Hungarovox szinkrondramaturg tanfolyam – Érdemes?

Már nagyon-nagyon régóta ígérgetem, hogy írok a Hungarovox szinkrondramaturg tanfolyamáról, és mostanra sikerült is eljutnom a tettek mezejére :) Mivel közel fél éves tanfolyamról van szó, nagyon sok mindenről tudnék beszámolni, de így első körben leginkább arra gondoltam, hogy a legégetőbb kérdéssel kezdeném: megéri-e elvégezni? (Főleg mert ezzel kapcsolatban már e-mailt is kaptam, tehát valószínűleg érdeklődésre is leginkább ez a téma tart számot.)

Nem kerülgetem a forró kását, és nem tartogatom az utolsó bekezdésig a csattanót: a tanfolyam 110.000 forintba kerül, és az árát nekem speciel körülbelül hat hét alatt visszahozta. Persze nem állítom, hogy ezzel mindenki így lesz, és hogy varázsütésre, törvényszerűen mindenki így fog járni, aki elvégzi a tanfolyamot, de viszonyítási alapnak azért jó :)

Szerintem kettő dolog szükséges ahhoz, hogy az ember hasznosítani tudja a tanfolyamon elsajátítottakat: egyrészt kell hozzá egy bizonyos fajta mentalitás. Gyanítom, hogy aki eljut a filmszövegfordítás gondolatáig, és már ott tart, hogy tanfolyamot is végez, talán ismeri magát annyira, hogy felmérje: neki való-e? De ettől függetlenül szeretném kihangsúlyozni, hogy ez alapvetően nem egy emberi interakciókra építő, minden pillanatában új kihívásokkal kecsegtető, vérpezsdítően izgalmas munka. Ez most lehet, hogy rosszul hangzott, de esküszöm, én élvezem, szóval nem célom ellene beszélni :D

A másik, ami szükséges hozzá, az, hogy valahogyan el tudjon indulni az ember a tanfolyam után. A filmszövegfordítókat ugyanis nem alkalmazottakként foglalkoztatják a stúdiók, hanem megbízásos alapon – tehát vállalkozóként kell működnie az egyszeri dramaturgnak. Ezt persze meg lehet oldani többféleképp is, amiről egy későbbi bejegyzésben talán még fogok írni részletesen, de a lényeg: ha egyáltalán nincs módja az embernek számlát adni, és nem is fogja tudni megoldani, akkor nehezen fogja visszahozni az árát a tanfolyam.

Visszatérve a mentalitásra: igenis vannak kihívások ebben a munkában, nem is kevés. Egy "mezei", 22 perces hangalámondásban is meghökkentő mennyiségű olyan problémával szembesülhet az ember, ami kutatómunkát igényel. Tehát nem arról van szó, hogy dögunalmas az egész, két hét után kisujjból csinálja az ember, két hónap után meg már a kardjába dőlne a leginkább monotonitástűrő buddha is. De aki nem bír megülni a popsiján, nem szeret órák hosszat pötyögni és szöszölni, videót nézegetni, szkripteket bújni és a neten kutakodni, az gondolja meg kétszer is, belevág-e a dologba :) (Magyarul szerintem a szakfordításra alkalmas mentalitás jórészt fedi a filmszövegfordításra alkalmasat.)

És hogy a tanfolyamról is írjak :D Kaptunk sok-sok érdekes háttér-információt a szinkronizálás világáról, de a képzés alapvetően gyakorlatorientált olyan szempontból, hogy nem kevés házit kellett csinálnunk, amit mindig vissza is kaptunk kijavítva. Szerintem ez az a része a tanfolyamnak, ami igazán felkészít magára a munkára (meg persze a stúdiólátogatás, de arról már írtam). Az órákon sok időt töltöttünk azzal, hogy átbeszéltük, mi miért jó vagy nem jó, mit hogyan érdemes csinálni és hogyan nem. Amikor eljutottam odáig, hogy próbafordítást készítettem a Mafilm Audiónak, tisztában voltam vele, mire kell odafigyelnem, mert a hetek alatt beadott és kijavított házikból le tudtam szűrni, milyen típushibáim vannak. Ez hatalmas előny.

Őszintén nem tudom, hogy aki nem végez el ilyen tanfolyamot (és a Hungarovoxon kívül nem sok egyéb lehetőség van, vagyis ősztől lesz ugye képzés az FTT-n, de az a jövő zenéje), az hogyan áll neki ennek a munkának. Az alapokat viszonylag könnyű elmagyarázni: a táblázatban mit hova kell írni, legyen élőbeszéd-jellegű, stimmeljen időben a szöveg stb. De az elmélet átadása és a gyakorlatba való hatékony átültetése között szerintem hatalmas a különbség. Ha most elővenném az első vagy a második beadott házi feladatomat, szerintem mennének a facepalmok tömegével. Tényleg úgy látom, hogy nagyon sokat fejlődtem és rengeteg rossz szokást kikoptatott belőlem a tanfolyam.

Egyáltalán nem érzem úgy, hogy az alatt a kb. 3 hónap alatt, amióta "űzöm az ipart", hirtelen szakértő lettem, sőt, meggyőződésem, hogy még jó ideig tanuló fázisban leszek, ha ennek így van értelme. De az, hogy ennek a learning curve-nek az első fél évét egy tanfolyam keretein belül töltöttem el, ahol mindenről kaptam visszajelzést és mások hibáiból is tanulhattam, szerintem pótolhatatlan előnyt jelent. A munkákat pedig azóta is kapom a Mafilmtől, úgyhogy valószínűleg nagyrészt ők is meg vannak elégedve velem :)

Összefoglalva: ha valakinek megvan a megfelelő mentalitása ehhez a munkához, és tényleg szeretne ezzel (is) foglalkozni, akkor a Hungarovox tanfolyama szerintem simán megéri a ráfordított pénzt. Elhangzott egyébként a tanfolyam elején, hogy az oklevelet szerzettek közül aki akart, mind tudott munkát szerezni, és ezt egy kicsit túlzónak éreztem akkor, de most már a saját példámmal is igazolni tudom, hogy nekem bejött :)

Sok minden kering még a fejemben arról, mit is lehetne írni a tanfolyamról, úgyhogy biztos lesz még bejegyzés róla, de felütésnek elég lesz ennyi is, így is hosszúra nyúlt a bejegyzés :D

Posted in Filmszövegfordítás, Hungarovox tanfolyam