Ha másról nem is, erről mindenképpen szeretnék írni, amíg még friss(?) az élmény. Szóval szerdán délután stúdiólátogatáson voltam a Pannónia Sound Systemben. A Hungarovox tanfolyamának keretein belül van lehetőségünk bekukkantani a stúdió mindennapjaiba :) Egy előzetes telefonos egyeztetés után csak szépen besasszézunk, és beülünk valamelyik szobába, hogy élőben is lássuk, hogy működik ez az egész.
Annak idején Kálmán Judit említette ugyan, hogy szerinte ez a lehetőség a tanfolyam legkomolyabb előnye, de tapasztalat híján nem tudtam, elhiggyem-e :D Most viszont be kell ismernem, hogy teljesen igaza van, mert ez hatalmas különbséget jelent. Ha rajtam múlna, nem is engedném, hogy szöveget fordítson olyan, aki még sosem ült be egy-két órára a rendező meg a hangmérnök háta mögé, és nem nézte végig, mennyit szenvednek például egy rosszul megírt dialóguslistával.
Most már tudom, hogy igenis hatalmas jelentősége van a szövegben jelölt szüneteknek, levegővételnek, nevetésnek. Hogy nem szabad elmismásolni a szöveghosszt, mert ha én nem veszem a fáradtságot, hogy picit kurtítsak vagy nyújtsak azon a kiálláson, akkor bizony a rendezőnek és a színésznek kell ott, helyben, lehetőleg három másodperc alatt megoldani a problémát. Hogy igenis érdemes hangosan felolvasni (egy ideális világban ugye ráolvasni) a szöveget, különben sosem jövök rá, mennyire értelmetlen / életszerűtlen / szóismétléses mondatokat adok szegény színészek szájába.
Az egész látogatás rendkívül pozitív élmény volt. Mivel magamból indultam ki, tartottam tőle, hogy nem fognak kitörő örömmel fogadni a stúdióban, hiszen lássuk be, egy vadidegen vagyok, aki beül mögéjük/melléjük, és árgus szemekkel figyeli, ahogy dolgoznak. (Engem a világból ki lehetne kergetni ezzel.) De semmi hasonlót nem tapasztaltam, sőt! Úgy vettem észre, örülnek neki, hogy van olyan leendő reménybeli dramaturg, aki bemegy a stúdióba és a kis jegyzetfüzetkéjével felfegyverkezve, szivacsként igyekszik magába szívni a tudást. Bármit kérdezhettem, a rendező és a színészek is adtak tanácsokat, és nagyon sokat tanultam. Néha még az ad-hoc szövegátírás folyamatába is bevontak, és még meg is fogadták a tanácsomat! :D
Végig nagyon jó volt a hangulat, repkedtek a poénok, csipkelődések (néha a szitkozódások, de hát van ez így :D), és rettentően pörgősen zajlott minden. Több színész is beugrott két-három mondatot felmondani, aztán már el is tűnt – valószínűleg egy másik szobába, újabb egy-két mondatra :) És bár a szöveg, amivel a legtöbbet dolgoztak éppen, nem volt tökéletes (szerintem olyan nincs is), nem láttam rá példát, hogy fennhangon elkezdték volna szidni a dramaturg felmenőit – bár lehet, hogy az én jelenlétem miatt fogták vissza magukat :D Két felvétel között, egy kötetlenebb beszélgetés során viszont kiderült, pontosan tudják, mennyire lehetetlenül rövid ideje van a szövegfordítóknak is a munkájukra, és nem csak ők csinálnak mindent lóhalálában.
Tehát szerda délután, egy hosszúra nyúlt stúdiólátogatás során találkozhattam többek között Kosztola Tiborral, Németh Gáborral, Kisfalvi Krisztinával és Mikula Sándorral is. Elvileg nincs megkötés, hányszor mehetünk stúdiólátogatni (nyelvészeti bravúr!), úgyhogy ha időm engedi, biztos megyek még. Nagyon élveztem :D
Yaaay, tök jó :33
VálaszTörlés