekre az ilyen vegyítés. Most konkrétan csak egy példa jut eszembe: a zusammen. Ha például azt akartam elmagyarázni, hogy valami csoportosan társas jellegű tevékenységre került sor, sokszor szaladt ki a számon otthon: "elmentünk az MMIK-ba, úgy zusammen".

Aztán jött az egyetem és a japán szak :D Szeretném azt hinni, hogy a csoporttársakkal nem azt a tipikusan rém idegesítő japánosítást űztük, amit animés körökben gyakran tapasztalni. A kawaii–senpai–neko dolgokra gondolok. (Animések, kéretik nem megsértődni, én is közétek való vagyok, ezért merek ilyeneket leírni :D) De közben könnyen lehet, hogy ez történt. Mindenesetre, ha adtam valamit valakinek (pl. egy papírzsebkendőt), nagyon gyakran szaladt ki a számon a dózo. Persze emellett megvolt a tipikus lelkes-japános szókincs is, tudjátok, amikor azért mondunk egyszerű és hétköznapi dolgokat egy idegen nyelven, mert tudjuk, hogyan kell mondani. (Igen, nem, köszönöm stb.) De ez nem menő, úgyhogy ezt nem részletezném :D

A japán szak után egy ideig az Egyetemi Könyvtárban dolgoztam, és itt megint nem volt helye az idegen nyelvű parádézásnak, mert annyira heterogén volt a társaság, hogy igazából a mai napig nem tudom pontosan, melyik munkatársam milyen idegen nyelvet beszélt és milyen szinten. Ha viszont találkoztam egy egykori szaktársammal, visszajöttek a régi reflexek. (A mai napig onnan tudom, ha japános ismerős köszön rám, hogy "Noémi-san!" felkiáltást vélek hallani :D) Ugyanígy a közeli barátokkal, akiknek jó része beszél angolul, megmaradtak az angol kifejezések.

Aztán jött a csúcsok csúcsa, a fordító mesterszak :D Itt az angol és a német is biztos közös pont, tehát a hibrid mondatszörnyetegek létrehozásának semmi akadálya. Mivel az angolt beszéljük jobban, illetve Deutsche Sprache, schwere Sprache, ezért elsősorban az angolra hagyatkoztunk itt is, ahogy ezt a példák is mutatni fogják, amiket mindjárt jól összegyűjtök facebookos beszélgetésekből :D

Mivel nem szeretnék személyiségi jogokat sérteni, mindet én írtam, teljesen hétköznapi chatelés közben :D (Kontextusból kiragadva egyik-másik igen mulatságos :D)

• Délután úgy tervezem, Auchanba megyek, ami egyáltalán nem biztos, hogy javít a közérzetemen, de who knows XD
• Nem tudok low level magyarul
• And what have they done to you there, hogy a sátán nyelvét beszéled önszántadból?
• Makes me wonder hogy minek törtem magam a sietséggel
• I always do, sajnos ez nem mindig jelenti azt, hogy igazam is van
• Too late, pizza általi halálban lesz részetek
• Apparently, még félig alszom XD
• Na, akkor we're on the same page ;D
• Omfg tinédzserkori verseket találni is so embarrassing XD
• Also, that's my eredeti hajszín :D
• Ha Sherlock és köztetek kell választani, ti nyertek, hands down :3

Azt hiszem ennyiből már egyértelmű a helyzet :) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy írásban sokkal inkább hajlamos vagyok a nyelvkeverésre, mint szóban. Szerintem ez elsősorban azért van így, mert hallás után nehezebb elkülöníteni a két nyelvet, és ha átvált valaki hirtelen egy mondat közepén, akár egy-két másodpercig is eltart, mire konstatálja az egyszeri hallgatóság, hogy valami bibi van :D Ettől függetlenül szóban is megfigyelhető a jelenség, de főleg az "önálló", leginkább hangulatkifejező megnyilvánulásoknál, mint a fentebb is említett I see, vagy egyszavas mondatok, mint a Seriously?!. Illetve valamiért a német kifejezések közül a Was für ein...?  mondatkezdés gyakori még nálam :D

Aki több bejegyzésemet is olvasta már, az itt a blogon is észrevehette, hogy néha elejtek egy-két angol szót, de mindig dőlten szedem őket, és valójában sokkal többre lenne ingerenciám, mint amennyi végül monitorra kerül :D Szintén érdemes megjegyezni, hogy nem mindig sikerül pontosan belőni a célközönséget. Például amikor visszakerültem az egyetemre, annyi nosztalgikus érzés öntött el, hogy a fordítós szaktársaknak is még egy-két hónapig sokszor reflexből japán szavakkal is reagáltam :D Van ez így.

Posted in Érdekes, Könyvek, Nyelvészet

Az üveghegyen túl a 16+-on innen

Szóval most, hogy gyakorlatilag végeztem az egyetemen, hirtelen feljogosítva érzem magamat arra, hogy mindenféléről irkáljak a blogra :D Első körben a Margó Irodalmi Fesztivál egyik eseményéről, ami a bejegyzés címében is olvasható "Az üveghegyen túl a 16+-on innen" nevet viselte. Hogy a hivatalos kedvcsinálót idézzem:

Milyen egy igazi 21. századi ifjúsági regény? A választ közösen keressük Bosnyák Viktóriával, a népszerű Tündérboszorkány-trilógia és az Elképesztő szerzőjével, valamint Varga Bálinttal, a Váltságdíj nélkül és az Amit végleg kitörölnél írójával. A szerzőket a Kolibri Kiadó főszerkesztője, Balázs Eszter Anna kérdezi.

Megmondom őszintén, magamtól nem jutott volna eszembe elmenni erre a beszélgetésre, mert bevallottan nem érzem magaménak az ifjúsági irodalmat, de hát nem is én vagyok a célközönség :D Annak idején persze nagy élvezettel olvastam ebben a műfajban (de szinte csak külföldi szerzőktől?! nem tudatos döntés eredményeképp), de mostanra kinőttem belőle. A beszélgetést azonban ettől függetlenül nagyon élveztem és rendkívül érdekesnek találtam :)

Töredelmesen bevallom, egyik szerzőt sem ismertem ezt megelőzően (ezek a terjengős névutók, de nekem így tetszik!), így tulajdonképpen nálam elfogulatlanabb hallgatóságot kitalálni sem lehetett volna erre a programra :D És egyértelműen pozitív élmény volt. Valahogy végig úgy éreztem, tökéletes a "szereposztás": Bosnyák Viktória olyan végtelen kedvességgel és odaadással beszélgetett egy lelkes kishölgy-olvasójával/rajongójával a beszélgetés kezdete előtt, hogy nem tudtuk, merrefelé olvadozzunk a székről, Varga Bálint pedig egy hihetetlenül laza, közvetlen, szókimondó, igazi "jófej" pasas, akit a látottak és hallottak alapján az ég is arra teremtett, hogy vagány ifjúsági regényeket írjon :D

A beszélgetés Szatory Dávid felolvasásával kezdődött, ami pár másodperc után "milyen szép hangja van!"-reakciót váltott ki a jobbomon ülő barátnőmből, nem véletlenül :D Bosnyák Viktória is egyébként hasonlóan le volt nyűgözve, és rögtön hangoskönyv-tervek kezdtek szövődni a terem elejében. Felolvashatná a telefonkönyvet is, na. (Ez a szófordulat áll még egyébként? A telefonkönyv, mint olyan, létezik még? Just askin'.)

A beszélgetés legnagyobb részt arról folyt, mennyi és milyen jellegű szexualitás/intimitás illetve trágárság fér meg egy ifjúsági regényben. Balázs Eszter nem kímélte a két szerzőt, és nagyon érdekes irányba terelte a beszélgetést :) Mellesleg ha valaki hozzám hasonlóan műveletlen őstulok lenne, és nem ismerné a fent említett két szerző munkásságát, érdemes megjegyezni, hogy Bosnyák Viktória művei inkább a kisiskolás korosztályt célozzák meg, míg Varga Bálint könyveit pár évvel idősebbek veszik inkább kézbe. Ennek megfelelően különböztek az álláspontok is :)

Rettentően érdekes beszélgetés bontakozott ki egyébként, én örömmel és érdeklődve hallgattam minden percét. Még sosem gondolkoztam el ezen a problémakörön, ezért nagyon sok olyan nézőpontot és érvet hallottam, ami teljesen az újdonság erejével hatott. Például sosem gondoltam bele abba, hogy az angolnak van egy viszonylag semleges, értékítéletektől mentes, "steril" szókincse a szexjelenetek leírására, tehát például a nemi szervek megjelölésére, nincs viszont ez meg a magyar nyelvben, ami már egy felnőtteknek szánt intim jelenet leírását is nagyban megnehezíti, hát még, ha kamaszoknak írnánk hasonlót. (És belegondoltam, és tényleg!)

Szintén érkezett a hallgatóságtól is nagyon érdekes hozzászólás arról, hogy a népdalok világában van egy rendkívül sajátos kódrendszer a hasonló témák kifejezésére (sosem fogok ugyanúgy gondolni az "Érik a szőlő..." dalra, mint eddig), ami rendkívül kreatívan oldja meg a kimondjuk-de-úgy-hogy-a-gyerekek-ne-értsék problémakört. (Engem kihagyhattak a beavatásból, vagy csak túl naiv vagyok, mindenesetre mostantól gyanakodva tekintek minden népdalra.)

Szerintem pont abban a korban vagyok, hogy a saját gyerekkorom már valamelyest távolinak tűnik (öreg vagyok ám, öreg :D), legalábbis nem nagyon tudom felidézni, én mit vártam egy könyvtől és mit olvastam szívesen mondjuk 10 vagy 16 évesen. Viszont mivel a gyermekvállalástól is egyelőre elég távol állok, ezért szülői szemmel sem tudom megközelíteni a problémakört, és arról sincs elképzelésem, a saját gyerekem kezébe mit adnék majd szívesen. Mindenesetre hazafelé és azóta is elmerengek néha a témán, mert szerintem nagyon elgondolkodtató. (Minden elismerésem az ifjúságiregény-íróknak :D)

Summa summarum, nagyon élveztem a programot, és mostantól megpróbálok nyitottabb szemmel járni, ami a hasonló elfoglaltságokat illeti, mert nagy élmény volt ez a tegnap.

Posted in Érdekes

Cikkek az új helyesírási szabályzatról

Először úgy gondoltam, az előző bejegyzés aljára kanyarintok oda néhány linket, hogy akit érdekel, tovább olvasgathasson a témában (meg hogy én magam később megtaláljam ezeket a cikkeket :D), de azt hiszem a mennyiség (és az előző bejegyzés a megszokotthoz képest eleve hosszú terjedelme) indokolja egy új poszt létrehozását. Szóval, összegyűjtöttem párat a témában megjelent írások közül :)

Index: Nesztek, reformhelyesírás (2008. augusztus 4.)

Kegyetlenül jól megírt cikk, imádom :D Akinek nincs humora mindegyiket végigtúrni, és csak egyre van ideje, ez legyen az. (Az iromány végén említett "a Simonyi-verseny őzikeszemű leánykái" kategóriának egykor én is lelkes tagja voltam, de úgy tűnik, nem múlt el nyomtalanul, mert még mindig elhomokozgatok az új szabályzatban :D)

Nyest: Helyesírási szabályzat: apró módosítgatások helyett átfogó reformot! (2009. október 29.)

Prószéky Gábor gondolatai a már akkor készülőfélben lévő új helyesírási szabályzatról. (Mint mindig, a Nyesten különösen érdemes a kommenteket is végignyálazni! Kedvencem Szigetvári tanár úr másfél soros, tömör véleménynyilvánítása: "De egyáltalán miért kell ezzel foglalkozni, írjatok úgy, ahogy tetszik. Komolyan mondom! Tessék felelős felnőtt módjára viselkedni.")

Nyest: Mi változik az új helyesírási szabályzatban? (2013. március 7.)

Nyest: Mi újság a helyesírásban? (2013. március 11.)

A Nyest két részletben vette végig az akkor még csak várható újításokat.

Nyest: A legbosszantóbb probléma az új helyesírással (2015. augusztus 28.)

Itt nem is az új szabályokról, sokkal inkább a szabályzat kiadásáról, annak hátteréről van szó. Elgondolkodtató, nekem pedig teljes mértékben újdonság is volt.

Fejes László: Szakmai vélemény az új helyesírási szabályzatra vonatkozó javaslatról (PDF)

A hozzám hasonló elvetemülteknek érdemes ezt is végigolvasni, szintén nagyon érdekes és elgondolkodtató :D (Bár nem tudom a nyelvészet iránt kevésbé érdeklődők számára mennyire élvezetes, én imádom az ilyesmit :3)

!!444!!!: Tolba mondást megszívtam, kijött a csira hejesirási szabáj. Az eggész full kamu (2015. augusztus 27.)

Némileg más hangvételű... izé az új szabályokról :D Ha mást nem is értem el a végigolvasásával, annyit igen, hogy rájöttem a helyesírás fontosságára :D Nagyon komoly agymunkát igényelt ugyanis kibogoznom a szándékosan hibákkal teletűzdelt szöveget... Az olvasási tempóm legalább a negyedére csökkent, és ezzel lehet, hogy keveset mondok. Na, szóval ilyen iromány is van, akinek ez jobban fekszik :)

Ezeken kívül is számtalan cikk született, de javarészt ugyanazokat ismétlik, illetve leginkább a Nyest cikkein alapulnak. Azért ha találok még valami jót, kiegészítem a bejegyzést :)

***
Utólagos szerkesztés:

Nyest: „...a lime még mindíg nem lájm. Ez Mien már?” (2015. 08. 28.)
Na tessék, alig tettem közzé a bejegyzést, erre a Nyest reagált a !!444!!! cikkére, mégpediglen így: "a cikk [...] megmutatja, hogy az általunk megszokottól radikálisan eltérő írásmódú szövegeket is milyen könnyen olvasunk." Ööö... oké :D Én tartom magam ahhoz, hogy rém lassan és nehézkesen olvastam a szöveget, de elképzelhető, hogy ezzel a kisebbséghez tartozom :D

Posted in Érdekes, Linkek

Új helyesírási szabályzat

Amint értesültem róla, hogy már beszerezhető a könyvesboltokban a helyesírási szabályzat 12. kiadása, meg kellett kaparintanom :D Egyrészt azért, mert az előző kiadás vagy elveszett a költözések sorozatában, vagy békésen pihen a többi elhanyagolt könyvemmel együtt a nagymamám garázsában... Másrészt pedig rajongásom nem titkolt tárgya a helyesírás :D (Ez sajnos nem jelenti azt, hogy tökéletes is a helyesírásom, de igyekszem.)

Az új könyvet rendkívül logikus módon hátulról kezdtem el bújni :D Ugyanis itt vannak összegyűjtve a változások az előző kiadáshoz képest. Ezek közül szeretnék most véleményezni egy-kettőt; különösen azokat, amelyek heves érzelmeket váltottak ki belőlem – akár pozitív, akár negatív irányban :)

A szabályzati rész változásai

"6. Bizonyos szabályok enyhítése, fakultatívvá tétele"

Itt igazából arról van szó, hogy a szabályzatot kicsit hozzáidomították ahhoz, ahogy az emberek a gyakorlatban irkálnak. Ezentúl például helyes a dühhel is, nem csak a dühvel – persze én ez utóbbit tanultam meg, így valószínű nem nagyon fogom soha az új változatot használni. A hivatalos és a belső használatra készült iratokban bizonyos közneveket mostantól lehet(...) nagy kezdőbetűvel írni (Alperes, Kutatóintézet) – ez igazából nekem formaságnak tűnik, mert az ilyen iratokban bizony eddig is olyan kezdőbetűvel írt mindenki mindent, amilyennel csak akart. Szintén több elfogadható verziója lett az 1-jén szónak és társainak: ezentúl lehet 1-én is. (Szegény j! Túl sokan rontották el, az az érzésem.)

"7. Szabálypontok bővítése, kiegészítése, új szabálypontok"

Az egybeírás–különírás–kötőjelezés szentháromságán belül a hat szótagos szabályt talán mindenki ismeri, ezentúl azonban figyelembe kell venni, hogy a képzők közül az -i nem számít bele a szótagszámba. Ez picit ugyan bonyolultabbá teszi magát a szabályt, de legalább mostantól nem kell a vendéglátóiparból -i képzővel vendéglátó-iparit csinálni, hanem maradhat minden egybeírva. 

"8. Szabályváltozás"

Na, itt nálam teljesen kicsapták a biztosítékot :D Az ugye világos, hogy közneveknél, ha toldalékolás miatt három azonos mássalhangzó kerülne egymás mellé, abból egyet diszkréten elhagyunk (orr + ra = orra). Ugyanígy volt ez – többek között – a magyar keresztnevekkel is: Bernadett + től = Bernadettől. Na de most...! Minden egyes tulajdonnévnél kötőjelezni kell, és bizony egyetlen mássalhangzó sem maradhat le a háromból! Így születnek az olyan förmedvények, mint az Ivett-tel, Mariann-nal, Blikk-kel és Szerelmes szonett-tel. Állítom, évekig fog tartani, mire ezt megjegyzem. (Hogy néz már ki, hogy Mariann-nak?!)

A -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű és -szerű szócskák utótag státuszt kaptak, így önálló összetételi tagként szerepelnek a szavakban. Éppen ezért nem vonogatjuk össze a kétjegyű betűket, hanem a jegygyűrű mintájára azt írjuk, hogy észszerű. (Azt meg próbáljuk meg elfelejteni, hogy a -szerű szócska önmagában nem használatos, mi most akkor is külön tagnak tekintjük. Mert csak.) Nem tudok másra gondolni, mint hogy túl sokan írták el az "ésszerű" szót, úgyhogy így oldották meg a helyzetet.

A példaanyag és a szótár megújulása

Itt a változások többségét örömmel fogadtam. Az árboc ezentúl árbóc lesz (a világon senki nem mondja szerintem rövid o-val), a burából búra lesz, a samanizmusból sámánizmus. (Egész eddig szégyen szemre nem tudtam, miért húzta alá a sámánizmus szót a helyesírás-ellenőrző – hát, jobb később rájönni, mint soha :D) Egybeírás-különírás terén is történt jó pár változás, de ezek nagy többségét én magamtól amúgy sem tudtam volna helyesen leírni, és mindenképp utánanéztem volna, mielőtt papírra/monitorra vetem :D

Kapunk egy rövidke szótár formájában jegyzéket is a megváltozott helyesírású szavakról. Egy-kettőn azért meglepődtem. A cserbenhagy ezentúl cserben hagy lesz... meg akkor cserben hagyásos gázolás? A nyitva tartást éppen mostanra tanultam meg magabiztosan, hogy külön kell írni, erre nem megváltoztatják? :D Mondjuk tény, hogy nagyon sok helyen láttam elírva.

Más szavak azért okoztak meglepetést, mert, mint kiderült, tizennyolc évig írtam őket helytelenül. Frizsider? Jó, eleve hűtőt, vagy nagyon igényes pillanataimban hűtőszekrényt írok, na de frizsider? Hát, mostantól fridzsider, úgyhogy megnyugodtam. Az immúnis meg hosszú ú volt... mostantól szerencsére rövid :D A metropolist eddig s-sel kellett írni, a nüánszt meg á-val. Ja, meg a satanizmus. (Ha! Ezt még a Chrome helyesírás-ellenőrzője is aláhúzza!) Mostantól szerencsére sátánizmus. (Ezt meg nem. Meghaladta a korát a Chrome!)

Én mostanáig az MTA helyesírási portáljára támaszkodtam kérdéses ügyekben (a blog oldalsávjában is ez szerepel), itt azonban egyelőre nem frissítették az adatokat, és a régi szabályzat alapján működik a rendszer. Persze 2016 szeptemberéig senki sem csaphat a kezemre, ha ezt követem (ahogy arról még a Nyesten olvastam). Bár utána sem valószínű, hogy ilyen agresszívan lépnek majd fel ellenem a helyesírás védnökei, de azért leendő fordítóként illik tisztában lennem az aktuális elvárásokkal.

Bár itt tényleg csak egy-két újdonságot emeltem ki (tehát ennél azért több van), a változások mennyisége eléggé elenyésző. Nekem az az érzésem, próbálták picit aktualizálni a helyesírást, csak éppen arról nincs elképzelésem, mi alapján döntötték el, mi megy, mi marad. Nincs szó nagy horderejű változtatásokról (például az ly és j között írásban jelentkező különbség eltörlése már az lenne), csak apróbb toldozgatásról-foldozgatásról. Azt meg aztán végképp nem értem, hogy jutottunk el a Mariann-nal félékig (igen, ez fáj legjobban a szívemnek), és hogy ez így kinek könnyebb.

Persze megszokás kérdése az egész, és idővel talán majd a régi szabályok tűnnek ósdinak, de addig is, amíg ez be nem következik, picit morgolódtam az ügy kapcsán :D

Posted in Érdekes, Könyvek

Videó! :D

Szóval készült egy videó a tanszékről, feltételezem, promóciós célzattal. Az én gyönyörű bágyadt fejem is belekerült, de nyilván nem ez a lényeg :D (Nyilván.) Szóval megpróbálom valahogy beágyazni ide, hogy ne csak egy linket szúrjak be. Egyelőre nem sikerült beágyazni, de azért még próbálkozom, hátha :D Sikerült, yay! \o/

No de a miheztartás végett, itt a link is :)

Posted in Érdekes, Videók

Nádasdy a fordításairól

Egyrészt Nádasdy, másrészt fordítás, úgyhogy több szempontból is indokoltnak (vagyis inkább jogosnak :D) érzem megosztani itt az alábbi linket. Hétvégén került sor az idei Könyvfesztiválra, és Nádasdy idén is tiszteletét tette az eseményen, a Magyar Műfordítók Egyesületének standjánál. Shakespeare-fordításairól és az abban utólag eszközölt javításokról mesélt, a tőle már megszokott magával ragadó és utánozhatatlan stílusban. Akit érdekel a műfordítás, vagy egyszerűen szereti hallgatni Nádasdyt (esetleg mindkettő – nálam ez a helyzet :D), feltétlenül szánjon 44 rövidke percet az előadás utólagos meghallgatására a Litera honlapján. 

Köszönöm szépen Andi barátnőmnek, amiért figyelmembe ajánlotta a linket! :)

Posted in Érdekes, Linkek, Műfordítás

Narratives of Culture and Identity Research Group

A tegnapi napot szinte teljes egészében az egyetemen töltöttem. Na nem azért, hogy megint megszokjam a légkört így a szorgalmi időszak közeledtével (hétfőtől egyetem!), hanem mert sokat emlegetett barátnőm, Andi, részt vett egy eseményen, méghozzá ezen. Az angol irodalom doktoranduszai közül ketten (név szerint Gyuris Kata és Szép Eszter) fejükbe vették, hogy hozzájuk hasonló PhD-seket, doktorandusz-jelölteket illetve doktorokat toboroznak, hogy workshopok, némi brainstorming és persze határtalan mennyiségű kutatás segítségével elmélyítsék tudásukat. 

Az esemény nyelve az angol volt (ami nem meglepő, ha belegondolunk, hogy a tagok is mind az angol illetve amerikai érdekeltségű doktori programok résztvevői), így a honlapjukon szereplő tartalom is az. (Bár egy kismadár azt csiripelte, a következő workshopok már magyar nyelven zajlanak majd, hiszen a reménybeli publikáció is magyar nyelvű lesz.)

Tegnap került sor az első workshopra, ahol majdnem mindenki meg tudott jelenni, hogy előadja az előadnivalóját. Minden körülbelül 15 perces előadást tanácsok, kérdések, javaslatok követtek, és itt már nyoma sem volt az (egyébként általam megszokott) csendben-ülős, némán-pislogós passzivitásnak. Számomra nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy az összesen 11 kiselőadás mind-mind egészen egyedi volt. Nem volt két ugyanolyan téma, nem volt két megegyező előadásmód, semmit nem hallottam kétszer a nap folyamán. (Pedig azért nem lehetett akármiről előadni :D)

"Nézőként" ugyan nem voltunk sokan jelen, de a 11 (azaz 10 jelenlévő) tag aktivitása bőven kárpótolt ezért. Mivel én nem vagyok különösebben jártas a terítéken lévő témák egyikében sem, ezért szinte minden, amit hallottam, az újdonság erejével hatott, de szerencsére odáig nem fajultak el a dolgok, hogy ne értettem volna az elhangzottakat :D (Na jó, szóval ritkán.)

Szerintem nagyon jó kis csapat gyűlt össze, és öröm volt látni, hogy vannak fiatalok, doktoranduszok, akik ennyire komolyan veszik a tanulmányaikat, és saját szakállukra, szabadidejükben is kutatnak, előadnak, stb. :) 

Posted in Érdekes, Linkek

Kínai az FTT-n!

Nem egy olyan ismerősöm van, aki kacérkodott a fordító- és tolmácsképzés gondolatával, de a nyelvpárok között nem talált olyat, ami számára megfelelő lett volna. (Legtöbben a spanyol és az olasz nyelv hiányát sérelmezték egyébként.) Bár nem vagyok tisztában vele, mi befolyásolja a képzési rendszer részleteit, de most egy nagyon jó hírrel szolgálhatok! Szeptembertől új nyelv kerül a tanszék repertoárjába, méghozzá a kínai! :D

A Távol-Kelet mindig is szívügyem lesz, ezt kár tagadnom, ezért nagyon nagy örömmel tölt el, hogy a következő tanévtől angol–kínai és kínai–angol nyelvpár is lesz a tanszéken :) (Már csak azért is kényelmes megoldás, mert közvetlenül mellettünk van a Konfuciusz Intézet :D)

Ugyanakkor észrevettem, hogy "cserébe"(?) a holland eltűnt a választható nyelvek közül :( Nekem még vannak hollandos évfolyamtársaim, tehát ez mindenképp új fejlemény. Igazából csak találgatni tudnék, mi lehet ennek az oka (alacsony érdeklődés, tanárhiány stb.). Úgyhogy inkább koncentrálok a jó hírre! Jövőre már kis szerencsével hozzám hasonló távol-keletesekkel is találkozom majd a tanszéken, és nem fogom annyira csodabogárnak érezni magam :D

Posted in Ajánló, Érdekes, Közérdekű

Videó

Nem vesztettem el ám a lelkesedésemet ami a blogírást illeti, itt vagyok, élek :D (Ami nagy szó az első két tanítási hét után!) Tervezek minden egyes órámról írni egy-egy bejegyzést, de erre valószínűleg jövő héttől kerül majd csak sor, mivel az első egy-két órán még nem mindenhol jutottunk el arra a pontra, hogy az egész félévre jellemző feladatoknak essünk neki :) Én meg persze nem akarok az alapján bemutatni egy gyakorlatot sem, hogy milyen volt az első, megbeszéléses alkalom :D

Amit azonban meg szeretnék osztani ma, az egy videó. A szak Facebook csoportjába linkelte be egy szaktársam, és először nem is akartam megnézni (valamiféle megmagyarázhatatlan viszolygással viseltetek a videók iránt, a híreket is inkább olvasom, mint hogy nézzem – ne kérdezzétek, miért), de végül meggyőztem magam, és milyen jól tettem! Az angol nyelv ismerete nélkül nem hiszem, hogy értékelhető, ezt azért leszögezném. De akinek ez nem okoz gondot, annak érdemes megnézni, mindenkinek ajánlom :)

Posted in Érdekes, Videók

Limerick

Nem feltétlenül kapcsolódik szorosan a blog témájához, de gondoltam megosztom itt, és ezzel meg is örökítem azt a limericket, amit még egyszer réges-rég angol gyakorlaton kellett beadnom házi feladatként. (Minden véletlenségből erre tévedő anglisztikásnak üzenem: Christopher óráját felvenni volt az egyik legjobb döntés, amit a BA három éve alatt hoztam, ne szalasszátok el! :D) Álljon itt tehát egy 2011-es születésű csodás költeményem, ami elvileg (:D) megfelel a limerick formai követelményeinek:

The hedgehog had such a huge crush,
The thought of the girl made him blush.
They dated for days
But then parted ways.
It turned out that she was a brush.

Posted in Angol, Érdekes, Vers

Ajándék

Születésnapom alkalmából a legjobb barátnőm egy olyan ajándékkal lepett meg, amit még ide is nyugodt szívvel feltehetek, mert témába vág :D Viszonylag gyakori, hogy az ismerősök olyan kérdésekkel fordulnak hozzám, mint "ez mit jelent" és "az mit jelent" (elsősorban angol-magyar és magyar-angol irányban természetesen :D), én viszont az esetek egy részében nem igazán tudok mit kezdeni a véletlenszerűen felém hajigált, kontextusból kiragadott szavakkal, és ilyenkor jön a morgolódás: "Fordító vagyok, nem szótár" :D Persze ez elég nagyképű megnyilvánulás részemről, tekintve, hogy még azt sem tudom, felvettek-e fordítói mesterképzésre, nem hogy még fordító is legyek... Megvan az egészséges önbizalmam, na! :D

Ezen felbuzdulva (és nyilván azért, mert Andi barátnőm az, aki leggyakrabban kénytelen hallgatni az ehhez hasonló megszólalásaimat, még ha nem is ő az, aki leggyakrabban kéri ilyesmiben a segítségemet) készülhetett el tehát az ajándékom, egy póló, aminek az elejéről és a hátuljáról is csináltam képet:

Az eleje...

...és a hátulja :D

Abba nem gondoltam bele, mikor is kéne felvennem (esetleg beiratkozásra? XD), de a tervek szerint nem a szekrényben fog porosodni :)

Posted in Érdekes

A hírhedt hangfelvétel

A fordítói felvételit megelőzően nem mélyedtem bele a témába, de már régen eljutott a fülembe a hír, miszerint az idei emelt angol érettségi hanganyaga érthetetlen volt, gyors volt, a szókincs pedig nem felelt meg a szintnek. Így most, hogy túl vagyok a nagy eseményen, úgy döntöttem, szépen nekiállok és megcsinálom a hallás utáni szövegértési feladatokat :)

Szeretném leszögezni: szerintem nem volt nehezebb, mint mondjuk négy évvel ezelőtt. Ugyanúgy 1-2 hibát ejtettem benne, mint akkor, és mint az előző évek feladataiban is (amikor gyakoroltam a 2010-esre). Természetesen azóta némileg javultak a nyelvi képességeim – legalábbis szeretném ezt hinni –, de itt ez nem igazán játszott szerepet véleményem szerint, mert leginkább nyelvtani szempontból fejlődtem az egyetemi évek alatt, szókincs tekintetében kevésbé. (Filmeket és sorozatokat pedig már hosszú évek óta indokolatlan mennyiségben nézek angolul, így a szöveg megértése régebben sem okozott komoly gondot :D)

Az érintett diákok viszont azt állítják, nem ugyanazt a szöveget hallották ők, mint amit később feltöltöttek az internetre, és amit így én is például meghallgathattam. Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a felvetéssel: mégis milyen célból vették volna fel kétszer ugyanazt a szöveget, egyszer direkt szépen, lassan, érthetően, másik alkalommal pedig visszhangzóan, gyorsan, kevésbé érthetően? Kinek lett volna érdeke ez? És hogy győztek meg minden résztvevőt arról, hogy ez így rendjén van? (Az összeesküvés-elméletekre megint nem tudok mit mondani: ha valaki fontos ember gyereke sok pontot akar az érettségin, és apu-anyu el tudja intézni, azt ennél sokkal egyszerűbben is meg lehet oldani. Ne már.)

Mindemellett nem hagyható figyelmen kívül a felháborodás mértéke, ami az egész ügyet körülveszi. Abban biztos vagyok, hogy a tiltakozók egy része (hogy mekkora része, azt nehéz lenne megmondani) magától nem emelte volna fel a hangját, de ha már egyszer mások is panaszkodnak... vonzóbb a tudat, miszerint a felvétel volt rossz minőségű, mint az, hogy ő volt inkompetens :) De még ha ezt az akármekkora százalékot le is vesszük a tiltakozók számából, azért meghökkentő mértékű a panaszáradat. Minden valószínűség szerint nem arról van itt szó, hogy egy-két iskolában békebeli időkből származó, múzeumi értéket képviselő táskarádiót használtak.

Az biztos, hogy a vizsgadrukk, a tantermek akusztikája és a lejátszó-apparátusok minősége tud rontani az esélyeken, nem is keveset. De ez eddig is így volt, minden évben. Azt pedig nem tartom valószínűnek, hogy idén szánt szándékkal régebbi magnókat kerestek elő, és előnytelen akusztikájú termekbe terelték az érettségiző diákságot. Tehát ha mindössze ennyiről lenne szó, miért nem volt hasonló botrány egy éve, két éve, vagy azelőtt? (És ha ilyen alapvető a probléma gyökere, miért csak az első szöveget éri a kifogás?)

És akkor itt meg is áll a tudományom: fogalmam sincs, mi történhetett, és valószínű soha nem is fogom megtudni :) Akit hozzám hasonlóan érdekel a hanganyag, itt megtalálja, és megnézheti magának, miről is van szó.

Posted in Angol, Érdekes, Linkek