Filmszövegfordítás Gy. I. K.

Sziasztok! Élek ám :D Az egyetemi éveknek úgy tűnik, vége, és most már hivatalosan is, főállásban dolgozom. (Fáj azért a drága BKV-bérlet meg a mozijegyek. Vége a jó világnak.) Nem terveztem, hogy ilyen tekintélyes szünetet tartok a blogolásban, de hát mondtam már ilyet párszor, ismerjük, mi szokott a vége lenni...

Ami viszont meggyőzött arról, hogy ismét billentyűzetet kell ragadnom, az a meglepő mennyiségű e-mail (valaki ossza meg velem, hogy lehet non-breaking hyphent írni ide, mert az alt+0173 nem működik...), amit a filmszövegfordítás kapcsán kapok. Bár alapvetően az egyetemről és konkrétan a szakfordító képzésről szól maga a blog, ez a téma mégis sokkal nagyobb érdeklődést váltott ki az olvasóközönségből, mint bármi más. És igazából jelenleg az én életemben is ez tölti be a központi szerepet, így nem bánom, hogy erről "kell" írnom :) Lényeg a lényeg, az elmúlt hónapokban több üzenetet is kaptam azzal kapcsolatban, hogy is működik ez a filmszövegfordítósdi, úgyhogy most összeszedem a leggyakrabban feltett kérdéseket, és igyekszem kielégítő választ adni rájuk.

1. Hogyan zajlik ez az egész munkavállalói oldalról? Mi ez a vállalkozósdi-számlázósdi?

Ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben említettem, a filmszövegfordítást vállalkozóként tudja űzni az ember. A stúdiók nem alkalmazzák a szinkrondramaturgokat, hanem megbízásos szerződéssel adják nekik a munkát. A lényeg tehát az, hogy számlát kell tudni adni a stúdiónak. Ezt meg lehet oldani úgy is, hogy cég nevében számláz az ember (ha éppen van a farzsebében egy kft., vagy esetleg egy családi vállalkozás valamilyen formában) vagy egyéni vállalkozóként. Létezik az ún. "adószámos magánszemély" intézménye, de értesüléseim szerint ezt a megoldást nem preferálják a stúdiók, így nem javaslom. (Jogilag egyébként sem alkalmas rendszeres munka és bevétel esetén.)

Na már most ezt a számlázósdit értelemszerűen nehéz egyik napról a másikra csak úgy elkezdeni, mert azért ennek vannak költségei. Ideiglenesen megoldást jelenthet, ha van egy jószívű egyéni vállalkozó ismerősünk, aki megengedi, hogy a kezdeti időkben az ő nevében számlázzunk, vagy ugyanezt eljátszhatjuk egy vállalkozással is. De hosszú távon nem érdemes trükközni, mert a stúdiónak sem és a dramaturgnak sem kényelmes ez a megoldás, a harmadik "szenvedő" félről nem is beszélve, akinek nem létező plusz bevételt generálunk papíron.

Én szerencsés helyzetben voltam, mert amikor belevágtam a vállalkozósdiba, még diák voltam, és a költségek oroszlánrészét amúgy is az egyetem állta helyettem. Csak a valódi bevételem után kellett adóznom, nem volt fix havi költségem (mint most). Aki megteheti, annak javaslom ezt a módszert, mert tényleg kényelmes, pénztárcabarát megoldás. A pontos részletekről viszont egy könyvelőt érdemes megkérdezni, mert azért nem véletlenül tanulják ezt a szakmát hosszú évekig :)

2. Hogyan talál munkát az ember szinkrondramaturgként? Mi ez a "promóciós kiadvány", amiről a Hungarovox képzésénél lehet olvasni?

Nos, vagy az ember találja meg a munkát, vagy a munka az embert. Én ismét szerencsés helyzetben vagyok, mert engem a munka talált meg :) A promóciós kiadvány, amit a Hungarovox tanfolyam végén szétküldenek a stúdióknak, valójában egy füzetke. Ebben szerepel mindenki, aki éppen elvégezte a kurzust, névvel, elérhetőségekkel és egy rövid bemutatkozással (amit nekünk kellett megírni). Érdemes ide olyasmiket beírni, amivel kitűnik az ember a tömegből. (Az anglisztika BA például nem juttat nagy lépéselőnyhöz, de persze alapvető információként a végzettségeket mindenképp érdemes ledarálni.)

Az én együttműködésem a Masterfilmmel például úgy kezdődött, hogy egy koreai sorozat szinkronjához kerestek fordítókat. Mivel beleírtam a bemutatkozásomba, hogy japán szakot végeztem, és nem riadok vissza semmi távol-keletitől, ezért felkerestek. (A sorozatot magát angolról kellett egyébként fordítani.) Az nem is szerepelt a szövegemben, hogy egyébként koreaiul is tanultam egy évig, még ennyi is elég volt, hogy felkeltsem az érdeklődést. És ha egyszer egy fordító beválik egy stúdiónak, és jól dolgozik, akkor már mást is szívesen rábíznak. A Mafilm ugyanígy a hungarovoxos füzetke alapján talált meg, ők annak idején többünket is felkerestek, és többünknek is adtak próbamunkát. 

A másik megoldás természetesen az, ha a fordító maga "házal". Saját tapasztalatból alá tudom támasztani azt az állítást, hogy próbafordítást szívesen küldenek. Aztán hogy beválik-e az ember, és a pár perces dialóguslista alapján akarnak-e együtt dolgozni az illetővel, az már más kérdés. Mindenesetre a Hungarovox tanfolyama végén kaptunk egy listát sok-sok stúdióval és elérhetőséggel.

Ej de hosszúra nyúlt ez a bejegyzés... A megszokott módon több részre szedem :) Van még egy pár téma, ami gyakran előbukkant az e-mailekben, úgyhogy legalább egy poszt biztosan íródik még erről. Aztán ha rákapok, talán magáról a munkáról is írok, ha már ezzel keresem a kenyerem nagy részét :)

Posted in Filmszövegfordítás, Hungarovox tanfolyam

Jogi alapismeretek

Óra címe: Jogi alapismeretek
Kód: BMA-FTOD-109
Típus: Előadás
Oktató: dr. Tasi Petra Anikó

Gondoltam, végignézem, melyik órákról írtam már az utolsó félévben, és... egyikről sem?! Ez tarthatatlan. Valamiért meggyőződésem volt, hogy legalább egy-két óráról biztosan írtam már. Igazából a diplomamunkával és az egyre sokasodó filmszövegfordítós munkával együtt annyira gyorsan elröppent ez az utolsó félév, hogy szinte észre sem vettem. Ijesztő! Na de, ha már így alakult, elkezdem törleszteni a tartozást, és kezdem a félév egyetlen előadásával, a jogi alapismeretekkel.

Az órákat Tasi Petra tartotta, egy fiatal, szimpatikus jogász. Rögtön az első órán leszögezte, hogy nem várja el a személyes részvételt, és a diákat is el fogja küldeni, amiket az órán kivetít. Ennek megfelelően sosem voltunk túl sokan az előadásokon, de ahhoz képest, hogy mekkora szokott lenni a lelkesedés úgy általában az előadások iránt, szerintem egész jól tartottuk magunkat :D Az órák egyébként szinte sosem nyúltak másfél órásra, szinte mindig bő egy óra alatt végeztünk az anyaggal.

Nagyon szimpatikus volt az, hogy a tanárnő (furcsa ezt leírni, mert tényleg nagyon fiatal, de hát na, meg kell adni a tiszteletet :D) többször is kihangsúlyozta: tisztában van vele, hogy nem vagyunk jogászok, éppen ezért nem is várja el, hogy betéve tudjunk törvényeket, vagy akár a bonyolultabb részleteket is pontosan ismerjük. Alapvetően szerintem hasznosak voltak az órák, és nem is feltétlenül csak a vizsga teljesítése szempontjából, hanem a nagybetűs Életre nézve is. Persze voltak szokásosan kissé biflázós elemek a megtanulandók között (alapjogok, Országgyűlés feladata stb.), de például egyetlen felsorolást vagy hosszú listát sem kellett pontról pontra bemagolni.

Nem volt feladva tankönyv, csak a diavetítések tartalmából kellett megtanulnunk bizonyos részeket, amelyeket ráadásul az utolsó órán még össze is szedett nekünk a tanárnő. Tényleg nagyon korrekt volt a számonkérés. Úgy érzem, hasznos volt a tárgy, bár ha rajtam múlt volna, talán egy kicsit több büntetőjogot vittem volna a mixbe. De ez valószínűleg azért van így, mert én személy szerint ezzel találkoztam a legtöbbet az eddigi pályafutásom során. (A szakmai gyakorlatom alatt is rengeteg büntetőjogi kifejezéssel találtam szembe magam, illetve filmszöveget is fordítottam már bűnügyi témájú sorozathoz.)

Időközben szembesültem vele, hogy még a vizsgáról sem írtam, ami öreg hiba, mert ennyi idő távlatában nem tudom, mire emlékszem még... úgyhogy minél előbb megpróbálom összegyűjteni az emlékmorzsákat. (Illetve reménykedem abban, hogy legalább a Facebook-csoportban van valami nyoma a vizsgakérdéseknek :D)

Attól függetlenül, hogy a vizsga sikeres teljesítéséhez nem volt szükséges bejárni az órákra, szerintem hasznos volt, hogy minden előadáson bent voltam, mert így megmaradtak bennem az összefüggések, sokkal könnyebben értelmet leheltem az alapvetően vázlatos diákba, valamint maga a tanulás is értelemszerűen gyorsabban ment úgy, hogy egyszer már élő szóban végighallgattam az egészet.

Zavaróan információszegénynek tűnik nekem ez a bejegyzés, úgyhogy bebiggyesztem a PPT-k témaköreit, hátha ezzel sikerül lecsitítani a lelkiismeretemet :D

• Jogi alapfogalmak, jogforrások, alkotmány
• Állampolgárság
• Választójog, választások, népszavazás
• Országgyűlés, kormány, köztársasági elnök, Alkotmánybíróság
• Polgári jog – személyi jog és tulajdonjog
• Polgári jog – kötelmi jog
• Öröklési jog
• Jogi személyek és társasági jog
• Munkajog
• Büntetőjog

Posted in Tantárgyleírás

Hungarovox szinkrondramaturg tanfolyam – Érdemes?

Már nagyon-nagyon régóta ígérgetem, hogy írok a Hungarovox szinkrondramaturg tanfolyamáról, és mostanra sikerült is eljutnom a tettek mezejére :) Mivel közel fél éves tanfolyamról van szó, nagyon sok mindenről tudnék beszámolni, de így első körben leginkább arra gondoltam, hogy a legégetőbb kérdéssel kezdeném: megéri-e elvégezni? (Főleg mert ezzel kapcsolatban már e-mailt is kaptam, tehát valószínűleg érdeklődésre is leginkább ez a téma tart számot.)

Nem kerülgetem a forró kását, és nem tartogatom az utolsó bekezdésig a csattanót: a tanfolyam 110.000 forintba kerül, és az árát nekem speciel körülbelül hat hét alatt visszahozta. Persze nem állítom, hogy ezzel mindenki így lesz, és hogy varázsütésre, törvényszerűen mindenki így fog járni, aki elvégzi a tanfolyamot, de viszonyítási alapnak azért jó :)

Szerintem kettő dolog szükséges ahhoz, hogy az ember hasznosítani tudja a tanfolyamon elsajátítottakat: egyrészt kell hozzá egy bizonyos fajta mentalitás. Gyanítom, hogy aki eljut a filmszövegfordítás gondolatáig, és már ott tart, hogy tanfolyamot is végez, talán ismeri magát annyira, hogy felmérje: neki való-e? De ettől függetlenül szeretném kihangsúlyozni, hogy ez alapvetően nem egy emberi interakciókra építő, minden pillanatában új kihívásokkal kecsegtető, vérpezsdítően izgalmas munka. Ez most lehet, hogy rosszul hangzott, de esküszöm, én élvezem, szóval nem célom ellene beszélni :D

A másik, ami szükséges hozzá, az, hogy valahogyan el tudjon indulni az ember a tanfolyam után. A filmszövegfordítókat ugyanis nem alkalmazottakként foglalkoztatják a stúdiók, hanem megbízásos alapon – tehát vállalkozóként kell működnie az egyszeri dramaturgnak. Ezt persze meg lehet oldani többféleképp is, amiről egy későbbi bejegyzésben talán még fogok írni részletesen, de a lényeg: ha egyáltalán nincs módja az embernek számlát adni, és nem is fogja tudni megoldani, akkor nehezen fogja visszahozni az árát a tanfolyam.

Visszatérve a mentalitásra: igenis vannak kihívások ebben a munkában, nem is kevés. Egy "mezei", 22 perces hangalámondásban is meghökkentő mennyiségű olyan problémával szembesülhet az ember, ami kutatómunkát igényel. Tehát nem arról van szó, hogy dögunalmas az egész, két hét után kisujjból csinálja az ember, két hónap után meg már a kardjába dőlne a leginkább monotonitástűrő buddha is. De aki nem bír megülni a popsiján, nem szeret órák hosszat pötyögni és szöszölni, videót nézegetni, szkripteket bújni és a neten kutakodni, az gondolja meg kétszer is, belevág-e a dologba :) (Magyarul szerintem a szakfordításra alkalmas mentalitás jórészt fedi a filmszövegfordításra alkalmasat.)

És hogy a tanfolyamról is írjak :D Kaptunk sok-sok érdekes háttér-információt a szinkronizálás világáról, de a képzés alapvetően gyakorlatorientált olyan szempontból, hogy nem kevés házit kellett csinálnunk, amit mindig vissza is kaptunk kijavítva. Szerintem ez az a része a tanfolyamnak, ami igazán felkészít magára a munkára (meg persze a stúdiólátogatás, de arról már írtam). Az órákon sok időt töltöttünk azzal, hogy átbeszéltük, mi miért jó vagy nem jó, mit hogyan érdemes csinálni és hogyan nem. Amikor eljutottam odáig, hogy próbafordítást készítettem a Mafilm Audiónak, tisztában voltam vele, mire kell odafigyelnem, mert a hetek alatt beadott és kijavított házikból le tudtam szűrni, milyen típushibáim vannak. Ez hatalmas előny.

Őszintén nem tudom, hogy aki nem végez el ilyen tanfolyamot (és a Hungarovoxon kívül nem sok egyéb lehetőség van, vagyis ősztől lesz ugye képzés az FTT-n, de az a jövő zenéje), az hogyan áll neki ennek a munkának. Az alapokat viszonylag könnyű elmagyarázni: a táblázatban mit hova kell írni, legyen élőbeszéd-jellegű, stimmeljen időben a szöveg stb. De az elmélet átadása és a gyakorlatba való hatékony átültetése között szerintem hatalmas a különbség. Ha most elővenném az első vagy a második beadott házi feladatomat, szerintem mennének a facepalmok tömegével. Tényleg úgy látom, hogy nagyon sokat fejlődtem és rengeteg rossz szokást kikoptatott belőlem a tanfolyam.

Egyáltalán nem érzem úgy, hogy az alatt a kb. 3 hónap alatt, amióta "űzöm az ipart", hirtelen szakértő lettem, sőt, meggyőződésem, hogy még jó ideig tanuló fázisban leszek, ha ennek így van értelme. De az, hogy ennek a learning curve-nek az első fél évét egy tanfolyam keretein belül töltöttem el, ahol mindenről kaptam visszajelzést és mások hibáiból is tanulhattam, szerintem pótolhatatlan előnyt jelent. A munkákat pedig azóta is kapom a Mafilmtől, úgyhogy valószínűleg nagyrészt ők is meg vannak elégedve velem :)

Összefoglalva: ha valakinek megvan a megfelelő mentalitása ehhez a munkához, és tényleg szeretne ezzel (is) foglalkozni, akkor a Hungarovox tanfolyama szerintem simán megéri a ráfordított pénzt. Elhangzott egyébként a tanfolyam elején, hogy az oklevelet szerzettek közül aki akart, mind tudott munkát szerezni, és ezt egy kicsit túlzónak éreztem akkor, de most már a saját példámmal is igazolni tudom, hogy nekem bejött :)

Sok minden kering még a fejemben arról, mit is lehetne írni a tanfolyamról, úgyhogy biztos lesz még bejegyzés róla, de felütésnek elég lesz ennyi is, így is hosszúra nyúlt a bejegyzés :D

Posted in Filmszövegfordítás, Hungarovox tanfolyam