Az első angol–magyar fordítástechnika órán Gáspár Bence szinkronfordító nézett be hozzánk, hogy ellásson minket egy kisebb adag jó tanáccsal a képzést, szakmai gyakorlatot, egyebeket illetően. Mivel én nagyon hasznosnak találtam az elhangzottakat, de valószínűleg a kis A1-es csoporton kívül máshoz nem nagyon jutnak el ezek az információk, úgy gondoltam, leírom ide, ami megmaradt bennem (és a füzetemben). Remélem az érintettek sem bánják, mások pedig okulhatnak belőle :)
Szó esett például a fordítástámogató szoftverekről, név szerint a Tradosról és a MemoQ-ról. Bence a figyelmünkbe ajánlotta, hogy érdemes részletekbe menően elsajátítani a legapróbb fogásokat és trükköket is, hogy mire a diplomával a kezünkben kilépünk a munkaerőpiacra, már megingathatatlan és magabiztos képességeink legyenek. (A tanszék gépes termében – 1/6 – bizonyos időintervallumokban lehet szabadon "garázdálkodni", gyakorolni.) Szintén ezekkel a programokkal kapcsolatban hangzott el, hogy aki fordítónak készül, annak érdemes még diák státuszban megvásárolnia egyiket/mindkettőt, mert nagyon komoly kedvezményeket szoktak biztosítani a hallgatóknak a teljes vételárból.
Szintén érintettük a szakdolgozat témáját, ami nekünk talán még távolinak tűnik, de mivel csak két éves a képzés, annyira nincs is az messze... Bence szerint érdemes olyan témát (és szöveget) választani, amiben járatosak vagyunk és amivel szívesen foglalkozunk hosszabb távon is. Nem ez az ideje a kihívások keresésének és az érdeklődési kör tágításának, ebben az esetben jobb ismerős talajon maradni. Mivel többségünknek ez lesz az első nagyobb lélegzetvételű fordítása, ezért tulajdonképpen egyfajta "beavatásként" is funkcionál, illetve ekkor tudjuk igazán és végérvényesen eldönteni, valóban ezzel szeretnénk-e foglalkozni. (Ebben nagyon is látom a rációt, mert bizony aki például az 1500-2000 karakteres házi feladatokkal is szenved, az legkésőbb a szakdolgozat fordítása közben biztosan észbe kap.)
A gyakorlatot illetően a legfőbb tanács, ami elhangzott: becsüljük meg. Állítólag ugyanis ez az egyetlen lehetőség arra, hogy visszajelzést kapjunk a munkánkról (persze a képzés idejét leszámítva, bár itt is tanárfüggő, hogy például mennyire részletes az adott feedback). A későbbiekben, amikor alkalmazottként vagy szabadúszóként fordítunk, már nem kapunk visszajelzést, vagy csak nagyon primitív jelleggel – például kirúgnak, vagy többet nem bíznak meg minket :D
A szakdolgozattal ellentétben itt viszont arra biztatott minket Bence, hogy keressük a kihívásokat, hiszen minél nagyobb presztízsű, minél komolyabb céghez megyünk el gyakornokoskodni, annál többet fejlődünk, illetve annál jobban mutat az önéletrajzunkban is. A leendő munkaadóink pedig elsősorban a gyakorlat alapján tudják majd megítélni a képességeinket, hiszen sokunknak ez lesz az egyetlen szakmába vágó tapasztalata.
Szóba került még az irodai alkalmazottként illetve a szabadúszóként való boldogulás témája is. Mivel Bence szabadúszó, ezért inkább erről tudott mesélni nekünk. A legfontosabb jellegzetessége ennek a fajta munkavégzésnek természetesen az, hogy az ember mindent maga csinál. Ami egy fordítóirodában több részfeladatnak számít és más beosztású emberek feladatkörébe tartozik, azt a szabadúszó mind egyedül viszi véghez. Ő keresi a munkát, tárgyal a megbízóval, fordítja a szöveget, lektorálja stb. Akit ez visszariaszt, annak valószínű nem testhezálló a vállalkozói lét.
Szabadúszóként az egyik központi kérdés természetesen az árszabás. Három eltérő módszert említett Bence. Az első, hogy interjúvoljuk meg szakmabeli kollégáinkat, és ez alapján döntsük el, mennyiért dolgozunk. Ez nehézségekbe ütközhet egyrészt azért, mert nem mindenki osztja meg szívesen ezeket az információkat, másrészt mert pályakezdőként mégsem kérhet annyit az ember, mint egy régi motoros. A második módszer annyit kérni, amennyit a piac elbír, azaz amennyit még hajlandó kifizetni a megbízó, és nem viszi máshoz a munkát. Ez azonban szintén sok tapasztalatot igényel, és kezdőként nehezen járható út. A harmadik módszer Bence szerint talán a legcélravezetőbb: ki kell számolni a havi költségeinket (mindent beleértve), ezt összevetni a teljesítményünkkel, azaz, hogy egy nap mennyit tudunk fordítani, és némi matematikai problémamegoldást követően kapunk egy számot.
Végezetül elhangzott még pár hasznos weboldal címe is:
Tanácsok