Nem ám a tantárgyleírásokkal érném be magam, nem, az túl egyszerű lenne :D Inkább írok egy kicsit a diplomamunkáról. Most éppen az jutott eszembe, hogy összeszedek egy-két dolgot, amit egyrészt a témavezetőmtől, Sellei Ivántól hallottam, másrészt pedig pár már létező és értékelt szakdolgozatban láttam. Mivel magam is már túl vagyok a diplomamunka megírásán (yay! \o/), ezért elérkezettnek látom az időt arra, hogy ilyesmit is megosszak a blogon.
Elsősorban arról szeretnék most írni, a diplomamunka egyes fejezeteibe minek kell vagy érdemes bekerülnie. Klaudy tanárnő minden évben küld az érintetteknek egy diplomamunka-tájékoztatót, így nem kell a sötétben tapogatózni, de azért vannak olyan elemek is, amelyek itt nem kerülnek megemlítésre.
A címlap tekintetében meglehetősen kimerítő instrukciókat kaptunk (még külön példadokumentumot is), így erre nem térnék ki, arra viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy a dolgozatba bele kell kerülnie az ún. szerzőségi nyilatkozatnak, amit innen tudtok letölteni. Láttam egy-két cifra példát a könyvtárban, ezért halkan megjegyzem: a felső sort a törvényidézettel bent lehet hagyni, akinek szimpatikus (én például meghagytam, csak kisebb betűtípussal), de az alsó sort ("A nyilatkozatot a szakdolgozathoz kell csatolni.") ne hagyjuk már ott :D Az aláírást mindenképpen nyomtatás (és lefűzés) után kell megejteni, de a többi adatot (név, Neptun-kód és társai) érdemes géppel beírni, mert hát... esztétikusabb. (Ezt sem véletlenül írom ám le :D)
Mellesleg a fentiek sorrendjére vonatkozóan nem találtam konkrét előírást, sőt láttam olyan dolgozatot is, ahol a szerzőségi nyilatkozat az utolsó oldalon szerepelt – ez szerintem teljesen lényegtelen. Én speciel a (1) címoldal (2) szerzőségi nyilatkozat (3) tartalomjegyzék sorrend mellett döntöttem, de ez már tényleg egyéni ízlés kérdése.
A tartalomjegyzék is eléggé self-explanatory, úgyhogy ugranék is a bevezetésre. Ami a tájékoztatóban szerepel, az a fiktív megbízó bemutatása, a szöveg szerzőjének bemutatása, a szöveg megjelenésének körülményei, a szöveg és fordítás céljának rövid leírása, a várható célcsoport rövid jellemzése, a nyelvezet és a stílus rövid leírása, a tartalom rövid összefoglalása, a főbb fogalmak értelmezése, valamint a párhuzamos szövegekre való hivatkozás.
Amit ebből a gyakorlatban leggyakrabban láttam megvalósulni, némileg eltérő képet mutat. Az elképzelt megbízó kérdése általában legfeljebb egy mondat erejéig bukkan fel, leginkább "a fordítást például ebben és ebben a folyóiratban tudnám elképzelni" formában. (Aki Sellei tanár úrhoz jár(t) gyakorlatra, jól ismerheti ezt a koncepciót a házi feladatokból.) Jómagam is csak egyetlen mondatot szenteltem ennek a problémakörnek.
Sokkal markánsabb terjedelemben találkoztam a szerző és a szöveget megjelentető folyóirat/kötet/stb. bemutatásával – erről azért könnyebb is többet írni. Szintén gyakori téma, hogy miért választotta a dolgozat írója az adott szöveget (miért releváns, hogyan vág az érdeklődési körébe, pl. ilyen jellegű szakmai gyakorlatot végzett-e stb.). A nyelvezet és a stílusjegyek jellemzése általában átcsap a fordítói nehézségek átfogó és rövid vázolásába, ami szerintem teljesen érthető és elfogadható gyakorlat, én is valami hasonlót követtem el.
Természetesen a szöveg tartalmának összefoglalása is fontos része a bevezetésnek, a főbb fogalmak értelmezése viszont általában kissé erőltetett hatást keltett számomra. Megmondom őszintén, én ezt a szempontot nem is szuszakoltam bele a fejezetbe, és az átlapozott diplomamunkák alapján nem én voltam az egyetlen. Ki lehet ugyan emelni egy-két fontosabb kifejezést, és bizonyos szövegek esetében ennek van is létjogosultsága és relevanciája, de nem minden esetben látom értelmét. Ugyanez vonatkozik a párhuzamos szövegek említésére is. Ahol láttam erre utalást, ott egyértelműen volt egyetlen, kiemelésre érdemes, fontos mankót és referenciapontot biztosító pl. szakkönyv, amire érdemes is volt már itt kitérni. Az én esetben viszont nem volt szó ilyesmiről, így nem is írtam róla.
Gyakori még a bevezetésben a formai/gyakorlati kérdések előzetes tisztázása. Amennyiben a fordított szöveg nem teljes (hiszen elég specifikus terjedelmet kapunk a 30 ezer leütéssel), itt érdemes jelezni, mennyit, honnan és milyen megfontolásból hagyott ki a fordító. Ha egyéb formázási kérdések is felmerülnek, azt is lehet itt tisztázni: például a lábjegyzetek az eredeti szöveg részei-e, esetleg voltak lábjegyzetek, de a fordításba (indokolt esetben!) nem kerültek bele, hogyan jelölte a fordító a kihagyásokat a szövegben stb.
A tájékoztatóban ugyan az szerepel, hogy "[a] bevezetést lehet vázlatszerűen, pontokba szedve, nem összefüggő szövegként is elkészíteni", de én erre egyetlen példát sem láttam, és nem is javasolnám ezt a módszert. Sokkal rendezettebb és professzionálisabb (no meg szakdolgozat-jellegűbb) hatást kelt, ha gondosan tagolt folyószöveggel találkozik az olvasó a dolgozat elején.
Na, úgy terveztem, szépen végigmegyek az összes fejezeten, de annyira bő lére eresztettem ezt a bejegyzést, hogy inkább több részre szedem a témát :D Remélem kettőbe azért belefér, de inkább nem ígérek semmit :D (Van egy komoly indokom sürgősen megírni a következő bejegyzést!)
Diplomamunka – A dolgozat felépítése 1.