Óra címe: Tolmácsolástechnika BA I
Kód: FTOD13-204/A1
Típus: Gyakorlat
Oktató: Seresi Márta és Paul Morgan
Azt hiszem az összes gyakorlat közül ez az, ami leginkább ragaszkodik a címéhez :) Míg Paul óráin sok-sok nyelvfejlesztés, szókincsbővítés és egyéb folyik, addig ezen az órán csak azt csináljuk, amit "kell": tolmácsolunk! Ez önmagában egyébként nem negatívum és nem is pozitívum, mert bizony megvannak az előnyei mindkét megközelítésnek, ami a tanórákat illeti. Mert ugyebár hiába avatnának be minket a fordítástechnika és a tolmácsolástechnika legféltettebb titkaiba, ha mellé nem társulna egy folyamatosan fejlődő és erősödő nyelvtudás, ahogy a feltuningolt nyelvi készségünkkel sem mennénk sokra a gyakorlatban, ha nem kapnánk mellé instrukciókat a hogyanokról és mikéntekről.
Azért szerepel az oktatónál két név is, mert bár az órát alapvetően Seresi tanárnő tartja, a tolmácsolandó angol szövegeket Paul szolgáltatja. Mostanáig, tehát az őszi szünettel bezárólag Paul az első egy-két órát kivéve mindegyiken jelen volt, a későbbiekben ez majd változni fog. A félévet pár elméleti tudnivalóval illetve gyors memóriagyakorlatokkal kezdtük, valamint egy rövidke (magyar nyelvű) beszédet tartott mindenki, amit videóra vettek és meg is néztük a felvételeket egy héttel később. Nagyon furcsa látvány volt...! Ezt követően át is tértünk a tolmácsolásra. Egyelőre jegyzetelés nélkül gyakoroljuk 2–3 perces angol szövegek konszekutív tolmácsolását. A témák nagyon változatosak, a pedofiloktól elkezdve a váltságdíjakon és az IS emberrablásain át egészen a kismama-turizmusig minden előfordul.
Elvileg a szünet után a tanárnő beavat minket a jegyzetelés rejtelmeibe, és innentől kezdve Paul már csak minden második órán lesz jelen. Ezért cserébe persze nekünk is kell majd kisebb beszédeket előkészítenünk, hogy legyen min gyakorolni a tolmácsolás nemes művészetét. Úgy kell elképzelni egyébként az órát, hogy először elhangzik az angol szöveg, amit mi pattanásig feszült idegekkel hallgatunk és próbálunk a fejünkbe vésni, majd önként (vagy enyhe külső nyomásra – vö. felszólítás) jelentkezik a mindenkori vállalkozó hallgató, az ő produkcióját követően pedig értékelésre kerül sor. Mi is hozzáfűzünk egy-két megjegyzést egymás munkájához, de a lényegi visszajelzéseket általában Seresi tanárnő szolgáltatja. Mit ne mondjak, nem egyszerű dolog egyszerre figyelni a testtartásra, hanglejtésre, hangerőre, artikulációra, választékosságra és persze igen, arra, hogy mit is kell mondani :D
Elhangzanak általános érvényű jótanácsok is (mit lehet kezdeni a szóviccekkel, mennyire "magyarítsuk" a külföldi neveket, stb.), illetve természetesen felmerülnek konkrét kérdések is (mire fordítsunk egy-egy bizonyos kifejezést). Az egész rendkívül gyakorlatias, és valóban a készségfejlesztés van a középpontban. Ha a szakos tájékoztatón még nem is értettem egészen pontosan, mire gondolt a tanszékvezetőnk, amikor azt mondta, ez valójában nem is bölcsészképzés... most már tudom! :D (Nem emlékszem, leírtam-e ezt konkrétan, de Horváth Ildikó tanárnő megjegyezte, hogy a fordító- és tolmácsképzést nem lehet úgy végigcsinálni, mint a bölcsész szakok többségét: félév alatt lustálkodni, aztán vizsgaidőszak előtt gyorsan benyalni 10 könyvet. Ez itt valóban nem működik, folyamatosan munka van! Hozzátenném, japán szakon szintén folyamatosan munka volt :D)
Sajnos belőlem hiányzik a tolmácsok számára elengedhetetlen stressztűrés, illetve a szóbeli megnyilvánulás sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé (surprise, surprise, ezért írok blogot), de ettől függetlenül természetesen minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. Az, hogy 99%-os valószínűséggel fordítónak készülök, sajnos nem nyújt felmentést a tolmács gyakorlatok alól, úgyhogy hajrá nekem! :D
Angol–magyar tolmácsolástechnika