Az üveghegyen túl a 16+-on innen

Szóval most, hogy gyakorlatilag végeztem az egyetemen, hirtelen feljogosítva érzem magamat arra, hogy mindenféléről irkáljak a blogra :D Első körben a Margó Irodalmi Fesztivál egyik eseményéről, ami a bejegyzés címében is olvasható "Az üveghegyen túl a 16+-on innen" nevet viselte. Hogy a hivatalos kedvcsinálót idézzem:

Milyen egy igazi 21. századi ifjúsági regény? A választ közösen keressük Bosnyák Viktóriával, a népszerű Tündérboszorkány-trilógia és az Elképesztő szerzőjével, valamint Varga Bálinttal, a Váltságdíj nélkül és az Amit végleg kitörölnél írójával. A szerzőket a Kolibri Kiadó főszerkesztője, Balázs Eszter Anna kérdezi.

Megmondom őszintén, magamtól nem jutott volna eszembe elmenni erre a beszélgetésre, mert bevallottan nem érzem magaménak az ifjúsági irodalmat, de hát nem is én vagyok a célközönség :D Annak idején persze nagy élvezettel olvastam ebben a műfajban (de szinte csak külföldi szerzőktől?! nem tudatos döntés eredményeképp), de mostanra kinőttem belőle. A beszélgetést azonban ettől függetlenül nagyon élveztem és rendkívül érdekesnek találtam :)

Töredelmesen bevallom, egyik szerzőt sem ismertem ezt megelőzően (ezek a terjengős névutók, de nekem így tetszik!), így tulajdonképpen nálam elfogulatlanabb hallgatóságot kitalálni sem lehetett volna erre a programra :D És egyértelműen pozitív élmény volt. Valahogy végig úgy éreztem, tökéletes a "szereposztás": Bosnyák Viktória olyan végtelen kedvességgel és odaadással beszélgetett egy lelkes kishölgy-olvasójával/rajongójával a beszélgetés kezdete előtt, hogy nem tudtuk, merrefelé olvadozzunk a székről, Varga Bálint pedig egy hihetetlenül laza, közvetlen, szókimondó, igazi "jófej" pasas, akit a látottak és hallottak alapján az ég is arra teremtett, hogy vagány ifjúsági regényeket írjon :D

A beszélgetés Szatory Dávid felolvasásával kezdődött, ami pár másodperc után "milyen szép hangja van!"-reakciót váltott ki a jobbomon ülő barátnőmből, nem véletlenül :D Bosnyák Viktória is egyébként hasonlóan le volt nyűgözve, és rögtön hangoskönyv-tervek kezdtek szövődni a terem elejében. Felolvashatná a telefonkönyvet is, na. (Ez a szófordulat áll még egyébként? A telefonkönyv, mint olyan, létezik még? Just askin'.)

A beszélgetés legnagyobb részt arról folyt, mennyi és milyen jellegű szexualitás/intimitás illetve trágárság fér meg egy ifjúsági regényben. Balázs Eszter nem kímélte a két szerzőt, és nagyon érdekes irányba terelte a beszélgetést :) Mellesleg ha valaki hozzám hasonlóan műveletlen őstulok lenne, és nem ismerné a fent említett két szerző munkásságát, érdemes megjegyezni, hogy Bosnyák Viktória művei inkább a kisiskolás korosztályt célozzák meg, míg Varga Bálint könyveit pár évvel idősebbek veszik inkább kézbe. Ennek megfelelően különböztek az álláspontok is :)

Rettentően érdekes beszélgetés bontakozott ki egyébként, én örömmel és érdeklődve hallgattam minden percét. Még sosem gondolkoztam el ezen a problémakörön, ezért nagyon sok olyan nézőpontot és érvet hallottam, ami teljesen az újdonság erejével hatott. Például sosem gondoltam bele abba, hogy az angolnak van egy viszonylag semleges, értékítéletektől mentes, "steril" szókincse a szexjelenetek leírására, tehát például a nemi szervek megjelölésére, nincs viszont ez meg a magyar nyelvben, ami már egy felnőtteknek szánt intim jelenet leírását is nagyban megnehezíti, hát még, ha kamaszoknak írnánk hasonlót. (És belegondoltam, és tényleg!)

Szintén érkezett a hallgatóságtól is nagyon érdekes hozzászólás arról, hogy a népdalok világában van egy rendkívül sajátos kódrendszer a hasonló témák kifejezésére (sosem fogok ugyanúgy gondolni az "Érik a szőlő..." dalra, mint eddig), ami rendkívül kreatívan oldja meg a kimondjuk-de-úgy-hogy-a-gyerekek-ne-értsék problémakört. (Engem kihagyhattak a beavatásból, vagy csak túl naiv vagyok, mindenesetre mostantól gyanakodva tekintek minden népdalra.)

Szerintem pont abban a korban vagyok, hogy a saját gyerekkorom már valamelyest távolinak tűnik (öreg vagyok ám, öreg :D), legalábbis nem nagyon tudom felidézni, én mit vártam egy könyvtől és mit olvastam szívesen mondjuk 10 vagy 16 évesen. Viszont mivel a gyermekvállalástól is egyelőre elég távol állok, ezért szülői szemmel sem tudom megközelíteni a problémakört, és arról sincs elképzelésem, a saját gyerekem kezébe mit adnék majd szívesen. Mindenesetre hazafelé és azóta is elmerengek néha a témán, mert szerintem nagyon elgondolkodtató. (Minden elismerésem az ifjúságiregény-íróknak :D)

Summa summarum, nagyon élveztem a programot, és mostantól megpróbálok nyitottabb szemmel járni, ami a hasonló elfoglaltságokat illeti, mert nagy élmény volt ez a tegnap.

Posted in Érdekes

Záróvizsga

Május negyedikén megkaptuk a záróvizsga-beosztást, és kiderült, hogy június 6-án, hétfőn kerülünk sorra mi, angol B-sek. Reggel 8:30-tól egészen 14:30-ig tartott a felelések sorozata, összesen tizennégyen záróvizsgáztunk aznap.

A menetrend lényege, hogy három vagy négy ember után mindig van körülbelül 20 perc szünet, amíg megbeszélik a tanárok az értékelést és az eredményt közlik is a hallgatókkal. Így előfordul, hogy valakinek viszonylag sokat kell várnia, míg megtudja, milyen jegyet kap (és például 12:50-kor kerültem sorra, és 14:10-ig vártam az eredményre), de legalább nem a nap végéig kell mindenkinek kitartania :) És valljuk be, ha egyszer már túlesett az ember magán a feleleten, ez talán annyira nem nagy probléma :D

A felelet pontosan úgy zajlott, ahogy azt a félév elején (február végén) kiküldött tájékoztatóban leírták. Először is nagyon röviden el kellett mondani, miről szólt maga a szakdolgozat. (Hiszen a három vizsgáztató közül valószínűleg csak egy olvasta a diplomamunkát: a témavezető.) Ezután a témavezető feltette a kérdéseit, amelyeket úgy tudom, minden tanár előre közölt a hallgatókkal. Miután ezeken végigértünk, jött a tételhúzás. A tíz magyar nyelvhelyességi tétel közül húztunk egyet. (A Fordítástechnikai minimumban vannak, amit még első félévben kaptunk nyelvhelyesség órán). A tíz tételhez kell példatárat is készíteni, azaz minden tételhez kell saját példát keresni vagy konstruálni, és ezt két példányban kinyomtatni. (Egyet a diák néz, egyet a vizsgáztató.)

A tétel után pedig jöhet a négy kötelező olvasmány egyikének bemutatása. Úgy tapasztaltuk, a hármas/négyes blokkok elején még a hallgató választhatta ki, melyikről szeretne beszélni, de egymás után nem szívesen hallgatják meg ugyanazt a tanárok (ami teljesen érthető), így az idő előrehaladtával egyre kevesebb a választási lehetőség. Minden könyvből tetszőlegesen lehet kiemelni hasznos/kedvenc részeket, egyedül A szakfordítások lektorálása könyvből szeretik specifikusan a kutatást, hipotéziseket és eredményeket hallani. (Tehát tanuláskor érdemes erre fektetni a hangsúlyt az egyébként hosszabb elméleti rész helyett.) Érdemes jó kis vázlatot készíteni a könyvekről.

Mint minden szóbeli vizsgánál, itt is fontos, hogy gördülékenyen és magabiztosan adjuk elő a mondandónkat. A diplomavédésnél a témavezetőé a főszerep (már a vizsgabizottság tagjai közül), a másik két feladatnál pedig a bizottság elnöke, tehát esetünkben Klaudy tanárnő irányította a feleletet. A kötelező harmadik tag leginkább csendben mosolyogni és biztatni van jelen :D

A tapasztalatok alapján elmondható, hogy jóindulatúak és kedvesek is a tanárok. Azért ezekből a könyvekből lehetne nagyon vérengzős vizsgát rendezni (például ha nem mi döntenénk el, milyen szavakat emelünk ki), de erről nincs szó. Ki nem mondott tény, hogy a fordítóknak a diplomamunka megírása az igazi nagy megmérettetés, míg a tolmácsoknak a záróvizsgán kell sikeresen venni az akadályt.

A tájékoztató szerint a TO a diplomamunka és a záróvizsga jegyét átlagolja, így születik meg az oklevél minősítése, azaz a diplomába kerülő jegy. Ennek a részleteivel nem vagyunk teljesen tisztában, mert ugye két jegyet átlagolni nem mindig egyszerű :) Az előző évek tapasztalatai alapján a záróvizsga nyom többet a latban, de később talán többet fogok tudni mondani erről. Ami még érdekesség és meglepetésként hatott, hogy a záróvizsgára lehet például 4/5-öt kapni. Mint kiderült, a diplomavédés és a felelet két külön osztályozást jelent, és ebből születik a záróvizsga jegye. Tehát ezek szerint gyakorlatilag három jegyet kapunk, egyet a diplomamunkára, egyet a diplomavédésre, egyet a feleletre. (Ennek fényében érthető, miért a záróvizsga nyom többet a latban, hiszen két jegyet "ér"?)

Aki esetleg mást is tervez a záróvizsga napjára, annak annyit tudok mondani, hogy meglepően jól tartottuk magunkat az időbeosztáshoz egészen a nap végéig. Volt, aki az átlagnál pár perccel többet vagy éppen kevesebbet volt bent, de végül mindig sikerült behozni a csúszást.

Posted in Számonkérés, Vizsgák, Záróvizsga

Abszolválás és egyebek

Megtettük az utolsó kört a TO-n. Ez magába foglalja az abszolválást, az oklevél mintalap aláírását, a nyelvvizsga-bizonyítványok bemutatását és a fénymásolataik leadását, illetve a könyvtári igazolást.

Az abszolváláshoz annyi kell, hogy a tanegységlista által előírt minden tantárgyat elvégezzünk. Tehát ez az egész procedúra csak akkor kezdődhet meg, ha minden jegyünk bekerült a Neptunba. Ez nekünk szerencsére időben megtörtént. Abszolválni papírforma szerint legkésőbb a záróvizsgát megelőzően 3 munkanappal lehet. Mivel mi jövő hétfőn esünk túl ezen a várva várt (... :D) eseményen, legkésőbb szerdán meg kell ejteni a dolgot.

Az oklevél mintalap aláírása tényleg csak ennyi: egy aláírás, illetve e-mail cím és telefonszám megadása egy papíron.

A nyelvvizsga-bizonyítványok fénymásolatára is szükség van. Felmerülhet a kérdés, hogy ugyan minek, hiszen már a beiratkozáskor, sőt a felvételihez is be kellett mutatni őket így vagy úgy. A választ sajnos nem tudjuk, egy biztos: attól még, hogy kétszer is tanúbizonyságot tettünk a bizonyítványok birtoklásáról, egyáltalán nem garantált, hogy a nyelvvizsgánk bent van a rendszerben. (Burgerné Szűcs Éva, az egyébként nagyon aranyos és segítőkész tanulmányi előadónk pont emiatt hívott fel egy-két hete, mert nem látta a rendszerben a felsőfokú angol nyelvvizsgámat.) A záróvizsgás tájékoztató még ennyit tesz hozzá: "Ahhoz, hogy a nyári diplomaosztó ünnepélyen oklevelét átvehesse, a nyelvvizsga-bizonyítvány pótlólagos benyújtására legkésőbb 2016. június 17. napja áll rendelkezésre."

A könyvtári igazolást a BTK honlapjáról (pontosabban innen) lehet letölteni. A papíron négy három könyvtárnak van "hely": a Központi Olvasónak, a főszakos tanszék saját könyvtárának, a minoros könyvtárnak és a PPK-énak. Ebből a Központi Olvasó aláírását és pecsétjét akkor is be kell szerezni, ha soha nem voltunk beiratkozva, ahogy a tanszékiét is. (Itt az aláírást a könyvtárostól, a pecsétet viszont Papp Jutkától kell beszerezni, úgyhogy vadászatra fel! Nem érdemes az utolsó utáni pillanatra hagyni.) Minorunk mesterszakosként ugyebár nincs, a PPK könyvtárába pedig csak azoknak kell ellátogatni, akik vettek fel olyan tantárgyat, amit ők hirdettek meg. Jelentem, az elmúlt másfél hétben módosították az űrlapot, és már nincs rajta a PPK :D

Ha minden rendben van és nincs se anyagi, se egyéb tartozása az egyszeri hallgatónak, akkor ezzel véget is ér a hivatalos ügyintézés. Már csak(?) maga a záróvizsga, aztán pedig ideális esetben a diplomaosztó van hátra.

(És nem felejtettem el, meg fogom írni a beszámolómat a Hungarovox tanfolyamról! :D Meg minden másról is. I swear. Csak most épp záróvizsga-para van :D)

Posted in Ügyintézés