Angol–magyar fordítástechnika

Óra címe: Fordítástechnika BA I
Kód: FTOD-201/A1
Típus: Gyakorlat
Oktató: Sellei Iván

Ez az az óra, ahol talán a legmélyebben belekóstolunk, milyen is fordítani. Mennyiségét tekintve – ránézésre – nem kapunk sok házi feladatot egyik hétről a másikra, de azzal a körülbelül 1500 leütéssel bizony órákat lehet szöszölni! Így a félév felén túl járva már azt hiszem elmondhatjuk, hogy "kiismertük", mit is vár el tőlünk Iván. (Ej de nehezen jön a billentyűzetemre a keresztnév, de ha egyszer ő maga kérte, hogy e-mailben is így szólítsuk meg, mit van mit tenni? :D) Míg más órákon (pl. Paulnál vagy a német fordítós órán, amiről még nem írtam) jobbára azzal vagyunk elfoglalva, melyik a legszerencsésebb választás a rokonértelmű szavak közül, addig Iván ennél sokkal mélyebbre ható elemzésnek veti alá a szöveget.

Naiv módon amikor első körben nekiestünk valami fordítanivalónak, hol kezdtük? Hát az első mondatnál. Most hol kezdjük? Párhuzamos szövegekkel, esetleg videókkal, szólistákkal, glosszáriumokkal, címkékkel, a szöveg "átgondolásával": ki írhatta, kinek, azaz ki szólít meg kit, ki a célközönség? Ettől függően mit fordítunk úgy, hogy egyben magyarázunk is, vagy mi az, amiről jogosan feltételezhetjük, hogy az olvasóhoz eljut az üzenet enélkül is? Csak hogy a teljesség igénye nélkül néhány példát említsek. És mire eljutok odáig, hogy az első mondatot egyáltalán elkezdem magyarra átültetni, jobb esetben több óra munka van a hátam mögött, de cserébe valószínűleg nem sok újdonság lesz az angol szövegben, ami hirtelen hatalmas és megoldhatatlan problémák elé állíthatna.

Természetesen felmerülnek a tipikus "ezt most minek fordítsam" jellegű problémák is, elvégre fordításról van szó. De mindemellett a szöveg hátterében végigvonuló gondolatmenetet, a szerző szándékát és képzettársításait is alaposan kivesézzük. A leggyakoribb kérdés talán nem is a "mit jelent ez?", hanem a "mire gondolt a szerző, amikor ezt írta?", és ha belegondolunk, ez az igazi fordítás. Nem tagadom, néha kicsit elveszve érzem magam, amikor például Iván számára egy kifejezés igénytelennek hat, szerintem pedig nemcsak hogy tökéletesen odaillő, de még frappánsnak is tűnik. De a fordítás ilyen; természetéből adódóan szubjektív, hiszen nincsen egy kőbe vésett helyes "megoldás", ez nem matematika. (Na még csak az kéne!)

A házi feladatokat három szempont szerint értékeli Iván: magyarosság, szakszerűség és helyesírás. Ó igen, a helyesírás! Világ életemben... kiemelkedően jónak nem, de az átlagnál jobbnak tartottam a helyesírásomat. Néhány hét alatt az ilyen jellegű tévképzeteimet sikeresen eloszlatták az olyan órák, mint a magyar nyelvhelyesség előadás és például ez a gyakorlat :D De talán mire elvégzem ezt a két évet, már joggal fogom úgy hinni, hogy ha magamtól nem is tudok mindent helyesen leírni, legalább tudni fogom, minek kell utánanéznem, és hol :) 

Remélem félév végére eljutok odáig, hogy egy-két apró, főleg tapasztalatlanságból adódó hibával "megúszom" a házi feladatokat, mert én úgy vettem észre, az eddig beadott szövegeim alapvetően javuló tendenciát mutatnak. Maradjon is ez így! :)

Posted in Tantárgyleírás

Német–magyar tolmácsolástechnika

Óra címe: Tolmácsolástechnika CA I
Kód: FTOD-206/A-né
Típus: Gyakorlat
Oktató: Andreas Stieber

Most pedig megpróbálom minél szalonképesebben előadni, mi is a helyzet ezzel a gyakorlattal :D Első körben szeretném leszögezni a legeslegalapvetőbb (remélem átérzitek a túlzófok használatának jelentőségét) problémámat: nem tudok németül beszélni. Amit Andreas mond, annak nagyon nagy részét megértem; amit olvasok, annak is jó részét megértem; sőt ha a kezembe nyomtok egy szótárt, hogy írjak egy fogalmazást valamiről, valószínűleg azt is abszolválni tudnám – de beszélni nem tudok. A német nyelvvel mindig is ambivalens volt a viszonyom, és odáig valójában sosem jutottam el, hogy "érezzem" a nyelvet, és különösebb agyalás nélkül rakjam össze a mondatokat, gyorsan, folyékonyan, ahogy azt kell.

Sajnos (vagy nem sajnos) ezen az órán bizony beszélni is kéne tudni. Legtöbben azzal az előzetes feltételezéssel ültünk be az első órára, hogy mivel "csak" C nyelvünk a német, és a szak követelményei szerint csak passzív nyelvtudásra van szükségünk, ezért németül meg sem kell majd szólalnunk a két év alatt. Tévedtünk.

Valójában ismét ambivalens érzelmeim vannak... mert egyrészt igen, tökéletesen megértem a dolgot. Hogy a viharba lehetnék német–magyar tolmács (ami nem akarok lenni, de ez most részletkérdés), ha egy darab német mondatot sem tudok összerakni? Azért az nagyon-nagyon szánalmas lenne. Ugyanakkor van egy hatalmas szakadék a felvételin elvárt (illetve a szakleírásban megfogalmazott), valamint a gyakorlatban szükséges tudásszint között. Legnagyobb meglepetésemre felvételin mind az írásbeli, mind a szóbeli német feladatokra maximális pontszámot kaptam. Ezzel szemben most ezen a gyakorlaton a leggyengébb teljesítményt nyújtó hallgatók között vagyok. Kissé éles a kontraszt.

Rátérve az órákra, Andreas már rögtön az első héten eloszlatta minden kételyünket, és közölte, hogy itt bizony magyarul csak akkor szólalhatunk meg, ha éppen magyarra tolmácsolás a feladat. Órákon többek között gyakorolunk nyelvtant (jelenleg épp a fő- és mellékmondatok szórendjeivel bíbelődünk az egyes kötőszavakat illetően), vannak természetesen tolmácsolási feladatok (néha nekünk kell rövidke "beszédeket" mondani adott témákban, a hosszabbakat Andreas szolgáltatja), nemcsak németről magyarra, de van olyan is, amikor német szöveget németül kell visszamondani, stb. És persze rengeteg új szót tanulunk, legalábbis az én szerény szókincsem sokat bővült már az eddigi hetek alatt.

A csoport némettudása egyébként enyhén szólva változó. Vannak nagyon jó németesek, akik sok-sok évig igen aktívan foglalkoztak a nyelvvel, de vannak más hozzám hasonlók is... én például 2009-ben szereztem meg a középfokú nyelvvizsgámat (nem is 90+ százalékos eredménnyel...), és azóta körülbelül nem is foglalkoztam vele. De odáig már elértem, hogy sikerült megszeretnem a nyelvet (tényleg!) és számtalan nyelvtani és egyéb gyakorló könyv sorakozik itthon, hogy átrágjam magam rajtuk... mert valljuk be, siralmas teljesítményt nyújtok órákon, amihez nincs hozzászokva a kis lelki világom :) Úgyhogy hajrá nekem!

Posted in Tantárgyleírás

Angol–magyar tolmácsolástechnika

Óra címe: Tolmácsolástechnika BA I
Kód: FTOD13-204/A1
Típus: Gyakorlat
Oktató: Seresi Márta és Paul Morgan

Azt hiszem az összes gyakorlat közül ez az, ami leginkább ragaszkodik a címéhez :) Míg Paul óráin sok-sok nyelvfejlesztés, szókincsbővítés és egyéb folyik, addig ezen az órán csak azt csináljuk, amit "kell": tolmácsolunk! Ez önmagában egyébként nem negatívum és nem is pozitívum, mert bizony megvannak az előnyei mindkét megközelítésnek, ami a tanórákat illeti. Mert ugyebár hiába avatnának be minket a fordítástechnika és a tolmácsolástechnika legféltettebb titkaiba, ha mellé nem társulna egy folyamatosan fejlődő és erősödő nyelvtudás, ahogy a feltuningolt nyelvi készségünkkel sem mennénk sokra a gyakorlatban, ha nem kapnánk mellé instrukciókat a hogyanokról és mikéntekről.

Azért szerepel az oktatónál két név is, mert bár az órát alapvetően Seresi tanárnő tartja, a tolmácsolandó angol szövegeket Paul szolgáltatja. Mostanáig, tehát az őszi szünettel bezárólag Paul az első egy-két órát kivéve mindegyiken jelen volt, a későbbiekben ez majd változni fog. A félévet pár elméleti tudnivalóval illetve gyors memóriagyakorlatokkal kezdtük, valamint egy rövidke (magyar nyelvű) beszédet tartott mindenki, amit videóra vettek és meg is néztük a felvételeket egy héttel később. Nagyon furcsa látvány volt...! Ezt követően át is tértünk a tolmácsolásra. Egyelőre jegyzetelés nélkül gyakoroljuk 2–3 perces angol szövegek konszekutív tolmácsolását. A témák nagyon változatosak, a pedofiloktól elkezdve a váltságdíjakon és az IS emberrablásain át egészen a kismama-turizmusig minden előfordul.

Elvileg a szünet után a tanárnő beavat minket a jegyzetelés rejtelmeibe, és innentől kezdve Paul már csak minden második órán lesz jelen. Ezért cserébe persze nekünk is kell majd kisebb beszédeket előkészítenünk, hogy legyen min gyakorolni a tolmácsolás nemes művészetét. Úgy kell elképzelni egyébként az órát, hogy először elhangzik az angol szöveg, amit mi pattanásig feszült idegekkel hallgatunk és próbálunk a fejünkbe vésni, majd önként (vagy enyhe külső nyomásra – vö. felszólítás) jelentkezik a mindenkori vállalkozó hallgató, az ő produkcióját követően pedig értékelésre kerül sor. Mi is hozzáfűzünk egy-két megjegyzést egymás munkájához, de a lényegi visszajelzéseket általában Seresi tanárnő szolgáltatja. Mit ne mondjak, nem egyszerű dolog egyszerre figyelni a testtartásra, hanglejtésre, hangerőre, artikulációra, választékosságra és persze igen, arra, hogy mit is kell mondani :D

Elhangzanak általános érvényű jótanácsok is (mit lehet kezdeni a szóviccekkel, mennyire "magyarítsuk" a külföldi neveket, stb.), illetve természetesen felmerülnek konkrét kérdések is (mire fordítsunk egy-egy bizonyos kifejezést). Az egész rendkívül gyakorlatias, és valóban a készségfejlesztés van a középpontban. Ha a szakos tájékoztatón még nem is értettem egészen pontosan, mire gondolt a tanszékvezetőnk, amikor azt mondta, ez valójában nem is bölcsészképzés... most már tudom! :D (Nem emlékszem, leírtam-e ezt konkrétan, de Horváth Ildikó tanárnő megjegyezte, hogy a fordító- és tolmácsképzést nem lehet úgy végigcsinálni, mint a bölcsész szakok többségét: félév alatt lustálkodni, aztán vizsgaidőszak előtt gyorsan benyalni 10 könyvet. Ez itt valóban nem működik, folyamatosan munka van! Hozzátenném, japán szakon szintén folyamatosan munka volt :D)

Sajnos belőlem hiányzik a tolmácsok számára elengedhetetlen stressztűrés, illetve a szóbeli megnyilvánulás sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé (surprise, surprise, ezért írok blogot), de ettől függetlenül természetesen minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. Az, hogy 99%-os valószínűséggel fordítónak készülök, sajnos nem nyújt felmentést a tolmács gyakorlatok alól, úgyhogy hajrá nekem! :D

Posted in Tantárgyleírás

Magyar–angol fordítástechnika

Óra címe: Fordítástechnika AB I
Kód: FTOD-202/A1
Típus: Gyakorlat
Oktató: Paul Morgan

Most már tényleg "kénytelen" vagyok áttérni a gyakorlatokra, nem húzhatom tovább az időt, ugyanis tulajdonképpen elértünk a félév feléhez :D (Nem nyilatkoznék, gyorsan vagy lassan telt-e az idő, mert néha úgy rohant, hogy csak pislogtam, máskor meg a fenének se akarta értékelhető tempóban vonszolni magát. Ki érti ezt?) A legegyszerűbb módszert választom, és az órarenden látható "kronológiai" sorrendben készítem el a gondosan megfogalmazott élménybeszámolóimat :D

Itt van tehát hétfő reggel fél kilenc, amikor is a társaság jellemzően azzal van elfoglalva, hogy ne aludjon el egy ültő helyében. Igen ám, de megjelenik Paul, aki valami hihetetlenül elképesztő bioritmussal van megáldva, ugyanis ebben az állatkínzásnak is tekinthető hajnali időpontban is majd' kicsattan az energiától :D Jellemzően az óra első pár percében próbál minket kicsit felrázni, hogy valamit azért hozzá tudjunk tenni az órához a későbbiekben – ez néha sikerül, néha kevésbé :D

Emlékszem, amikor kijöttem a legelső óráról, ami ugye egyben a mesterképzéses pályafutásom első óráját is jelentette, nagyon fel voltam dobva :D Paul hihetetlenül szerethető tanár, ráadásul akkora tényanyag hemzseg a fejében, hogy belegondolni is szédítő. Szerintem nincsen a föld kerekén olyan téma, amihez ne tudna érdemben hozzászólni. Teljesen mindegy, hogy történelemről vagy gazdaságról van-e szó, jobban otthon van a témában, mint az egész csoport összes tagja együttvéve. Néha kicsit ijesztő :D

Ezzel el is érkeztünk egy sarkalatos ponthoz: képben kell lenni az aktuális hírekkel o.o Nekem még mindig okoz némi nehézséget, hogy ennek az elvárásnak eleget tegyek, mert az eddigi 23 életévemet a legnagyobb lelki nyugalommal éltem le egy buborékban, ahova csak az az információ jutott el, amit én akartam. Persze a nagyvilág történései nem tartoztak ezek közé :D Már kezdek belejönni, és a BBC News is bekerült már a könyvjelzőim közé, de mivel még csak pár hónapja űzöm az ipart, ezért sajnos az azt megelőző időszak kapcsán továbbra is ijesztő a homály a buksimban :D

Az órára visszatérve, gyakorlatilag nyelvfejlesztés folyik. Néha "csak" angolul, néha magyar forrásszöveget használva keresünk (és remélhetőleg találunk) szinonimákat, kifinomultabb kifejezéseket, angolul természetesebbnek ható nyelvtani szerkezeteket. Mivel ezeket javarészt aktuális hírekhez kötjük, a szókincsbővítés is igen nagy területen zajlik: ebolával kapcsolatban főleg egészségügyi, választások alatt politikai, Forma–1-es balesetekkor a sportvilág újabb és újabb szakkifejezéseivel találjuk szembe magunkat, stb. Aztán persze a házi feladatokban (magyarról angolra fordítás) elkövetett kisebb-nagyobb hibákat is kivesézzük, ezzel a fordításra is rágyúrunk, ami ugye az óra apropója :)

Összességében nagyon szeretem ezt az órát, mert rengeteget tanulok (nemcsak angolt, de a világ dolgairól is), egyedül az időpont a nagy érvágás XD A 8:30 önmagában nem lenne vészes (keddre, de főleg szerdára és csütörtökre már belejövök annyira, hogy ne fájjon a reggel), de a hétfővel karöltve nagyon gyilkos kombót alkotnak :) Így tisztában vagyok vele, hogy elég gyakran nem sikerül 100%-os teljesítményt nyújtanom ezen az órán... De azért igyekszem :)

Posted in Tantárgyleírás

Göncz Árpád kiállítás

Csak egy gyors programajánló: az OIK-ban (Országos Idegennyelvű Könyvtár) október 31-ig látogatható a Göncz Árpád és műfordítói munkássága előtt tisztelgő kiállítás. 

http://www.oik.hu:8080/?p=19599

Posted in Ajánló, Műfordítás

Európai tanulmányok

Óra címe: Európai tanulmányok
Kód: FTOD-103/AFN
Típus: Előadás
Oktató: dr. Eszenyi Réka

Nézzük a soron következő előadást! Az európai tanulmányok nevet viselő óra bár az első két hétben elmaradt, mostanra már ez is megszokott részévé vált a hetünknek :) Mint már említettem, a tanszéken az előadások is látogatáskötelesek, és ez ennél az óránál sincs másképp. Az óra tartalmát illetően az Európai Unióval foglalkozik, létrejöttéről, intézményeiről, működéséről, stb. Igencsak népszerű vesszőparipa ez a tanáraink körében, úgyhogy profitálni biztosan fogunk belőle :D

A félév vizsgával zárul majd, de lehet már ezt megelőzően is plusz százalékokat szerezni, amelyek hozzáadódnak majd az írásbeli eredményéhez. Ennek az egyik módja a kiselőadás készítése – első órán rögtön ki is osztottuk a legtöbb témát. Ha jól rémlik, körülbelül 10 perces, diavetítéssel kísért, informatív és mégis érdekes prezentációkra kell itt gondolni – bár az elsőt csak holnap fogjuk látni, ha minden igaz :) Ennek a teljesítése plusz 10 százalékot jelent. Ezen kívül minden óra elején írunk egy nagyon aprócska és rövidke tesztet az előző óra anyagából (legutóbb például négy kérdés volt). Se beadni, se megírni nem kötelező egyébként, de akinek hibátlanra sikerül, az 2, akinek egy apró hiba csúszik bele, az 1 plusz százalékot könyvelhet el magának. Szerintem ez nagyon jó ötlet, engem legalábbis simán motivál arra, hogy óráról órára átnézzem az anyagot :D

Az órák során kivetített diákat a tanárnő közkinccsé teszi, és bár eredetileg csak az előadásokat követően akarta mindig elküldeni (tehát utólag), egy kérésnek eleget téve most mégis előre megkapjuk őket. (Én pártolom az ötletet egyébként, így valamiért könnyebben jegyzetelek.) Természetesen a tanárnő kifejezte abbeli aggályait, hogy ez a módszer esetleg majd a figyelem lankadásához vezet :D Valamilyen szinten megértem, de ha őszintének kell lennem: aki egyébként jegyzetelne, így is fog (lásd én), aki meg "úgyis rajta van a dián" alapon nem figyel órán, annak édes mindegy, előre vagy utólag kapja-e meg a fájlokat. Úgyhogy háromszoros hurrá a kedden közzétett szerdai ppt-knek! :D

Elsőre kicsit furcsának találtam ezt a tantárgyat, mert szerintem kissé kilóg a repertoárból. A gyakorlataink mind tolmácsolás- és fordítástechnikák, az előadásaink pedig szintén a fordítás, tolmácsolás, illetve a magyar nyelvhelyesség témakörében mozognak. Ehhez képest az európai tanulmányok kicsit túl "konkrét" jellegűnek, szinte már "randomnak" tűnik, de kezdem elismerni a létjogosultságát. Mivel a szakon választható nyelvek mindegyike (angol, német, francia, holland) európai nyelv, sőt uniós nyelv, és ahogy azt már hallhattuk a tanárainktól, maga az Unió az egyik legnagyobb felvevőpiaca a fordítóknak és tolmácsoknak – innen nézve teljesen logikus. (Arról inkább nem is beszélnék, milyen arcpirítóan keveset tudok az EU-ról, úgyhogy mindenképp rám fér a fejtágítás. És ezzel azt hiszem nem is vagyok egyedül :D)

A legnagyobb bánatom az órával kapcsolatban az, hogy milyen szörnyen kényelmetlen a Kerényi terem XD De komolyan, ez hihetetlenül zavaró! Fél óra után már nem tudom melyik lábamat rakjam a nyakamba, hogy valahogy mégiscsak jusson vér a lábujjaimba is. Az ülőgumóim szintén rettegik ezt a másfél órát. (Meg az összes többit is, amit itt kell tölteniük :D) Ennek nyilván semmi köze nincs az előadáshoz, de gondoltam, megemlítem :D Úgyhogy szerdánként gondoljatok részvéttel mindannyiunkra, pontosabban az ülőgumóinkra.

Posted in Tantárgyleírás