Óra címe: Tolmácsolástechnika CA I
Kód: FTOD-206/A-né
Típus: Gyakorlat
Oktató: Andreas Stieber
Most pedig megpróbálom minél szalonképesebben előadni, mi is a helyzet ezzel a gyakorlattal :D Első körben szeretném leszögezni a legeslegalapvetőbb (remélem átérzitek a túlzófok használatának jelentőségét) problémámat: nem tudok németül beszélni. Amit Andreas mond, annak nagyon nagy részét megértem; amit olvasok, annak is jó részét megértem; sőt ha a kezembe nyomtok egy szótárt, hogy írjak egy fogalmazást valamiről, valószínűleg azt is abszolválni tudnám – de beszélni nem tudok. A német nyelvvel mindig is ambivalens volt a viszonyom, és odáig valójában sosem jutottam el, hogy "érezzem" a nyelvet, és különösebb agyalás nélkül rakjam össze a mondatokat, gyorsan, folyékonyan, ahogy azt kell.
Sajnos (vagy nem sajnos) ezen az órán bizony beszélni is kéne tudni. Legtöbben azzal az előzetes feltételezéssel ültünk be az első órára, hogy mivel "csak" C nyelvünk a német, és a szak követelményei szerint csak passzív nyelvtudásra van szükségünk, ezért németül meg sem kell majd szólalnunk a két év alatt. Tévedtünk.
Valójában ismét ambivalens érzelmeim vannak... mert egyrészt igen, tökéletesen megértem a dolgot. Hogy a viharba lehetnék német–magyar tolmács (ami nem akarok lenni, de ez most részletkérdés), ha egy darab német mondatot sem tudok összerakni? Azért az nagyon-nagyon szánalmas lenne. Ugyanakkor van egy hatalmas szakadék a felvételin elvárt (illetve a szakleírásban megfogalmazott), valamint a gyakorlatban szükséges tudásszint között. Legnagyobb meglepetésemre felvételin mind az írásbeli, mind a szóbeli német feladatokra maximális pontszámot kaptam. Ezzel szemben most ezen a gyakorlaton a leggyengébb teljesítményt nyújtó hallgatók között vagyok. Kissé éles a kontraszt.
Rátérve az órákra, Andreas már rögtön az első héten eloszlatta minden kételyünket, és közölte, hogy itt bizony magyarul csak akkor szólalhatunk meg, ha éppen magyarra tolmácsolás a feladat. Órákon többek között gyakorolunk nyelvtant (jelenleg épp a fő- és mellékmondatok szórendjeivel bíbelődünk az egyes kötőszavakat illetően), vannak természetesen tolmácsolási feladatok (néha nekünk kell rövidke "beszédeket" mondani adott témákban, a hosszabbakat Andreas szolgáltatja), nemcsak németről magyarra, de van olyan is, amikor német szöveget németül kell visszamondani, stb. És persze rengeteg új szót tanulunk, legalábbis az én szerény szókincsem sokat bővült már az eddigi hetek alatt.
A csoport némettudása egyébként enyhén szólva változó. Vannak nagyon jó németesek, akik sok-sok évig igen aktívan foglalkoztak a nyelvvel, de vannak más hozzám hasonlók is... én például 2009-ben szereztem meg a középfokú nyelvvizsgámat (nem is 90+ százalékos eredménnyel...), és azóta körülbelül nem is foglalkoztam vele. De odáig már elértem, hogy sikerült megszeretnem a nyelvet (tényleg!) és számtalan nyelvtani és egyéb gyakorló könyv sorakozik itthon, hogy átrágjam magam rajtuk... mert valljuk be, siralmas teljesítményt nyújtok órákon, amihez nincs hozzászokva a kis lelki világom :) Úgyhogy hajrá nekem!
Német–magyar tolmácsolástechnika