Örömmel jelentem, hogy minden mai napon esedékes ügyintézésnek sikeresen a végére jártam :) Első lépésként elvittem a friss, ropogós diákigazolványomat a Quaesturára, ahol megközelítőleg 56 másodpercig tartózkodtam. Csak ajánlani tudom a péntek délelőttöt az iroda meglátogatására, mert gyakorlatilag senki nem volt bent, sor sem volt, csak megnyomtam a megfelelő gombot (állandó diákigazolvány érvényesítés), kaptam egy sorszámot, és már oda is hívtak egy épp szabad ügyintéző pulthoz :) Megkaptam a matricát, cserébe megejtettem a szokásos kód-aláírás kombót, és már döcögtem is tovább.
Az immáron érvényesített diákigazolványommal felfegyverkezve érkeztem meg a Germanisztikai Intézet és az Angol-Amerikai Intézet könyvtáraihoz. (Mert ugye egy légtérben van a kettő, csak éppen a beépített udvar két eltérő oldalán.) Első körben a germanisztikás oldalt céloztam meg. Miután megkaptam a megerősítést, hogy igen, fordító-tolmács mesterképzésesként valóban beiratkozhatok, ki kellett töltenem egy kis beiratkozó cetlit, illetve oda kellett adnom a diákomat. Kiderült, hogy még a BA-s időkből benne voltam a rendszerben, csak azóta néhány adatom megváltozott – például létrehoztam egy, a réginél komolyabb beonyomást keltő e-mail címet, illetve az ominózus állandó lakcímváltozást is iktatni kellett.
A könyvtáros lány nagyon segítőkész és barátságos volt, még meg is mutatta a monitorján, hogyan és mit lát abból, hogy én régebben már be voltam iratkozva az anglisztikás könyvtárba (és az Egyetemi Könyvtárba is). Szokás szerint kisebb small talkot eredményezett a japán szakos végzettségem is :) Miután az adminisztráció lezárult, tisztáztuk, hogy az olvasóterembe ugyan most nem szeretnék bemenni, de miután átszaladok az anglisztikás pulthoz, majd visszajönnék kikölcsönözni valamit. A könyvtáros kérdésére válaszolva elmondtam, hogy a "germanisztikások bibliája" néven futó könyvre lenne szükségem (fogok róla írni egy másik bejegyzésben), azt mondta, mire beiratkozom a másik könyvtárba, ő elő is keresi nekem :) (Mondtam én, hogy segítőkész! Még kikérő cetlit sem kellett írnom :D)
Az anglisztikás könyvtárba is sikeresen beiratkoztam, bár itt meg kellett mutatnom a Neptunba bejelentkezve, hogy van anglisztikás tanegységem. (Ez egyébként eddig is így működött – BA első évében, amikor még hivatalosan nem voltam angol minoros, szintén így kellett igazolnom a jogosultságomat.) A – szintén roppant segítőkész – könyvtáros elmagyarázta, hogy tanegységesként csak fél évre tud beírni, így január 30-ig vagyok most éppen a rendszerben. Ezt követően ismét eljátsszuk majd a Neptunba bejelentkezős, tanegységes játékot, na de ennyit simán megér a dolog :) És ezzel egyértelművé vált, hogy minden félévben kell angolos tanegységet felvennem, ha be akarok iratkozni, tehát a szabad kreditjeim nyilván ennek szellemében kerülnek majd felhasználásra :D (Nem mintha bármelyik másik tanszék tárgyai között mazsolázni akartam volna.)
Itt már ment minden, mint a karikacsapás, mivel ha egyszer bekerülnek a rendszerbe a (friss) adataim, azt az összes tagkönyvtár látja. (Éljen a hálózati összeköttetés és a modern könyvtári rendszer! :D) Pár perc alatt végeztünk is, és kanyarodtam vissza a germanisztikás oldalra (érdekes látványt nyújthattam egyébként fel-alá rohangálva a két oldal között). A könyvtáros lány pedig már el is intézte nekem a kölcsönzést, így mehettem isten hírével! Most már semmi sem áll az utamba, hogy még közelebbi viszonyba kerüljek a német nyelvtan rejtelmeivel :)
Matrica, könyvtárak, miegymás