Without further ado, jöjjön a második fejezet, a terminusjegyzék. Ehhez kapcsolódóan elég röviden össze tudom foglalni a követelményeket: minden témavezető mást vár el. Még az oszlopok számát illetően is mutatkoznak eltérések; például úgy tudom, Boronkay tanárnő három nyelven is kéri az összegyűjtött terminusokat: a dolgozat forrásnyelvén (angol), a célnyelven (magyar) és a hallgató C nyelvén is (esetünkben német). Eszenyi tanárnő értesüléseim (és az órán tapasztaltak) szerint a definíciókra helyezi a hangsúlyt, és ezeket szereti viszontlátni a forrás rubrikáiban. Tehát itt minden a témavezetőn múlik (a minimális terjedelem is): vele kell megbeszélni, mit vár el. A tájékoztatóban kikötésként annyi szerepel, hogy húsz bejegyzés a minimum, de ennyi azért minden szövegben könnyen összegyűlik.
Az eredeti szöveget illetően nem sok kérdés vagy probléma szokott felmerülni. Aki például könyvből (a kézzel fogható, nem elektronikus fajtából) vagy egyéb nyomtatott formátumban jutott hozzá a forrásszövegéhez, az a fénymásolás eszközével élve tudja beilleszteni az irományt a diplomamunkába, PDF-fájlok (vagy akár Word-dokumentumok) esetében viszont könnyebb a helyzet. Nekem például PDF formátumban van meg az eredeti cikkem, szerencsére szövegként kezelhető módon, így egy egyszerű másolással be tudtam illeszteni a dolgozatba. Arra viszont ilyenkor is érdemes figyelni, hogy a másolt szöveg sem mindig tökéletes. Én például több hibásan felismert betűt és hiányzó szóközt is javítottam.
A fordítás, azaz a lényeg :D Itt a legnehezebb általánosságban okosakat mondani. Jó tanácsként talán annyit, hogy ebben a helyzetben tulajdonképpen a témavezető/opponens a megrendelő, ezért érdemes az ő igényeihez alkalmazkodni, még ha a szívünk mélyén talán nem is értünk egyet egyik-másik elvárással, javítással stb. Nem azt mondom, hogy birkaként kell követni minden nyikkanást, mert igenis lehet érvelni és véleményt mondani, de ha egyértelműen ízlésbeli apróságokról van szó, kár hepciáskodni és makacsul kötni az ebet a karóhoz. A való életben sem a saját fejünk után megyünk majd a megrendelések teljesítésekor, hanem a megrendelő igényeihez igazodunk – miért ne kezdenénk már el most?
A fordító kommentárjai elég eltérő képet alkotnak a dolgozatokban. Csak hogy pár példát említsek: láttam olyan dolgozatot, amelyikben rengeteg (80+) végjegyzet szerepelt, de ezek 90%-a három–öt szónál nem volt hosszabb, gyakran ismétlődött és nem is volt kifejezetten informatív (pl.: "A két mondatot összevontam"). Láttam olyat is, ahol minden végjegyzet egy rövidebb anekdotába torkollt, 6–7 soros kis értekezések formájában. Volt, aki a helyesírási megfontolásokat is idevette (mi alapján írt egybe vagy külön kifejezéseket stb.), míg mások a fordítói bizonytalankodásokat és kihívásokat is mind-mind feltüntették ("ez nehéz volt"-jelleggel). A terjedelem növelésére is születtek érdekes megoldások: volt, aki a végjegyzetnél is külön feltüntette (idézetként) a forrásnyelvi mondatot és a célnyelvit is, majd ezek alá írta a megjegyzéseit. Cseles :)
Én úgy gondolom, végjegyzetek esetében a kevesebb néha több, és talán nem érdemes minden egyes mondatösszevonást vagy -szétdarabolást itt jelezni. (De ez személyes vélemény. Ha én ezt mindenhol jelöltem volna, erről szólna a végjegyzetgyűjteményem fele.) A komolyabb fordítói/szerkesztői feladatok és döntések viszont jó, ha visszaköszönnek itt: ha valamit dőlten szedtünk, azt miért tettük; külföldi nevek/szavak esetében milyen átírást alkalmaztunk és miért; ha egy kifejezésnek nincs konkrét megfelelője, hogyan/miért írtuk körül; esetleges betoldott magyarázatokra miért van szükség; ha egy szövegrészben tömegesen előfordulnak mondat-feldarabolások vagy éppen -összevonások, esetleg betoldások, az is érdekes lehet; ha a fordításba beillesztenénk magyarázó lábjegyzetet az olvasók részére, mi lenne az, és miért élnénk ezzel az eszközzel; ha valami kreatív fordítói megoldással éltünk például egy vicces/alliteráló/stb. kifejezésnél, miért fordítottuk úgy, ahogy; stb. Vannak azért lehetőségek :)
A tájékoztatóban szerepel, hogy meg kell fogalmazni, miért volt a fordítás nehezebb vagy könnyebb, mint amire a hallgató számított. Szerintem ezt végjegyzet formájában nehéz megoldani, hiszen ez a gondolat nem kapcsolható konkrét szövegrészhez. Én speciel úgy oldottam meg ezt a problémát, hogy a fordítói kommentárok fejezeten belül létrehoztam két alfejezetet is: a végjegyzetekét és a további megjegyzésekét. A végjegyzetekhez értelemszerűen csak a végjegyzetek kerültek, míg a további megjegyzésekhez folyó szövegként írtam az általános nehézségekről, valamint kifejtettem bővebben is egy-két kiemelkedően nagy, konkrét kihívást. (Ezt az alfejezetes megoldást egyébként szintén egy korábbi diplomamunkából lestem el, bár csak ezt az egyetlen példát találtam rá.) A legtöbb dolgozatban egyébként csak a végjegyzetek szerepelnek itt, a fordítás nehézsége pedig inkább az összefoglalásban, esetleg már a bevezetésben bukkan fel.
Nem szeretném tovább nyújtani ezt a bejegyzést sem, úgyhogy a többi a következőre marad :D
Diplomamunka – A dolgozat felépítése 2.