Szerzemények a Könyvhétről

Még mielőtt bárki megvádolna, nem, nem tervezem könyves bloggá avatni az oldalt :D De kiélvezem a hirtelen jött szabadságot :) (Miközben persze nem felejtem el, hogy kismillió, még egyetemi témájú bejegyzéssel lógok. Mindent a maga idejében. Vagy ez esetben, mindent jóval később a maga idejénél.)

Tehát most zajlott a Könyvhét, és mint az élelmiszerek vásárlásán kívül szinte mindent, úgy a könyvvásárlást is kampányszerűen űzöm. Ilyen szempontból Könyvfesztivál és a Könyvhét két rendkívül veszélyes esemény a pénztárcámra nézve. Without further ado, íme a szerzeményeim:

Capote könyve, az Álom luxuskivitelben / A fűhárfa egyrészt azért ugrott a táskámba, mert az Európa 100 könyv sorozatából eddig minden kötet megvan, és ezzel sem tehettem kivételt, másrészt már jó ideje akarok olvasni Capote-tól, így ez tökéletes alkalomnak tűnt. Az Álom luxuskivitelben filmváltozatához volt már szerencsém, bár megmondom őszintén, nem ragadott magával. Viszont egy könyvtől egészen mást várok, mint egy filmtől, és meggyőződésem, hogy írásban tetszeni fog :)

A Sötétség délben c. kötetről akkor hallottam először, amikor a fent említett 100 könyv sorozatban kiadták. Morbid az ízlésem avagy sem, a leírás alapján nagyon-nagyon kíváncsi lettem a történetre. (Az elalvás mellé beprogramozott, éjfél és hajlani egy között sugárzott világháborús dokumentumfilmeket hibáztatom. Legalábbis részben.) A könyv hátulján ez áll:

A Sötétség délben az elsők között, s talán a leghatásosabban mondta el az igazságot a harmincas évek Szovjetuniójának koncepciós pereiről. Nyikolaj Szalmanovics Rubasov, a regény hőse a régi bolsevik vezetőgárda tagja volt. Magánélete feloldódott a Párt szolgálatában; nem ismert magasztosabbat, mint a célt, amelyet együtt kívántak megvalósítani. Ennek érdekében tudott kegyetlen és igazságtalan is lenni, de ellen tudott állni a fasiszta börtönök minden kínzásának, kényszerének is. A regény annak a rejtélynek az írói megoldása: hogyan lehetséges, hogy ezek az emberek végül is nyilvános tárgyaláson mindent vállaltak, a legabszurdabb vádakat is, és az ügyésszel versengve mocskolták be magukat a kortársak káprázó szeme előtt?

A marsi, vagyis hát mivel angolul vettem meg, The Martian (ilyenkor mindig elgondolkodom, kell-e magyar névelő, és rögtön eszembe jut Nádasdy egyik cikke) szintén régóta kívánságlistás. A filmet még moziban láttam, és az év egyik legnagyobb filmélménye volt számomra. Nem tagadom, Matt Damon maga komoly szerepet játszott ebben, mert szerintem hihetetlenül jó színész, de ami leginkább magával ragadott, az a főszereplő humora és a sok-sok tudomány. Laikusként elképzelésem sincs, mennyire hitelesek a filmben és a könyvben levezetett kémiai, biológiai stb. bravúrok, de hogy egy hozzá nem értő szemével hitelesnek tűnnek, az tuti. Engem megvettek kilóra. Tegnap el is kezdtem olvasni a könyvet, és ha lehet, még jobban tetszik, mint a film. Hat csillagot fog kapni az ötből!

A Tükör c. könyv zsákbamacska formájában került hozzám :D Egy kosárba be volt szórva sok-sok könyv, egyesével barna papírba csomagolva, és mindegyiken szerepelt egy rövidke, sejtelmes leírás. Ennél a könyvnél például a következő: "Fordulatos, halálon túli világba kalauzollak. Amint elkezdesz olvasni, belém szeretsz! A különlegesen egyedi karaktereimmel örömmel csavarlak az ujjam köré!" (Tekintsünk el a felkiáltójelek számomra zavaró mennyiségétől.) Engem a "halálon túli" szókapcsolattal sikerült megfogni. Szeretem a misztikus, szellemes (mármint ghosty szellemes, nem witty szellemes) sztorikat, na. Az "egyedi karakterek" dolgot nem tudom egészen komolyan venni, mert hát mi mást írnának egy könyvről, amit el akarnak adni. Na de majd jól elolvasom, és kiderül! A fülszöveg alapján érdekesnek ígérkezik a regény, remélem, tetszeni fog :)

A zsákbamacska mellé kaptam a Klasszi körkép (külön kell-é vajh ezt írni? vagy csak tipográfiai bravúr?) kiadványt, ajándékba! (Örül a kis magyar szívem, ingyé' volt.) A könyv a kortárs szórakoztató irodalom néhány szerzőjét mutatja be, sőt részleteket is közöl egy-egy művükből. A kiadvány egyébként a Könyvmolyképzőé, tehát az ő szerzőik szerepelnek benne. A teljesség igénye nélkül: Kemese Fanni, Zakály Viktória, Rácz-Stefán Tibor, Tavi Kata, Benina (a Tükör szerzője!), Böszörményi Gyula, On Sai stb. (Ha valakiben felmerülne a kérdés: teljesen véletlenszerűen emeltem ki a neveket :D)

Amanda Stevens Sírkertek Királynője-sorozata tipikus guilty pleasure számomra. Annak idején angolul olvastam mindhárom kötetet, nyilván megközelítőleg 1 könyv/nap sebességgel. Tipikusan az a fajta sztori, amit falni tudok: túlvilág, misztikum, kötelező jellegű szerelmi szál és ami talán a legfontosabb: a szereplők NEM tinédzserek. (Öregszem, úgy tűnik. Ha tizenévesekről szól egy könyv, hajlamos vagyok egy kecses mozdulattal a sarokba hajítani.) Mostanáig halvány segédfogalmam sem volt róla, hogy ezeket a könyveket lefordították magyarra. Most azonban rám mosolyogtak egy barátságos könyvállványról, és darabonként ötszáz(!) jó magyar forintért igazán nem hagyhattam ott őket. Különben is, nagyrészt úgyis elfelejtettem már a cselekmény részleteit, tehát ideje újraolvasni őket.

Ah, a Helikon zsebkönyvek... A gyengéim. (A pénztárcám hangos vonyításba kezd, ha megérzi a közelségüket.) A Könyvfesztiválon is sikerült beszereznem párat. A Tao egyrészt még a japános, távol-keleti érdeklődési köröm miatt volt kötelező vétel, másrészt Weöres fordította. Ennyi elég is indoknak. (Hétszázötven forint volt! Ugyan már.) A Poe-könyvecskét nemes egyszerűséggel azért vettem meg, mert amit eddig olvastam Poe-tól, azt mind imádtam. (Felvetettem már, hogy morbid ízlésem van?) A Nádas Péter-kötet megvásárlásáért pedig csak és kizárólag a helikonos srácot hibáztatom, ugyanis ő beszélt rá. Remélem, jól tette :D (Meg én is, hogy hallgattam rá.)

Inkább nem számolom össze, mennyit költöttem az összes könyvre együtt, de hát egyébként amúgy sem szoktam halomra vásárolni őket, úgyhogy most megengedtem magamnak, na. Tekintsük saját magam diplomaajándékának. (Most két hónapig ezzel a felkiáltással szórom a pénzt.)

***

Disclaimer: A witty szellemes könyveket is szeretem ám! ... Ezt csak úgy a miheztartás végett.

Posted in Könyvek

Az üveghegyen túl a 16+-on innen

Szóval most, hogy gyakorlatilag végeztem az egyetemen, hirtelen feljogosítva érzem magamat arra, hogy mindenféléről irkáljak a blogra :D Első körben a Margó Irodalmi Fesztivál egyik eseményéről, ami a bejegyzés címében is olvasható "Az üveghegyen túl a 16+-on innen" nevet viselte. Hogy a hivatalos kedvcsinálót idézzem:

Milyen egy igazi 21. századi ifjúsági regény? A választ közösen keressük Bosnyák Viktóriával, a népszerű Tündérboszorkány-trilógia és az Elképesztő szerzőjével, valamint Varga Bálinttal, a Váltságdíj nélkül és az Amit végleg kitörölnél írójával. A szerzőket a Kolibri Kiadó főszerkesztője, Balázs Eszter Anna kérdezi.

Megmondom őszintén, magamtól nem jutott volna eszembe elmenni erre a beszélgetésre, mert bevallottan nem érzem magaménak az ifjúsági irodalmat, de hát nem is én vagyok a célközönség :D Annak idején persze nagy élvezettel olvastam ebben a műfajban (de szinte csak külföldi szerzőktől?! nem tudatos döntés eredményeképp), de mostanra kinőttem belőle. A beszélgetést azonban ettől függetlenül nagyon élveztem és rendkívül érdekesnek találtam :)

Töredelmesen bevallom, egyik szerzőt sem ismertem ezt megelőzően (ezek a terjengős névutók, de nekem így tetszik!), így tulajdonképpen nálam elfogulatlanabb hallgatóságot kitalálni sem lehetett volna erre a programra :D És egyértelműen pozitív élmény volt. Valahogy végig úgy éreztem, tökéletes a "szereposztás": Bosnyák Viktória olyan végtelen kedvességgel és odaadással beszélgetett egy lelkes kishölgy-olvasójával/rajongójával a beszélgetés kezdete előtt, hogy nem tudtuk, merrefelé olvadozzunk a székről, Varga Bálint pedig egy hihetetlenül laza, közvetlen, szókimondó, igazi "jófej" pasas, akit a látottak és hallottak alapján az ég is arra teremtett, hogy vagány ifjúsági regényeket írjon :D

A beszélgetés Szatory Dávid felolvasásával kezdődött, ami pár másodperc után "milyen szép hangja van!"-reakciót váltott ki a jobbomon ülő barátnőmből, nem véletlenül :D Bosnyák Viktória is egyébként hasonlóan le volt nyűgözve, és rögtön hangoskönyv-tervek kezdtek szövődni a terem elejében. Felolvashatná a telefonkönyvet is, na. (Ez a szófordulat áll még egyébként? A telefonkönyv, mint olyan, létezik még? Just askin'.)

A beszélgetés legnagyobb részt arról folyt, mennyi és milyen jellegű szexualitás/intimitás illetve trágárság fér meg egy ifjúsági regényben. Balázs Eszter nem kímélte a két szerzőt, és nagyon érdekes irányba terelte a beszélgetést :) Mellesleg ha valaki hozzám hasonlóan műveletlen őstulok lenne, és nem ismerné a fent említett két szerző munkásságát, érdemes megjegyezni, hogy Bosnyák Viktória művei inkább a kisiskolás korosztályt célozzák meg, míg Varga Bálint könyveit pár évvel idősebbek veszik inkább kézbe. Ennek megfelelően különböztek az álláspontok is :)

Rettentően érdekes beszélgetés bontakozott ki egyébként, én örömmel és érdeklődve hallgattam minden percét. Még sosem gondolkoztam el ezen a problémakörön, ezért nagyon sok olyan nézőpontot és érvet hallottam, ami teljesen az újdonság erejével hatott. Például sosem gondoltam bele abba, hogy az angolnak van egy viszonylag semleges, értékítéletektől mentes, "steril" szókincse a szexjelenetek leírására, tehát például a nemi szervek megjelölésére, nincs viszont ez meg a magyar nyelvben, ami már egy felnőtteknek szánt intim jelenet leírását is nagyban megnehezíti, hát még, ha kamaszoknak írnánk hasonlót. (És belegondoltam, és tényleg!)

Szintén érkezett a hallgatóságtól is nagyon érdekes hozzászólás arról, hogy a népdalok világában van egy rendkívül sajátos kódrendszer a hasonló témák kifejezésére (sosem fogok ugyanúgy gondolni az "Érik a szőlő..." dalra, mint eddig), ami rendkívül kreatívan oldja meg a kimondjuk-de-úgy-hogy-a-gyerekek-ne-értsék problémakört. (Engem kihagyhattak a beavatásból, vagy csak túl naiv vagyok, mindenesetre mostantól gyanakodva tekintek minden népdalra.)

Szerintem pont abban a korban vagyok, hogy a saját gyerekkorom már valamelyest távolinak tűnik (öreg vagyok ám, öreg :D), legalábbis nem nagyon tudom felidézni, én mit vártam egy könyvtől és mit olvastam szívesen mondjuk 10 vagy 16 évesen. Viszont mivel a gyermekvállalástól is egyelőre elég távol állok, ezért szülői szemmel sem tudom megközelíteni a problémakört, és arról sincs elképzelésem, a saját gyerekem kezébe mit adnék majd szívesen. Mindenesetre hazafelé és azóta is elmerengek néha a témán, mert szerintem nagyon elgondolkodtató. (Minden elismerésem az ifjúságiregény-íróknak :D)

Summa summarum, nagyon élveztem a programot, és mostantól megpróbálok nyitottabb szemmel járni, ami a hasonló elfoglaltságokat illeti, mert nagy élmény volt ez a tegnap.

Posted in Érdekes

Záróvizsga

Május negyedikén megkaptuk a záróvizsga-beosztást, és kiderült, hogy június 6-án, hétfőn kerülünk sorra mi, angol B-sek. Reggel 8:30-tól egészen 14:30-ig tartott a felelések sorozata, összesen tizennégyen záróvizsgáztunk aznap.

A menetrend lényege, hogy három vagy négy ember után mindig van körülbelül 20 perc szünet, amíg megbeszélik a tanárok az értékelést és az eredményt közlik is a hallgatókkal. Így előfordul, hogy valakinek viszonylag sokat kell várnia, míg megtudja, milyen jegyet kap (és például 12:50-kor kerültem sorra, és 14:10-ig vártam az eredményre), de legalább nem a nap végéig kell mindenkinek kitartania :) És valljuk be, ha egyszer már túlesett az ember magán a feleleten, ez talán annyira nem nagy probléma :D

A felelet pontosan úgy zajlott, ahogy azt a félév elején (február végén) kiküldött tájékoztatóban leírták. Először is nagyon röviden el kellett mondani, miről szólt maga a szakdolgozat. (Hiszen a három vizsgáztató közül valószínűleg csak egy olvasta a diplomamunkát: a témavezető.) Ezután a témavezető feltette a kérdéseit, amelyeket úgy tudom, minden tanár előre közölt a hallgatókkal. Miután ezeken végigértünk, jött a tételhúzás. A tíz magyar nyelvhelyességi tétel közül húztunk egyet. (A Fordítástechnikai minimumban vannak, amit még első félévben kaptunk nyelvhelyesség órán). A tíz tételhez kell példatárat is készíteni, azaz minden tételhez kell saját példát keresni vagy konstruálni, és ezt két példányban kinyomtatni. (Egyet a diák néz, egyet a vizsgáztató.)

A tétel után pedig jöhet a négy kötelező olvasmány egyikének bemutatása. Úgy tapasztaltuk, a hármas/négyes blokkok elején még a hallgató választhatta ki, melyikről szeretne beszélni, de egymás után nem szívesen hallgatják meg ugyanazt a tanárok (ami teljesen érthető), így az idő előrehaladtával egyre kevesebb a választási lehetőség. Minden könyvből tetszőlegesen lehet kiemelni hasznos/kedvenc részeket, egyedül A szakfordítások lektorálása könyvből szeretik specifikusan a kutatást, hipotéziseket és eredményeket hallani. (Tehát tanuláskor érdemes erre fektetni a hangsúlyt az egyébként hosszabb elméleti rész helyett.) Érdemes jó kis vázlatot készíteni a könyvekről.

Mint minden szóbeli vizsgánál, itt is fontos, hogy gördülékenyen és magabiztosan adjuk elő a mondandónkat. A diplomavédésnél a témavezetőé a főszerep (már a vizsgabizottság tagjai közül), a másik két feladatnál pedig a bizottság elnöke, tehát esetünkben Klaudy tanárnő irányította a feleletet. A kötelező harmadik tag leginkább csendben mosolyogni és biztatni van jelen :D

A tapasztalatok alapján elmondható, hogy jóindulatúak és kedvesek is a tanárok. Azért ezekből a könyvekből lehetne nagyon vérengzős vizsgát rendezni (például ha nem mi döntenénk el, milyen szavakat emelünk ki), de erről nincs szó. Ki nem mondott tény, hogy a fordítóknak a diplomamunka megírása az igazi nagy megmérettetés, míg a tolmácsoknak a záróvizsgán kell sikeresen venni az akadályt.

A tájékoztató szerint a TO a diplomamunka és a záróvizsga jegyét átlagolja, így születik meg az oklevél minősítése, azaz a diplomába kerülő jegy. Ennek a részleteivel nem vagyunk teljesen tisztában, mert ugye két jegyet átlagolni nem mindig egyszerű :) Az előző évek tapasztalatai alapján a záróvizsga nyom többet a latban, de később talán többet fogok tudni mondani erről. Ami még érdekesség és meglepetésként hatott, hogy a záróvizsgára lehet például 4/5-öt kapni. Mint kiderült, a diplomavédés és a felelet két külön osztályozást jelent, és ebből születik a záróvizsga jegye. Tehát ezek szerint gyakorlatilag három jegyet kapunk, egyet a diplomamunkára, egyet a diplomavédésre, egyet a feleletre. (Ennek fényében érthető, miért a záróvizsga nyom többet a latban, hiszen két jegyet "ér"?)

Aki esetleg mást is tervez a záróvizsga napjára, annak annyit tudok mondani, hogy meglepően jól tartottuk magunkat az időbeosztáshoz egészen a nap végéig. Volt, aki az átlagnál pár perccel többet vagy éppen kevesebbet volt bent, de végül mindig sikerült behozni a csúszást.

Posted in Számonkérés, Vizsgák, Záróvizsga