Óra címe: Fordítástechnika CA I
Kód: FTOD-203/A-né1
Típus: Gyakorlat
Oktató: Zachar Viktor
Fordítós óra, úgyhogy nyilván elfogult leszek, ezt szeretném előrebocsátani :D
Ez "a pénteki óra". Sokak számára komoly lelki törést jelentett, hogy pénteken is van óránk (ráadásul nem reggel, hanem a nap közepén), így egyébként kevesebben is vagyunk, mint ahányan eredetileg ide be lettünk osztva. Én – azt hiszem már említettem – alapképzéses éveim alatt alig tapasztaltam olyat, hogy valamelyik napon ne lett volna órám, így engem nem ütött annyira szíven a dolog. Persze nem is járok haza túl gyakran.
Itt pontosan (na jó, majdnem) arra a fajta némettudásra van szükség, amit én birtoklok: egy szótárral felfegyverkezve illik kibogarászni az írásban megadott német nyelvű szöveg jelentését, mindezt egy hetes (azaz kellemesen hosszú) határidőkkel. Tipikusan nekem való. Nem kell németül beszélni, hirtelen reagálni, bármilyen aktív nyelvtudásról számot adni. És mégis tanulunk! Nem is csak németet.
Azt hiszem azt is említettem már (vagy csak akartam?), hogy a képzés jellegén alapvetően érezhető: itt elsősorban nem kutatók és professzorok tanítanak minket, hanem aktívan dolgozó, tapasztalt és jó szakemberek. Ez ezen az órán is kiütközik, és számos gyakorlati tanácsot is kapunk a német szövegek mellé. Gondoltátok volna például, hogy a "Wien" szót az OFFI nemzetközi vonatkozásban nem fordítja le "Bécs"-re? Vagy hogy a németek tesznek szóközt a számok és a százalékjel közé?
Na, ami az órát illeti: minden hétre kapunk egy bő egy oldalas német szöveget. Most, első félévben újságcikkekkel foglalkozunk, a későbbiekben majd szakszövegek is terítékre kerülnek. (Egyszerre várom és félek tőle.) Ennek a fordítását kinyomtatva, két példányban kell bevinni az órára, ahol az egyiket rögtön be is adjuk, a másikat pedig magunknál tartjuk, ugyanis az óra nagy részét a szöveg átbeszélésével töltjük. Ki mit hogyan fordított, hogyan kellett volna, mire kell figyelni. Alapvetően tehát nagyon hasonlít az angol–magyar fordítástechnikai órára.
Vannak azonban eltérések. Például itt már nagyon is érezhető, hogy C nyelvünk a német, és én nagyon hálás vagyok ezért! Míg Iván óráin a kicsit is magyartalan, vagy szebben megfogalmazható szószerkezet is hibának minősül, ezen a gyakorlaton tulajdonképpen az a lényeg, hogy megértsük a szöveget, és érthetően visszaadjuk azt magyarul. Többségünknek egyébként néha még ez is kihívás – természetesen, hiszen minek lennénk itt, ha minden menne, mint a karikacsapás? :D
Ha másfél óra túl soknak bizonyul a szöveg elemzéséhez, akkor a fennmaradó időben leiterjakabokat, reáliákat és hasonlókat bújunk. Mellesleg ez ritka, általában az óra egészét kitölti a fordítással való bíbelődés. Ami az osztályzást illeti, nem kapunk minden egyes beadott fordításunkra jegyet, de minimum háromra mindenki számíthat a félév végéig. Hogy éppen melyik héten kinek a fordítása kerül sorra, azt előre persze nem tudjuk :) A megszerzett jegyek alapján kapunk majd osztályzatot félév végén, ha pedig valaki kétesre állna, az kap lehetőséget a javításra.
Én megmondom őszintén, szeretem ezt az órát (mernék mást írni, mi? :D), és annak ellenére is szívesen bíbelődöm a fordításokkal, hogy egy oldalnyi szövegből minden héten minimum hetven ismeretlen szót írok ki :D
Német–magyar fordítástechnika