Filmszövegfordítás Gy. I. K.

Sziasztok! Élek ám :D Az egyetemi éveknek úgy tűnik, vége, és most már hivatalosan is, főállásban dolgozom. (Fáj azért a drága BKV-bérlet meg a mozijegyek. Vége a jó világnak.) Nem terveztem, hogy ilyen tekintélyes szünetet tartok a blogolásban, de hát mondtam már ilyet párszor, ismerjük, mi szokott a vége lenni...

Ami viszont meggyőzött arról, hogy ismét billentyűzetet kell ragadnom, az a meglepő mennyiségű e-mail (valaki ossza meg velem, hogy lehet non-breaking hyphent írni ide, mert az alt+0173 nem működik...), amit a filmszövegfordítás kapcsán kapok. Bár alapvetően az egyetemről és konkrétan a szakfordító képzésről szól maga a blog, ez a téma mégis sokkal nagyobb érdeklődést váltott ki az olvasóközönségből, mint bármi más. És igazából jelenleg az én életemben is ez tölti be a központi szerepet, így nem bánom, hogy erről "kell" írnom :) Lényeg a lényeg, az elmúlt hónapokban több üzenetet is kaptam azzal kapcsolatban, hogy is működik ez a filmszövegfordítósdi, úgyhogy most összeszedem a leggyakrabban feltett kérdéseket, és igyekszem kielégítő választ adni rájuk.

1. Hogyan zajlik ez az egész munkavállalói oldalról? Mi ez a vállalkozósdi-számlázósdi?

Ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben említettem, a filmszövegfordítást vállalkozóként tudja űzni az ember. A stúdiók nem alkalmazzák a szinkrondramaturgokat, hanem megbízásos szerződéssel adják nekik a munkát. A lényeg tehát az, hogy számlát kell tudni adni a stúdiónak. Ezt meg lehet oldani úgy is, hogy cég nevében számláz az ember (ha éppen van a farzsebében egy kft., vagy esetleg egy családi vállalkozás valamilyen formában) vagy egyéni vállalkozóként. Létezik az ún. "adószámos magánszemély" intézménye, de értesüléseim szerint ezt a megoldást nem preferálják a stúdiók, így nem javaslom. (Jogilag egyébként sem alkalmas rendszeres munka és bevétel esetén.)

Na már most ezt a számlázósdit értelemszerűen nehéz egyik napról a másikra csak úgy elkezdeni, mert azért ennek vannak költségei. Ideiglenesen megoldást jelenthet, ha van egy jószívű egyéni vállalkozó ismerősünk, aki megengedi, hogy a kezdeti időkben az ő nevében számlázzunk, vagy ugyanezt eljátszhatjuk egy vállalkozással is. De hosszú távon nem érdemes trükközni, mert a stúdiónak sem és a dramaturgnak sem kényelmes ez a megoldás, a harmadik "szenvedő" félről nem is beszélve, akinek nem létező plusz bevételt generálunk papíron.

Én szerencsés helyzetben voltam, mert amikor belevágtam a vállalkozósdiba, még diák voltam, és a költségek oroszlánrészét amúgy is az egyetem állta helyettem. Csak a valódi bevételem után kellett adóznom, nem volt fix havi költségem (mint most). Aki megteheti, annak javaslom ezt a módszert, mert tényleg kényelmes, pénztárcabarát megoldás. A pontos részletekről viszont egy könyvelőt érdemes megkérdezni, mert azért nem véletlenül tanulják ezt a szakmát hosszú évekig :)

2. Hogyan talál munkát az ember szinkrondramaturgként? Mi ez a "promóciós kiadvány", amiről a Hungarovox képzésénél lehet olvasni?

Nos, vagy az ember találja meg a munkát, vagy a munka az embert. Én ismét szerencsés helyzetben vagyok, mert engem a munka talált meg :) A promóciós kiadvány, amit a Hungarovox tanfolyam végén szétküldenek a stúdióknak, valójában egy füzetke. Ebben szerepel mindenki, aki éppen elvégezte a kurzust, névvel, elérhetőségekkel és egy rövid bemutatkozással (amit nekünk kellett megírni). Érdemes ide olyasmiket beírni, amivel kitűnik az ember a tömegből. (Az anglisztika BA például nem juttat nagy lépéselőnyhöz, de persze alapvető információként a végzettségeket mindenképp érdemes ledarálni.)

Az én együttműködésem a Masterfilmmel például úgy kezdődött, hogy egy koreai sorozat szinkronjához kerestek fordítókat. Mivel beleírtam a bemutatkozásomba, hogy japán szakot végeztem, és nem riadok vissza semmi távol-keletitől, ezért felkerestek. (A sorozatot magát angolról kellett egyébként fordítani.) Az nem is szerepelt a szövegemben, hogy egyébként koreaiul is tanultam egy évig, még ennyi is elég volt, hogy felkeltsem az érdeklődést. És ha egyszer egy fordító beválik egy stúdiónak, és jól dolgozik, akkor már mást is szívesen rábíznak. A Mafilm ugyanígy a hungarovoxos füzetke alapján talált meg, ők annak idején többünket is felkerestek, és többünknek is adtak próbamunkát. 

A másik megoldás természetesen az, ha a fordító maga "házal". Saját tapasztalatból alá tudom támasztani azt az állítást, hogy próbafordítást szívesen küldenek. Aztán hogy beválik-e az ember, és a pár perces dialóguslista alapján akarnak-e együtt dolgozni az illetővel, az már más kérdés. Mindenesetre a Hungarovox tanfolyama végén kaptunk egy listát sok-sok stúdióval és elérhetőséggel.

Ej de hosszúra nyúlt ez a bejegyzés... A megszokott módon több részre szedem :) Van még egy pár téma, ami gyakran előbukkant az e-mailekben, úgyhogy legalább egy poszt biztosan íródik még erről. Aztán ha rákapok, talán magáról a munkáról is írok, ha már ezzel keresem a kenyerem nagy részét :)

Posted in Filmszövegfordítás, Hungarovox tanfolyam

Jogi alapismeretek

Óra címe: Jogi alapismeretek
Kód: BMA-FTOD-109
Típus: Előadás
Oktató: dr. Tasi Petra Anikó

Gondoltam, végignézem, melyik órákról írtam már az utolsó félévben, és... egyikről sem?! Ez tarthatatlan. Valamiért meggyőződésem volt, hogy legalább egy-két óráról biztosan írtam már. Igazából a diplomamunkával és az egyre sokasodó filmszövegfordítós munkával együtt annyira gyorsan elröppent ez az utolsó félév, hogy szinte észre sem vettem. Ijesztő! Na de, ha már így alakult, elkezdem törleszteni a tartozást, és kezdem a félév egyetlen előadásával, a jogi alapismeretekkel.

Az órákat Tasi Petra tartotta, egy fiatal, szimpatikus jogász. Rögtön az első órán leszögezte, hogy nem várja el a személyes részvételt, és a diákat is el fogja küldeni, amiket az órán kivetít. Ennek megfelelően sosem voltunk túl sokan az előadásokon, de ahhoz képest, hogy mekkora szokott lenni a lelkesedés úgy általában az előadások iránt, szerintem egész jól tartottuk magunkat :D Az órák egyébként szinte sosem nyúltak másfél órásra, szinte mindig bő egy óra alatt végeztünk az anyaggal.

Nagyon szimpatikus volt az, hogy a tanárnő (furcsa ezt leírni, mert tényleg nagyon fiatal, de hát na, meg kell adni a tiszteletet :D) többször is kihangsúlyozta: tisztában van vele, hogy nem vagyunk jogászok, éppen ezért nem is várja el, hogy betéve tudjunk törvényeket, vagy akár a bonyolultabb részleteket is pontosan ismerjük. Alapvetően szerintem hasznosak voltak az órák, és nem is feltétlenül csak a vizsga teljesítése szempontjából, hanem a nagybetűs Életre nézve is. Persze voltak szokásosan kissé biflázós elemek a megtanulandók között (alapjogok, Országgyűlés feladata stb.), de például egyetlen felsorolást vagy hosszú listát sem kellett pontról pontra bemagolni.

Nem volt feladva tankönyv, csak a diavetítések tartalmából kellett megtanulnunk bizonyos részeket, amelyeket ráadásul az utolsó órán még össze is szedett nekünk a tanárnő. Tényleg nagyon korrekt volt a számonkérés. Úgy érzem, hasznos volt a tárgy, bár ha rajtam múlt volna, talán egy kicsit több büntetőjogot vittem volna a mixbe. De ez valószínűleg azért van így, mert én személy szerint ezzel találkoztam a legtöbbet az eddigi pályafutásom során. (A szakmai gyakorlatom alatt is rengeteg büntetőjogi kifejezéssel találtam szembe magam, illetve filmszöveget is fordítottam már bűnügyi témájú sorozathoz.)

Időközben szembesültem vele, hogy még a vizsgáról sem írtam, ami öreg hiba, mert ennyi idő távlatában nem tudom, mire emlékszem még... úgyhogy minél előbb megpróbálom összegyűjteni az emlékmorzsákat. (Illetve reménykedem abban, hogy legalább a Facebook-csoportban van valami nyoma a vizsgakérdéseknek :D)

Attól függetlenül, hogy a vizsga sikeres teljesítéséhez nem volt szükséges bejárni az órákra, szerintem hasznos volt, hogy minden előadáson bent voltam, mert így megmaradtak bennem az összefüggések, sokkal könnyebben értelmet leheltem az alapvetően vázlatos diákba, valamint maga a tanulás is értelemszerűen gyorsabban ment úgy, hogy egyszer már élő szóban végighallgattam az egészet.

Zavaróan információszegénynek tűnik nekem ez a bejegyzés, úgyhogy bebiggyesztem a PPT-k témaköreit, hátha ezzel sikerül lecsitítani a lelkiismeretemet :D

• Jogi alapfogalmak, jogforrások, alkotmány
• Állampolgárság
• Választójog, választások, népszavazás
• Országgyűlés, kormány, köztársasági elnök, Alkotmánybíróság
• Polgári jog – személyi jog és tulajdonjog
• Polgári jog – kötelmi jog
• Öröklési jog
• Jogi személyek és társasági jog
• Munkajog
• Büntetőjog

Posted in Tantárgyleírás

Hungarovox szinkrondramaturg tanfolyam – Érdemes?

Már nagyon-nagyon régóta ígérgetem, hogy írok a Hungarovox szinkrondramaturg tanfolyamáról, és mostanra sikerült is eljutnom a tettek mezejére :) Mivel közel fél éves tanfolyamról van szó, nagyon sok mindenről tudnék beszámolni, de így első körben leginkább arra gondoltam, hogy a legégetőbb kérdéssel kezdeném: megéri-e elvégezni? (Főleg mert ezzel kapcsolatban már e-mailt is kaptam, tehát valószínűleg érdeklődésre is leginkább ez a téma tart számot.)

Nem kerülgetem a forró kását, és nem tartogatom az utolsó bekezdésig a csattanót: a tanfolyam 110.000 forintba kerül, és az árát nekem speciel körülbelül hat hét alatt visszahozta. Persze nem állítom, hogy ezzel mindenki így lesz, és hogy varázsütésre, törvényszerűen mindenki így fog járni, aki elvégzi a tanfolyamot, de viszonyítási alapnak azért jó :)

Szerintem kettő dolog szükséges ahhoz, hogy az ember hasznosítani tudja a tanfolyamon elsajátítottakat: egyrészt kell hozzá egy bizonyos fajta mentalitás. Gyanítom, hogy aki eljut a filmszövegfordítás gondolatáig, és már ott tart, hogy tanfolyamot is végez, talán ismeri magát annyira, hogy felmérje: neki való-e? De ettől függetlenül szeretném kihangsúlyozni, hogy ez alapvetően nem egy emberi interakciókra építő, minden pillanatában új kihívásokkal kecsegtető, vérpezsdítően izgalmas munka. Ez most lehet, hogy rosszul hangzott, de esküszöm, én élvezem, szóval nem célom ellene beszélni :D

A másik, ami szükséges hozzá, az, hogy valahogyan el tudjon indulni az ember a tanfolyam után. A filmszövegfordítókat ugyanis nem alkalmazottakként foglalkoztatják a stúdiók, hanem megbízásos alapon – tehát vállalkozóként kell működnie az egyszeri dramaturgnak. Ezt persze meg lehet oldani többféleképp is, amiről egy későbbi bejegyzésben talán még fogok írni részletesen, de a lényeg: ha egyáltalán nincs módja az embernek számlát adni, és nem is fogja tudni megoldani, akkor nehezen fogja visszahozni az árát a tanfolyam.

Visszatérve a mentalitásra: igenis vannak kihívások ebben a munkában, nem is kevés. Egy "mezei", 22 perces hangalámondásban is meghökkentő mennyiségű olyan problémával szembesülhet az ember, ami kutatómunkát igényel. Tehát nem arról van szó, hogy dögunalmas az egész, két hét után kisujjból csinálja az ember, két hónap után meg már a kardjába dőlne a leginkább monotonitástűrő buddha is. De aki nem bír megülni a popsiján, nem szeret órák hosszat pötyögni és szöszölni, videót nézegetni, szkripteket bújni és a neten kutakodni, az gondolja meg kétszer is, belevág-e a dologba :) (Magyarul szerintem a szakfordításra alkalmas mentalitás jórészt fedi a filmszövegfordításra alkalmasat.)

És hogy a tanfolyamról is írjak :D Kaptunk sok-sok érdekes háttér-információt a szinkronizálás világáról, de a képzés alapvetően gyakorlatorientált olyan szempontból, hogy nem kevés házit kellett csinálnunk, amit mindig vissza is kaptunk kijavítva. Szerintem ez az a része a tanfolyamnak, ami igazán felkészít magára a munkára (meg persze a stúdiólátogatás, de arról már írtam). Az órákon sok időt töltöttünk azzal, hogy átbeszéltük, mi miért jó vagy nem jó, mit hogyan érdemes csinálni és hogyan nem. Amikor eljutottam odáig, hogy próbafordítást készítettem a Mafilm Audiónak, tisztában voltam vele, mire kell odafigyelnem, mert a hetek alatt beadott és kijavított házikból le tudtam szűrni, milyen típushibáim vannak. Ez hatalmas előny.

Őszintén nem tudom, hogy aki nem végez el ilyen tanfolyamot (és a Hungarovoxon kívül nem sok egyéb lehetőség van, vagyis ősztől lesz ugye képzés az FTT-n, de az a jövő zenéje), az hogyan áll neki ennek a munkának. Az alapokat viszonylag könnyű elmagyarázni: a táblázatban mit hova kell írni, legyen élőbeszéd-jellegű, stimmeljen időben a szöveg stb. De az elmélet átadása és a gyakorlatba való hatékony átültetése között szerintem hatalmas a különbség. Ha most elővenném az első vagy a második beadott házi feladatomat, szerintem mennének a facepalmok tömegével. Tényleg úgy látom, hogy nagyon sokat fejlődtem és rengeteg rossz szokást kikoptatott belőlem a tanfolyam.

Egyáltalán nem érzem úgy, hogy az alatt a kb. 3 hónap alatt, amióta "űzöm az ipart", hirtelen szakértő lettem, sőt, meggyőződésem, hogy még jó ideig tanuló fázisban leszek, ha ennek így van értelme. De az, hogy ennek a learning curve-nek az első fél évét egy tanfolyam keretein belül töltöttem el, ahol mindenről kaptam visszajelzést és mások hibáiból is tanulhattam, szerintem pótolhatatlan előnyt jelent. A munkákat pedig azóta is kapom a Mafilmtől, úgyhogy valószínűleg nagyrészt ők is meg vannak elégedve velem :)

Összefoglalva: ha valakinek megvan a megfelelő mentalitása ehhez a munkához, és tényleg szeretne ezzel (is) foglalkozni, akkor a Hungarovox tanfolyama szerintem simán megéri a ráfordított pénzt. Elhangzott egyébként a tanfolyam elején, hogy az oklevelet szerzettek közül aki akart, mind tudott munkát szerezni, és ezt egy kicsit túlzónak éreztem akkor, de most már a saját példámmal is igazolni tudom, hogy nekem bejött :)

Sok minden kering még a fejemben arról, mit is lehetne írni a tanfolyamról, úgyhogy biztos lesz még bejegyzés róla, de felütésnek elég lesz ennyi is, így is hosszúra nyúlt a bejegyzés :D

Posted in Filmszövegfordítás, Hungarovox tanfolyam

Az idegen nyelv közösségteremtő ereje

Az úgy volt, hogy éppen Horváth Péter Iván (Ny)elvi kérdések c. könyvét olvasgattam, amikor szembejött velem egy nagyon érdekes bekezdés. Na jó, igazából nagyon sok nagyon érdekes bekezdés jött velem szembe – különben miért olvasnám a könyvet? –, de ez még közléskényszert is kiváltott belőlem: hence, a jelen blogbejegyzés. Visszatérve a lényegre, íme:

Néha az idegen nyelvben is rejlik közösségteremtő erő. Tolmácsképzős csoporttársam azt kérdezte: „Ki tartja a mai szpícset?” Így fejezte ki, hogy az angoltudásunk összekovácsol minket. Aki ilyesmiktől félti a magyar jövőjét, azt megnyugtathatom. A szpícs csak ebben a közegben hangzott el. Ismerősöm a családjának, ahol az összetartozás egyik szimbóluma a magyar nyelv, ilyen élménybeszámolót tartott: „Ma egy dög nehéz beszédet fordítottunk.”

Eleinte csak mosolyogtam, hogy igen, ismerős helyzet, aztán ahogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy ez az egész az én életemben és kommunikációs stratégiáimban központi szerepet tölt be. Aki kicsit jobban ismer, az tudja, hogy alapvetően hajlamos vagyok keverni a nyelveket egy mondaton belül is. Hogy pontosabban fogalmazzak: az tudja, aki kicsit jobban ismer, és én feltételezem róla, hogy megérti az idegen nyelven beszúrt mondatrészeket. Mert ugye enélkül nem lenne különösebben hatékony a kommunikáció.

Alapvetően három idegen nyelv fordul elő ilyen szempontból a szókincsemben, mert hát ugye ennyit beszélek. (Hajaj, repedezik a plafon, mert konkrétan >beszélni<, folyékonyan és értelmesen csak egyet tudok a háromból.) Ezek az angol, a német és a japán. Meglepően kifinomult rendszer alakult ki azt illetően, hogy melyik nyelvet milyen közösséggel hagyom beleszivárogni a szép magyar mondataimba. (Még metszetek is vannak!)

Eleinte az angol volt az, ami egyre gyakrabban felütötte a fejét egy-egy szó erejéig a beszélgetésekben. Főleg az olyan kifejezések, amelyekre nincs, vagy éppen aktuálisan nem találtam frappáns magyar megfelelőt. (Például örök sláger az I see!) Ezt elsősorban a szűk baráti körben, illetve kisebb mértékben a gimnáziumi osztálytársak esetében lehetett megfigyelni, mégiscsak angol tagozatosok voltunk. De amint hazaértem a családtagokhoz, ez az opció egyszerűen kikapcsolt. Mivel rajtam kívül más nem nagyon beszélte igazán az angolt sosem a családban, ezért ott nem volt divat. Előfordult viszont helyette a német, amit már "büntetlenül" beszivárogtathattam a mondataimba, nem talált süket fülekre az ilyen vegyítés. Most konkrétan csak egy példa jut eszembe: a zusammen. Ha például azt akartam elmagyarázni, hogy valami csoportosan társas jellegű tevékenységre került sor, sokszor szaladt ki a számon otthon: "elmentünk az MMIK-ba, úgy zusammen".

Aztán jött az egyetem és a japán szak :D Szeretném azt hinni, hogy a csoporttársakkal nem azt a tipikusan rém idegesítő japánosítást űztük, amit animés körökben gyakran tapasztalni. A kawaii–senpai–neko dolgokra gondolok. (Animések, kéretik nem megsértődni, én is közétek való vagyok, ezért merek ilyeneket leírni :D) De közben könnyen lehet, hogy ez történt. Mindenesetre, ha adtam valamit valakinek (pl. egy papírzsebkendőt), nagyon gyakran szaladt ki a számon a dózo. Persze emellett megvolt a tipikus lelkes-japános szókincs is, tudjátok, amikor azért mondunk egyszerű és hétköznapi dolgokat egy idegen nyelven, mert tudjuk, hogyan kell mondani. (Igen, nem, köszönöm stb.) De ez nem menő, úgyhogy ezt nem részletezném :D

A japán szak után egy ideig az Egyetemi Könyvtárban dolgoztam, és itt megint nem volt helye az idegen nyelvű parádézásnak, mert annyira heterogén volt a társaság, hogy igazából a mai napig nem tudom pontosan, melyik munkatársam milyen idegen nyelvet beszélt és milyen szinten. Ha viszont találkoztam egy egykori szaktársammal, visszajöttek a régi reflexek. (A mai napig onnan tudom, ha japános ismerős köszön rám, hogy "Noémi-san!" felkiáltást vélek hallani :D) Ugyanígy a közeli barátokkal, akiknek jó része beszél angolul, megmaradtak az angol kifejezések.

Aztán jött a csúcsok csúcsa, a fordító mesterszak :D Itt az angol és a német is biztos közös pont, tehát a hibrid mondatszörnyetegek létrehozásának semmi akadálya. Mivel az angolt beszéljük jobban, illetve Deutsche Sprache, schwere Sprache, ezért elsősorban az angolra hagyatkoztunk itt is, ahogy ezt a példák is mutatni fogják, amiket mindjárt jól összegyűjtök facebookos beszélgetésekből :D

Mivel nem szeretnék személyiségi jogokat sérteni, mindet én írtam, teljesen hétköznapi chatelés közben :D (Kontextusból kiragadva egyik-másik igen mulatságos :D)

• Délután úgy tervezem, Auchanba megyek, ami egyáltalán nem biztos, hogy javít a közérzetemen, de who knows XD
• Nem tudok low level magyarul
• And what have they done to you there, hogy a sátán nyelvét beszéled önszántadból?
• Makes me wonder hogy minek törtem magam a sietséggel
• I always do, sajnos ez nem mindig jelenti azt, hogy igazam is van
• Too late, pizza általi halálban lesz részetek
• Apparently, még félig alszom XD
• Na, akkor we're on the same page ;D
• Omfg tinédzserkori verseket találni is so embarrassing XD
• Also, that's my eredeti hajszín :D
• Ha Sherlock és köztetek kell választani, ti nyertek, hands down :3

Azt hiszem ennyiből már egyértelmű a helyzet :) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy írásban sokkal inkább hajlamos vagyok a nyelvkeverésre, mint szóban. Szerintem ez elsősorban azért van így, mert hallás után nehezebb elkülöníteni a két nyelvet, és ha átvált valaki hirtelen egy mondat közepén, akár egy-két másodpercig is eltart, mire konstatálja az egyszeri hallgatóság, hogy valami bibi van :D Ettől függetlenül szóban is megfigyelhető a jelenség, de főleg az "önálló", leginkább hangulatkifejező megnyilvánulásoknál, mint a fentebb is említett I see, vagy egyszavas mondatok, mint a Seriously?!. Illetve valamiért a német kifejezések közül a Was für ein...?  mondatkezdés gyakori még nálam :D

Aki több bejegyzésemet is olvasta már, az itt a blogon is észrevehette, hogy néha elejtek egy-két angol szót, de mindig dőlten szedem őket, és valójában sokkal többre lenne ingerenciám, mint amennyi végül monitorra kerül :D Szintén érdemes megjegyezni, hogy nem mindig sikerül pontosan belőni a célközönséget. Például amikor visszakerültem az egyetemre, annyi nosztalgikus érzés öntött el, hogy a fordítós szaktársaknak is még egy-két hónapig sokszor reflexből japán szavakkal is reagáltam :D Van ez így.

Posted in Érdekes, Könyvek, Nyelvészet

Szerzemények a Könyvhétről

Még mielőtt bárki megvádolna, nem, nem tervezem könyves bloggá avatni az oldalt :D De kiélvezem a hirtelen jött szabadságot :) (Miközben persze nem felejtem el, hogy kismillió, még egyetemi témájú bejegyzéssel lógok. Mindent a maga idejében. Vagy ez esetben, mindent jóval később a maga idejénél.)

Tehát most zajlott a Könyvhét, és mint az élelmiszerek vásárlásán kívül szinte mindent, úgy a könyvvásárlást is kampányszerűen űzöm. Ilyen szempontból Könyvfesztivál és a Könyvhét két rendkívül veszélyes esemény a pénztárcámra nézve. Without further ado, íme a szerzeményeim:

Capote könyve, az Álom luxuskivitelben / A fűhárfa egyrészt azért ugrott a táskámba, mert az Európa 100 könyv sorozatából eddig minden kötet megvan, és ezzel sem tehettem kivételt, másrészt már jó ideje akarok olvasni Capote-tól, így ez tökéletes alkalomnak tűnt. Az Álom luxuskivitelben filmváltozatához volt már szerencsém, bár megmondom őszintén, nem ragadott magával. Viszont egy könyvtől egészen mást várok, mint egy filmtől, és meggyőződésem, hogy írásban tetszeni fog :)

A Sötétség délben c. kötetről akkor hallottam először, amikor a fent említett 100 könyv sorozatban kiadták. Morbid az ízlésem avagy sem, a leírás alapján nagyon-nagyon kíváncsi lettem a történetre. (Az elalvás mellé beprogramozott, éjfél és hajlani egy között sugárzott világháborús dokumentumfilmeket hibáztatom. Legalábbis részben.) A könyv hátulján ez áll:

A Sötétség délben az elsők között, s talán a leghatásosabban mondta el az igazságot a harmincas évek Szovjetuniójának koncepciós pereiről. Nyikolaj Szalmanovics Rubasov, a regény hőse a régi bolsevik vezetőgárda tagja volt. Magánélete feloldódott a Párt szolgálatában; nem ismert magasztosabbat, mint a célt, amelyet együtt kívántak megvalósítani. Ennek érdekében tudott kegyetlen és igazságtalan is lenni, de ellen tudott állni a fasiszta börtönök minden kínzásának, kényszerének is. A regény annak a rejtélynek az írói megoldása: hogyan lehetséges, hogy ezek az emberek végül is nyilvános tárgyaláson mindent vállaltak, a legabszurdabb vádakat is, és az ügyésszel versengve mocskolták be magukat a kortársak káprázó szeme előtt?

A marsi, vagyis hát mivel angolul vettem meg, The Martian (ilyenkor mindig elgondolkodom, kell-e magyar névelő, és rögtön eszembe jut Nádasdy egyik cikke) szintén régóta kívánságlistás. A filmet még moziban láttam, és az év egyik legnagyobb filmélménye volt számomra. Nem tagadom, Matt Damon maga komoly szerepet játszott ebben, mert szerintem hihetetlenül jó színész, de ami leginkább magával ragadott, az a főszereplő humora és a sok-sok tudomány. Laikusként elképzelésem sincs, mennyire hitelesek a filmben és a könyvben levezetett kémiai, biológiai stb. bravúrok, de hogy egy hozzá nem értő szemével hitelesnek tűnnek, az tuti. Engem megvettek kilóra. Tegnap el is kezdtem olvasni a könyvet, és ha lehet, még jobban tetszik, mint a film. Hat csillagot fog kapni az ötből!

A Tükör c. könyv zsákbamacska formájában került hozzám :D Egy kosárba be volt szórva sok-sok könyv, egyesével barna papírba csomagolva, és mindegyiken szerepelt egy rövidke, sejtelmes leírás. Ennél a könyvnél például a következő: "Fordulatos, halálon túli világba kalauzollak. Amint elkezdesz olvasni, belém szeretsz! A különlegesen egyedi karaktereimmel örömmel csavarlak az ujjam köré!" (Tekintsünk el a felkiáltójelek számomra zavaró mennyiségétől.) Engem a "halálon túli" szókapcsolattal sikerült megfogni. Szeretem a misztikus, szellemes (mármint ghosty szellemes, nem witty szellemes) sztorikat, na. Az "egyedi karakterek" dolgot nem tudom egészen komolyan venni, mert hát mi mást írnának egy könyvről, amit el akarnak adni. Na de majd jól elolvasom, és kiderül! A fülszöveg alapján érdekesnek ígérkezik a regény, remélem, tetszeni fog :)

A zsákbamacska mellé kaptam a Klasszi körkép (külön kell-é vajh ezt írni? vagy csak tipográfiai bravúr?) kiadványt, ajándékba! (Örül a kis magyar szívem, ingyé' volt.) A könyv a kortárs szórakoztató irodalom néhány szerzőjét mutatja be, sőt részleteket is közöl egy-egy művükből. A kiadvány egyébként a Könyvmolyképzőé, tehát az ő szerzőik szerepelnek benne. A teljesség igénye nélkül: Kemese Fanni, Zakály Viktória, Rácz-Stefán Tibor, Tavi Kata, Benina (a Tükör szerzője!), Böszörményi Gyula, On Sai stb. (Ha valakiben felmerülne a kérdés: teljesen véletlenszerűen emeltem ki a neveket :D)

Amanda Stevens Sírkertek Királynője-sorozata tipikus guilty pleasure számomra. Annak idején angolul olvastam mindhárom kötetet, nyilván megközelítőleg 1 könyv/nap sebességgel. Tipikusan az a fajta sztori, amit falni tudok: túlvilág, misztikum, kötelező jellegű szerelmi szál és ami talán a legfontosabb: a szereplők NEM tinédzserek. (Öregszem, úgy tűnik. Ha tizenévesekről szól egy könyv, hajlamos vagyok egy kecses mozdulattal a sarokba hajítani.) Mostanáig halvány segédfogalmam sem volt róla, hogy ezeket a könyveket lefordították magyarra. Most azonban rám mosolyogtak egy barátságos könyvállványról, és darabonként ötszáz(!) jó magyar forintért igazán nem hagyhattam ott őket. Különben is, nagyrészt úgyis elfelejtettem már a cselekmény részleteit, tehát ideje újraolvasni őket.

Ah, a Helikon zsebkönyvek... A gyengéim. (A pénztárcám hangos vonyításba kezd, ha megérzi a közelségüket.) A Könyvfesztiválon is sikerült beszereznem párat. A Tao egyrészt még a japános, távol-keleti érdeklődési köröm miatt volt kötelező vétel, másrészt Weöres fordította. Ennyi elég is indoknak. (Hétszázötven forint volt! Ugyan már.) A Poe-könyvecskét nemes egyszerűséggel azért vettem meg, mert amit eddig olvastam Poe-tól, azt mind imádtam. (Felvetettem már, hogy morbid ízlésem van?) A Nádas Péter-kötet megvásárlásáért pedig csak és kizárólag a helikonos srácot hibáztatom, ugyanis ő beszélt rá. Remélem, jól tette :D (Meg én is, hogy hallgattam rá.)

Inkább nem számolom össze, mennyit költöttem az összes könyvre együtt, de hát egyébként amúgy sem szoktam halomra vásárolni őket, úgyhogy most megengedtem magamnak, na. Tekintsük saját magam diplomaajándékának. (Most két hónapig ezzel a felkiáltással szórom a pénzt.)

***

Disclaimer: A witty szellemes könyveket is szeretem ám! ... Ezt csak úgy a miheztartás végett.

Posted in Könyvek

Az üveghegyen túl a 16+-on innen

Szóval most, hogy gyakorlatilag végeztem az egyetemen, hirtelen feljogosítva érzem magamat arra, hogy mindenféléről irkáljak a blogra :D Első körben a Margó Irodalmi Fesztivál egyik eseményéről, ami a bejegyzés címében is olvasható "Az üveghegyen túl a 16+-on innen" nevet viselte. Hogy a hivatalos kedvcsinálót idézzem:

Milyen egy igazi 21. századi ifjúsági regény? A választ közösen keressük Bosnyák Viktóriával, a népszerű Tündérboszorkány-trilógia és az Elképesztő szerzőjével, valamint Varga Bálinttal, a Váltságdíj nélkül és az Amit végleg kitörölnél írójával. A szerzőket a Kolibri Kiadó főszerkesztője, Balázs Eszter Anna kérdezi.

Megmondom őszintén, magamtól nem jutott volna eszembe elmenni erre a beszélgetésre, mert bevallottan nem érzem magaménak az ifjúsági irodalmat, de hát nem is én vagyok a célközönség :D Annak idején persze nagy élvezettel olvastam ebben a műfajban (de szinte csak külföldi szerzőktől?! nem tudatos döntés eredményeképp), de mostanra kinőttem belőle. A beszélgetést azonban ettől függetlenül nagyon élveztem és rendkívül érdekesnek találtam :)

Töredelmesen bevallom, egyik szerzőt sem ismertem ezt megelőzően (ezek a terjengős névutók, de nekem így tetszik!), így tulajdonképpen nálam elfogulatlanabb hallgatóságot kitalálni sem lehetett volna erre a programra :D És egyértelműen pozitív élmény volt. Valahogy végig úgy éreztem, tökéletes a "szereposztás": Bosnyák Viktória olyan végtelen kedvességgel és odaadással beszélgetett egy lelkes kishölgy-olvasójával/rajongójával a beszélgetés kezdete előtt, hogy nem tudtuk, merrefelé olvadozzunk a székről, Varga Bálint pedig egy hihetetlenül laza, közvetlen, szókimondó, igazi "jófej" pasas, akit a látottak és hallottak alapján az ég is arra teremtett, hogy vagány ifjúsági regényeket írjon :D

A beszélgetés Szatory Dávid felolvasásával kezdődött, ami pár másodperc után "milyen szép hangja van!"-reakciót váltott ki a jobbomon ülő barátnőmből, nem véletlenül :D Bosnyák Viktória is egyébként hasonlóan le volt nyűgözve, és rögtön hangoskönyv-tervek kezdtek szövődni a terem elejében. Felolvashatná a telefonkönyvet is, na. (Ez a szófordulat áll még egyébként? A telefonkönyv, mint olyan, létezik még? Just askin'.)

A beszélgetés legnagyobb részt arról folyt, mennyi és milyen jellegű szexualitás/intimitás illetve trágárság fér meg egy ifjúsági regényben. Balázs Eszter nem kímélte a két szerzőt, és nagyon érdekes irányba terelte a beszélgetést :) Mellesleg ha valaki hozzám hasonlóan műveletlen őstulok lenne, és nem ismerné a fent említett két szerző munkásságát, érdemes megjegyezni, hogy Bosnyák Viktória művei inkább a kisiskolás korosztályt célozzák meg, míg Varga Bálint könyveit pár évvel idősebbek veszik inkább kézbe. Ennek megfelelően különböztek az álláspontok is :)

Rettentően érdekes beszélgetés bontakozott ki egyébként, én örömmel és érdeklődve hallgattam minden percét. Még sosem gondolkoztam el ezen a problémakörön, ezért nagyon sok olyan nézőpontot és érvet hallottam, ami teljesen az újdonság erejével hatott. Például sosem gondoltam bele abba, hogy az angolnak van egy viszonylag semleges, értékítéletektől mentes, "steril" szókincse a szexjelenetek leírására, tehát például a nemi szervek megjelölésére, nincs viszont ez meg a magyar nyelvben, ami már egy felnőtteknek szánt intim jelenet leírását is nagyban megnehezíti, hát még, ha kamaszoknak írnánk hasonlót. (És belegondoltam, és tényleg!)

Szintén érkezett a hallgatóságtól is nagyon érdekes hozzászólás arról, hogy a népdalok világában van egy rendkívül sajátos kódrendszer a hasonló témák kifejezésére (sosem fogok ugyanúgy gondolni az "Érik a szőlő..." dalra, mint eddig), ami rendkívül kreatívan oldja meg a kimondjuk-de-úgy-hogy-a-gyerekek-ne-értsék problémakört. (Engem kihagyhattak a beavatásból, vagy csak túl naiv vagyok, mindenesetre mostantól gyanakodva tekintek minden népdalra.)

Szerintem pont abban a korban vagyok, hogy a saját gyerekkorom már valamelyest távolinak tűnik (öreg vagyok ám, öreg :D), legalábbis nem nagyon tudom felidézni, én mit vártam egy könyvtől és mit olvastam szívesen mondjuk 10 vagy 16 évesen. Viszont mivel a gyermekvállalástól is egyelőre elég távol állok, ezért szülői szemmel sem tudom megközelíteni a problémakört, és arról sincs elképzelésem, a saját gyerekem kezébe mit adnék majd szívesen. Mindenesetre hazafelé és azóta is elmerengek néha a témán, mert szerintem nagyon elgondolkodtató. (Minden elismerésem az ifjúságiregény-íróknak :D)

Summa summarum, nagyon élveztem a programot, és mostantól megpróbálok nyitottabb szemmel járni, ami a hasonló elfoglaltságokat illeti, mert nagy élmény volt ez a tegnap.

Posted in Érdekes

Záróvizsga

Május negyedikén megkaptuk a záróvizsga-beosztást, és kiderült, hogy június 6-án, hétfőn kerülünk sorra mi, angol B-sek. Reggel 8:30-tól egészen 14:30-ig tartott a felelések sorozata, összesen tizennégyen záróvizsgáztunk aznap.

A menetrend lényege, hogy három vagy négy ember után mindig van körülbelül 20 perc szünet, amíg megbeszélik a tanárok az értékelést és az eredményt közlik is a hallgatókkal. Így előfordul, hogy valakinek viszonylag sokat kell várnia, míg megtudja, milyen jegyet kap (és például 12:50-kor kerültem sorra, és 14:10-ig vártam az eredményre), de legalább nem a nap végéig kell mindenkinek kitartania :) És valljuk be, ha egyszer már túlesett az ember magán a feleleten, ez talán annyira nem nagy probléma :D

A felelet pontosan úgy zajlott, ahogy azt a félév elején (február végén) kiküldött tájékoztatóban leírták. Először is nagyon röviden el kellett mondani, miről szólt maga a szakdolgozat. (Hiszen a három vizsgáztató közül valószínűleg csak egy olvasta a diplomamunkát: a témavezető.) Ezután a témavezető feltette a kérdéseit, amelyeket úgy tudom, minden tanár előre közölt a hallgatókkal. Miután ezeken végigértünk, jött a tételhúzás. A tíz magyar nyelvhelyességi tétel közül húztunk egyet. (A Fordítástechnikai minimumban vannak, amit még első félévben kaptunk nyelvhelyesség órán). A tíz tételhez kell példatárat is készíteni, azaz minden tételhez kell saját példát keresni vagy konstruálni, és ezt két példányban kinyomtatni. (Egyet a diák néz, egyet a vizsgáztató.)

A tétel után pedig jöhet a négy kötelező olvasmány egyikének bemutatása. Úgy tapasztaltuk, a hármas/négyes blokkok elején még a hallgató választhatta ki, melyikről szeretne beszélni, de egymás után nem szívesen hallgatják meg ugyanazt a tanárok (ami teljesen érthető), így az idő előrehaladtával egyre kevesebb a választási lehetőség. Minden könyvből tetszőlegesen lehet kiemelni hasznos/kedvenc részeket, egyedül A szakfordítások lektorálása könyvből szeretik specifikusan a kutatást, hipotéziseket és eredményeket hallani. (Tehát tanuláskor érdemes erre fektetni a hangsúlyt az egyébként hosszabb elméleti rész helyett.) Érdemes jó kis vázlatot készíteni a könyvekről.

Mint minden szóbeli vizsgánál, itt is fontos, hogy gördülékenyen és magabiztosan adjuk elő a mondandónkat. A diplomavédésnél a témavezetőé a főszerep (már a vizsgabizottság tagjai közül), a másik két feladatnál pedig a bizottság elnöke, tehát esetünkben Klaudy tanárnő irányította a feleletet. A kötelező harmadik tag leginkább csendben mosolyogni és biztatni van jelen :D

A tapasztalatok alapján elmondható, hogy jóindulatúak és kedvesek is a tanárok. Azért ezekből a könyvekből lehetne nagyon vérengzős vizsgát rendezni (például ha nem mi döntenénk el, milyen szavakat emelünk ki), de erről nincs szó. Ki nem mondott tény, hogy a fordítóknak a diplomamunka megírása az igazi nagy megmérettetés, míg a tolmácsoknak a záróvizsgán kell sikeresen venni az akadályt.

A tájékoztató szerint a TO a diplomamunka és a záróvizsga jegyét átlagolja, így születik meg az oklevél minősítése, azaz a diplomába kerülő jegy. Ennek a részleteivel nem vagyunk teljesen tisztában, mert ugye két jegyet átlagolni nem mindig egyszerű :) Az előző évek tapasztalatai alapján a záróvizsga nyom többet a latban, de később talán többet fogok tudni mondani erről. Ami még érdekesség és meglepetésként hatott, hogy a záróvizsgára lehet például 4/5-öt kapni. Mint kiderült, a diplomavédés és a felelet két külön osztályozást jelent, és ebből születik a záróvizsga jegye. Tehát ezek szerint gyakorlatilag három jegyet kapunk, egyet a diplomamunkára, egyet a diplomavédésre, egyet a feleletre. (Ennek fényében érthető, miért a záróvizsga nyom többet a latban, hiszen két jegyet "ér"?)

Aki esetleg mást is tervez a záróvizsga napjára, annak annyit tudok mondani, hogy meglepően jól tartottuk magunkat az időbeosztáshoz egészen a nap végéig. Volt, aki az átlagnál pár perccel többet vagy éppen kevesebbet volt bent, de végül mindig sikerült behozni a csúszást.

Posted in Számonkérés, Vizsgák, Záróvizsga

Abszolválás és egyebek

Megtettük az utolsó kört a TO-n. Ez magába foglalja az abszolválást, az oklevél mintalap aláírását, a nyelvvizsga-bizonyítványok bemutatását és a fénymásolataik leadását, illetve a könyvtári igazolást.

Az abszolváláshoz annyi kell, hogy a tanegységlista által előírt minden tantárgyat elvégezzünk. Tehát ez az egész procedúra csak akkor kezdődhet meg, ha minden jegyünk bekerült a Neptunba. Ez nekünk szerencsére időben megtörtént. Abszolválni papírforma szerint legkésőbb a záróvizsgát megelőzően 3 munkanappal lehet. Mivel mi jövő hétfőn esünk túl ezen a várva várt (... :D) eseményen, legkésőbb szerdán meg kell ejteni a dolgot.

Az oklevél mintalap aláírása tényleg csak ennyi: egy aláírás, illetve e-mail cím és telefonszám megadása egy papíron.

A nyelvvizsga-bizonyítványok fénymásolatára is szükség van. Felmerülhet a kérdés, hogy ugyan minek, hiszen már a beiratkozáskor, sőt a felvételihez is be kellett mutatni őket így vagy úgy. A választ sajnos nem tudjuk, egy biztos: attól még, hogy kétszer is tanúbizonyságot tettünk a bizonyítványok birtoklásáról, egyáltalán nem garantált, hogy a nyelvvizsgánk bent van a rendszerben. (Burgerné Szűcs Éva, az egyébként nagyon aranyos és segítőkész tanulmányi előadónk pont emiatt hívott fel egy-két hete, mert nem látta a rendszerben a felsőfokú angol nyelvvizsgámat.) A záróvizsgás tájékoztató még ennyit tesz hozzá: "Ahhoz, hogy a nyári diplomaosztó ünnepélyen oklevelét átvehesse, a nyelvvizsga-bizonyítvány pótlólagos benyújtására legkésőbb 2016. június 17. napja áll rendelkezésre."

A könyvtári igazolást a BTK honlapjáról (pontosabban innen) lehet letölteni. A papíron négy három könyvtárnak van "hely": a Központi Olvasónak, a főszakos tanszék saját könyvtárának, a minoros könyvtárnak és a PPK-énak. Ebből a Központi Olvasó aláírását és pecsétjét akkor is be kell szerezni, ha soha nem voltunk beiratkozva, ahogy a tanszékiét is. (Itt az aláírást a könyvtárostól, a pecsétet viszont Papp Jutkától kell beszerezni, úgyhogy vadászatra fel! Nem érdemes az utolsó utáni pillanatra hagyni.) Minorunk mesterszakosként ugyebár nincs, a PPK könyvtárába pedig csak azoknak kell ellátogatni, akik vettek fel olyan tantárgyat, amit ők hirdettek meg. Jelentem, az elmúlt másfél hétben módosították az űrlapot, és már nincs rajta a PPK :D

Ha minden rendben van és nincs se anyagi, se egyéb tartozása az egyszeri hallgatónak, akkor ezzel véget is ér a hivatalos ügyintézés. Már csak(?) maga a záróvizsga, aztán pedig ideális esetben a diplomaosztó van hátra.

(És nem felejtettem el, meg fogom írni a beszámolómat a Hungarovox tanfolyamról! :D Meg minden másról is. I swear. Csak most épp záróvizsga-para van :D)

Posted in Ügyintézés

Diplomamunka – A dolgozat felépítése 3.

Következik a forrásokat tartalmazó fejezet. A választott szöveg témájától függően nagyon eltérő lehet, mi kerül túlsúlyba ennél a résznél, szerintem ezt érdemes figyelembe venni a tagolásnál is. A tájékoztatóban a következő csoportosítás szerepel: szótárak, lexikonok/enciklopédiák, kézikönyvek, párhuzamos szövegek és egyéb segédeszközök. Az én esetemben ennek így nem sok értelme lett volna (kézikönyvet illetve lexikont vagy enciklopédiát alig használtam, ahogy egyéb segédeszközöket sem, párhuzamos szövegből viszont kismillió akadt), ezért kicsit máshogy közelítettem meg a források kérdését.

Nálam az első csoportba kerültek a szótárak és a helyesíráshoz/szerkesztéshez használt források, tehát elsősorban politikai és informatikai témájú szótárak (egynyelvűek és kétnyelvűek egyaránt), valamint olyan könyvek, mint a Fordítókalauz, az Osiris-féle Helyesírás vagy a Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Ezen túl már csak két nagyobb részre osztottam a forrásokat: forrásnyelvire és célnyelvire. Esetemben a "párhuzamos szövegek" és például a terminológiához/fordításhoz felhasznált "források" nem igazán voltak elkülöníthetők, ezért csak a nyelv alapján osztottam fel őket. Erős többségben vannak az internetes forrásaim egyébként, ami nem különösebben meglepő, hiszen a közösségi média és a politika sajátos kapcsolatáról szóló cikket fordítottam.

Az összefoglalással kapcsolatban a tájékoztató igen szűkszavú, konkrétan semmilyen támpontot nem ad arra nézve, hogy ide minek is kellene kerülnie. Az első elgondolásom az volt, hogy amint azt annak idején általános iskolában a fogalmazás órán a fejünkbe verték, ide ugyanúgy nem kerülhet "új információ", mint ahogy egy fogalmazás befejezésébe. (Tudjátok, bevezetés–tárgyalás–befejezés.) Sellei tanár úr tanácsára viszont végül nem az előző ~50 oldal rövid összefoglalása került ebbe a fejezetbe, hanem a fordítás során szerzett tapasztalataimat összegeztem; azt, hogy mivel lettem több általa. Mivel senki sem vár el egy oldalnál hosszabb terjedelmet ennél a fejezetnél, igazából nem nagy kihívás megírni, elvégre bölcsészek vagyunk majdnem mind – lassan öt éve tanuljuk a rizsázás nemes művészetét :D

Összességében a terjedelemnek elvileg "kb. 40 oldalnak" kell lennie, és ez egyébként teljesen reális szám. Én nem eresztettem különösen bő lére egyik fejezetet sem, nem éltem a másoknál látott hossznövelés eszközeivel (a kedvencem a létező összes bekezdés közé beszúrt dupla sortörés, a hideg kiráz tőle), és mégis 54 oldalas lett a teljes dolgozat. Úgyhogy emiatt nem kell aggódni. Ha valakinek esetleg a scannelt forrásszövege és annak szerkesztése miatt kurtább lenne a terjedelem, szerintem attól sem kell megijedni, és emiatt nem kell felesleges köröket futni a "mesélősebb" fejezeteknél. (Again, személyes vélemény.)

A Worddel kapcsolatos szerkesztési kihívásaimról lehet, hogy a későbbiekben fogok még írni (címlapot rakni a főszöveg és a végjegyzetek közé... mission impossible), de egyelőre a felépítésről ennyit szerettem volna megosztani :) Örülök, hogy túl vagyok a diplomamunka megírásán, és így a tavaszi szünetemet mással tölthetem. (Például blogírással. Meg filmszövegfordítással. Jaja.)

Posted in Diplomamunka

Diplomamunka – A dolgozat felépítése 2.

Without further ado, jöjjön a második fejezet, a terminusjegyzék. Ehhez kapcsolódóan elég röviden össze tudom foglalni a követelményeket: minden témavezető mást vár el. Még az oszlopok számát illetően is mutatkoznak eltérések; például úgy tudom, Boronkay tanárnő három nyelven is kéri az összegyűjtött terminusokat: a dolgozat forrásnyelvén (angol), a célnyelven (magyar) és a hallgató C nyelvén is (esetünkben német). Eszenyi tanárnő értesüléseim (és az órán tapasztaltak) szerint a definíciókra helyezi a hangsúlyt, és ezeket szereti viszontlátni a forrás rubrikáiban. Tehát itt minden a témavezetőn múlik (a minimális terjedelem is): vele kell megbeszélni, mit vár el. A tájékoztatóban kikötésként annyi szerepel, hogy húsz bejegyzés a minimum, de ennyi azért minden szövegben könnyen összegyűlik.

Az eredeti szöveget illetően nem sok kérdés vagy probléma szokott felmerülni. Aki például könyvből (a kézzel fogható, nem elektronikus fajtából) vagy egyéb nyomtatott formátumban jutott hozzá a forrásszövegéhez, az a fénymásolás eszközével élve tudja beilleszteni az irományt a diplomamunkába, PDF-fájlok (vagy akár Word-dokumentumok) esetében viszont könnyebb a helyzet. Nekem például PDF formátumban van meg az eredeti cikkem, szerencsére szövegként kezelhető módon, így egy egyszerű másolással be tudtam illeszteni a dolgozatba. Arra viszont ilyenkor is érdemes figyelni, hogy a másolt szöveg sem mindig tökéletes. Én például több hibásan felismert betűt és hiányzó szóközt is javítottam.

A fordítás, azaz a lényeg :D Itt a legnehezebb általánosságban okosakat mondani. Jó tanácsként talán annyit, hogy ebben a helyzetben tulajdonképpen a témavezető/opponens a megrendelő, ezért érdemes az ő igényeihez alkalmazkodni, még ha a szívünk mélyén talán nem is értünk egyet egyik-másik elvárással, javítással stb. Nem azt mondom, hogy birkaként kell követni minden nyikkanást, mert igenis lehet érvelni és véleményt mondani, de ha egyértelműen ízlésbeli apróságokról van szó, kár hepciáskodni és makacsul kötni az ebet a karóhoz. A való életben sem a saját fejünk után megyünk majd a megrendelések teljesítésekor, hanem a megrendelő igényeihez igazodunk – miért ne kezdenénk már el most?

A fordító kommentárjai elég eltérő képet alkotnak a dolgozatokban. Csak hogy pár példát említsek: láttam olyan dolgozatot, amelyikben rengeteg (80+) végjegyzet szerepelt, de ezek 90%-a három–öt szónál nem volt hosszabb, gyakran ismétlődött és nem is volt kifejezetten informatív (pl.: "A két mondatot összevontam"). Láttam olyat is, ahol minden végjegyzet egy rövidebb anekdotába torkollt, 6–7 soros kis értekezések formájában. Volt, aki a helyesírási megfontolásokat is idevette (mi alapján írt egybe vagy külön kifejezéseket stb.), míg mások a fordítói bizonytalankodásokat és kihívásokat is mind-mind feltüntették ("ez nehéz volt"-jelleggel). A terjedelem növelésére is születtek érdekes megoldások: volt, aki a végjegyzetnél is külön feltüntette (idézetként) a forrásnyelvi mondatot és a célnyelvit is, majd ezek alá írta a megjegyzéseit. Cseles :)

Én úgy gondolom, végjegyzetek esetében a kevesebb néha több, és talán nem érdemes minden egyes mondatösszevonást vagy -szétdarabolást itt jelezni. (De ez személyes vélemény. Ha én ezt mindenhol jelöltem volna, erről szólna a végjegyzetgyűjteményem fele.) A komolyabb fordítói/szerkesztői feladatok és döntések viszont jó, ha visszaköszönnek itt: ha valamit dőlten szedtünk, azt miért tettük; külföldi nevek/szavak esetében milyen átírást alkalmaztunk és miért; ha egy kifejezésnek nincs konkrét megfelelője, hogyan/miért írtuk körül; esetleges betoldott magyarázatokra miért van szükség; ha egy szövegrészben tömegesen előfordulnak mondat-feldarabolások vagy éppen -összevonások, esetleg betoldások, az is érdekes lehet; ha a fordításba beillesztenénk magyarázó lábjegyzetet az olvasók részére, mi lenne az, és miért élnénk ezzel az eszközzel; ha valami kreatív fordítói megoldással éltünk például egy vicces/alliteráló/stb. kifejezésnél, miért fordítottuk úgy, ahogy; stb. Vannak azért lehetőségek :)

A tájékoztatóban szerepel, hogy meg kell fogalmazni, miért volt a fordítás nehezebb vagy könnyebb, mint amire a hallgató számított. Szerintem ezt végjegyzet formájában nehéz megoldani, hiszen ez a gondolat nem kapcsolható konkrét szövegrészhez. Én speciel úgy oldottam meg ezt a problémát, hogy a fordítói kommentárok fejezeten belül létrehoztam két alfejezetet is: a végjegyzetekét és a további megjegyzésekét. A végjegyzetekhez értelemszerűen csak a végjegyzetek kerültek, míg a további megjegyzésekhez folyó szövegként írtam az általános nehézségekről, valamint kifejtettem bővebben is egy-két kiemelkedően nagy, konkrét kihívást. (Ezt az alfejezetes megoldást egyébként szintén egy korábbi diplomamunkából lestem el, bár csak ezt az egyetlen példát találtam rá.) A legtöbb dolgozatban egyébként csak a végjegyzetek szerepelnek itt, a fordítás nehézsége pedig inkább az összefoglalásban, esetleg már a bevezetésben bukkan fel.

Nem szeretném tovább nyújtani ezt a bejegyzést sem, úgyhogy a többi a következőre marad :D

Posted in Diplomamunka

Diplomamunka – A dolgozat felépítése 1.

Nem ám a tantárgyleírásokkal érném be magam, nem, az túl egyszerű lenne :D Inkább írok egy kicsit a diplomamunkáról. Most éppen az jutott eszembe, hogy összeszedek egy-két dolgot, amit egyrészt a témavezetőmtől, Sellei Ivántól hallottam, másrészt pedig pár már létező és értékelt szakdolgozatban láttam. Mivel magam is már túl vagyok a diplomamunka megírásán (yay! \o/), ezért elérkezettnek látom az időt arra, hogy ilyesmit is megosszak a blogon.

Elsősorban arról szeretnék most írni, a diplomamunka egyes fejezeteibe minek kell vagy érdemes bekerülnie. Klaudy tanárnő minden évben küld az érintetteknek egy diplomamunka-tájékoztatót, így nem kell a sötétben tapogatózni, de azért vannak olyan elemek is, amelyek itt nem kerülnek megemlítésre.

A címlap tekintetében meglehetősen kimerítő instrukciókat kaptunk (még külön példadokumentumot is), így erre nem térnék ki, arra viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy a dolgozatba bele kell kerülnie az ún. szerzőségi nyilatkozatnak, amit innen tudtok letölteni. Láttam egy-két cifra példát a könyvtárban, ezért halkan megjegyzem: a felső sort a törvényidézettel bent lehet hagyni, akinek szimpatikus (én például meghagytam, csak kisebb betűtípussal), de az alsó sort ("A nyilatkozatot a szakdolgozathoz kell csatolni.") ne hagyjuk már ott :D Az aláírást mindenképpen nyomtatás (és lefűzés) után kell megejteni, de a többi adatot (név, Neptun-kód és társai) érdemes géppel beírni, mert hát... esztétikusabb. (Ezt sem véletlenül írom ám le :D)

Mellesleg a fentiek sorrendjére vonatkozóan nem találtam konkrét előírást, sőt láttam olyan dolgozatot is, ahol a szerzőségi nyilatkozat az utolsó oldalon szerepelt – ez szerintem teljesen lényegtelen. Én speciel a (1) címoldal (2) szerzőségi nyilatkozat (3) tartalomjegyzék sorrend mellett döntöttem, de ez már tényleg egyéni ízlés kérdése.

A tartalomjegyzék is eléggé self-explanatory, úgyhogy ugranék is a bevezetésre. Ami a tájékoztatóban szerepel, az a fiktív megbízó bemutatása, a szöveg szerzőjének bemutatása, a szöveg megjelenésének körülményei, a szöveg és fordítás céljának rövid leírása, a várható célcsoport rövid jellemzése, a nyelvezet és a stílus rövid leírása, a tartalom rövid összefoglalása, a főbb fogalmak értelmezése, valamint a párhuzamos szövegekre való hivatkozás.

Amit ebből a gyakorlatban leggyakrabban láttam megvalósulni, némileg eltérő képet mutat. Az elképzelt megbízó kérdése általában legfeljebb egy mondat erejéig bukkan fel, leginkább "a fordítást például ebben és ebben a folyóiratban tudnám elképzelni" formában. (Aki Sellei tanár úrhoz jár(t) gyakorlatra, jól ismerheti ezt a koncepciót a házi feladatokból.) Jómagam is csak egyetlen mondatot szenteltem ennek a problémakörnek.

Sokkal markánsabb terjedelemben találkoztam a szerző és a szöveget megjelentető folyóirat/kötet/stb. bemutatásával – erről azért könnyebb is többet írni. Szintén gyakori téma, hogy miért választotta a dolgozat írója az adott szöveget (miért releváns, hogyan vág az érdeklődési körébe, pl. ilyen jellegű szakmai gyakorlatot végzett-e stb.). A nyelvezet és a stílusjegyek jellemzése általában átcsap a fordítói nehézségek átfogó és rövid vázolásába, ami szerintem teljesen érthető és elfogadható gyakorlat, én is valami hasonlót követtem el. 

Természetesen a szöveg tartalmának összefoglalása is fontos része a bevezetésnek, a főbb fogalmak értelmezése viszont általában kissé erőltetett hatást keltett számomra. Megmondom őszintén, én ezt a szempontot nem is szuszakoltam bele a fejezetbe, és az átlapozott diplomamunkák alapján nem én voltam az egyetlen. Ki lehet ugyan emelni egy-két fontosabb kifejezést, és bizonyos szövegek esetében ennek van is létjogosultsága és relevanciája, de nem minden esetben látom értelmét. Ugyanez vonatkozik a párhuzamos szövegek említésére is. Ahol láttam erre utalást, ott egyértelműen volt egyetlen, kiemelésre érdemes, fontos mankót és referenciapontot biztosító pl. szakkönyv, amire érdemes is volt már itt kitérni. Az én esetben viszont nem volt szó ilyesmiről, így nem is írtam róla.

Gyakori még a bevezetésben a formai/gyakorlati kérdések előzetes tisztázása. Amennyiben a fordított szöveg nem teljes (hiszen elég specifikus terjedelmet kapunk a 30 ezer leütéssel), itt érdemes jelezni, mennyit, honnan és milyen megfontolásból hagyott ki a fordító. Ha egyéb formázási kérdések is felmerülnek, azt is lehet itt tisztázni: például a lábjegyzetek az eredeti szöveg részei-e, esetleg voltak lábjegyzetek, de a fordításba (indokolt esetben!) nem kerültek bele, hogyan jelölte a fordító a kihagyásokat a szövegben stb.

A tájékoztatóban ugyan az szerepel, hogy "[a] bevezetést lehet vázlatszerűen, pontokba szedve, nem összefüggő szövegként is elkészíteni", de én erre egyetlen példát sem láttam, és nem is javasolnám ezt a módszert. Sokkal rendezettebb és professzionálisabb (no meg szakdolgozat-jellegűbb) hatást kelt, ha gondosan tagolt folyószöveggel találkozik az olvasó a dolgozat elején.

Na, úgy terveztem, szépen végigmegyek az összes fejezeten, de annyira bő lére eresztettem ezt a bejegyzést, hogy inkább több részre szedem a témát :D Remélem kettőbe azért belefér, de inkább nem ígérek semmit :D (Van egy komoly indokom sürgősen megírni a következő bejegyzést!)

Posted in Diplomamunka

Konferencia!

Én esküszöm, hogy még mindig életben vagyok, sőt :D Az elmúlt időszakban sikerült megírnom a szakdolgozatomat (a legeslegutolsó témavezetői visszajelzésre várok a teljes munkával kapcsolatban), illetve egyéni vállalkozó lettem, és elkezdtem filmszövegeket fordítani :3

Minderről részletesen is be fogok számolni (ismerős frázis, mi? jó sokat ígérgetek), de egyelőre egy gyors link az idei Fordítástudományi Konferenciáról: itt tudtok regisztrálni. Ha már itt tartunk, a programot pedig itt találjátok meg. A Facebook-esemény oldalát meg itt.

A linkparádé végére beszúrom a PDF-et képként is:

(A hivatkozások – pl. kvíz – itt nem élnek, de a fenti linken igen!)

Gyertek!

Posted in Ajánló, Filmszövegfordítás, Linkek

Órarend – 4. félév

Így a harmadik hét elején azért illene feltennem az órarendet, nem igaz? :) A tanszéki szokásoknak megfelelően nem sok változás látható az előző félévi órarendhez képest. A pénteki, tömbösített előadásokat felváltotta a hétfői, nem tömbösített jogi alapismeretek. Nyilván kellemesebb lett volna, ha a már amúgy is "dolgos" hétköznapok valamelyikére, tehát keddre, szerdára vagy csütörtökre időzítik ezt az órát, de egyrészt feltételezem, hogy minden csoportnak más az időbeosztása, másrészt azért nem lehet minden fenékig tejfel, na.

A jobb oldalon a felvett tárgyak listáján szerepel a diplomamunka szeminárium és a szakmai gyakorlat is, de ezek (általában) órátlan tanegységek, ezért nem jelennek meg az órarendben sem. (A diplomamunka szeminárium jellege, gyakorisága, helyszíne és úgy egyébként minden jellemzője a témavezetőn múlik.) A színek elég egyhangúak, mivel már mind a 20 kreditnyi szabadon választott tárgyamat elvégeztem, így már csak a kötelezők maradtak. Mást nem nagyon tudok hozzáfűzni, íme:

Posted in Órarend

Gazdasági alapismeretek

Óra címe: Gazdasági alapismeretek
Kód: BMA-FTOD-108
Típus: Előadás
Oktató: dr. Faludy Kinga

Ja, hogy én még a tantárgyleírásokkal is így le vagyok maradva...! Hát ez nem állapot. Tehát, gazdasági alapismeretek, a félév egyetlen előadása. Tömbösítve, három szép novemberi péntek délutánra, 2-től 6-ig. Legalábbis az órarend szerint.

Először is szeretnék az egyetlen és legnagyobb problémámnak hangot adni az előadással kapcsolatban: miért novemberben?! Őszintén mondom, hogy semmi bajom nincs a tömbösítéssel, sőt egy félévben háromszor még a péntek délutánt is teljesen megbocsáthatónak érzem, de novemberben? Amikor egy olyan alapozó előadásról beszélünk, ami – nevéhez híven – megalapozni hivatott az egész féléves fordítási (és tolmácsolási) próbálkozásai munkánkat? Fogalmam sincs, ki döntött így, vagy milyen véletlenek játszottak össze, de ez volt konkrétan a félév legnagyobb hátulütője számomra. Mert egyébként az előadások igenis hasznosak voltak!

Áttérve a pozitívumokra. Nagyon-nagyon értékeltem, hogy valóban a szó legszorosabb értelmében vett alapozó előadásokról volt szó. Én tipikusan az a fajta fiatal vagyok, aki arcpirítóan keveset konyít a nagyvilág olyan dolgaihoz, mint a politika és a gazdaság. Egy helyre kis humán-buborékban nőttem fel: az oktatás kötelező éveiben senki sem akarta igazán lenyomni a torkomon egyik témakört sem, az egyetemen pedig távol-keleti és angol irodalommal, nyelvészettel, történelemmel és kultúrával vettem körbe magam. Szóval, blissful ignorance.

Úgy gondolom, ez a tökéletes megközelítése a tárgynak a mi esetünkben: a nulláról. A szaktársaim 95 százaléka három év anglisztika után érkezett az FTT-re, és a maradék öt százalék sem közgázról jött, amennyire tudom. Persze nem mindenki olyan vérbölcsész-buborékban nőtt fel, mint jómagam, de a túlnyomó többségnek pontosan arra volt szüksége, amit kaptunk.

Figyelitek, hogy az órákról körülbelül semmit nem írtam még? :D (Bölcsész power ez is. A rizsázás.)

Nagyon sok témát érintettünk a három délután során, de mégis érthető és követhető volt az anyag. Persze kicsit megerőltető volt ennyi ideig folyamatosan (bár egy rövid szünetet mindig beiktatott a tanárnő) figyelni az egyébként tömény anyagra, de azt hiszem, leadni sem lehetett egyszerűbb, mert hozzá kell tenni, hogy hatig egyik előadás sem tartott – a tanárnő is belefáradt a végére. (Ha hallgatni is kihívás volt, hát még elmondani?)

A tanárnő nem az a fajta, aki fővesztés terhe mellett kötelezővé tette a megjelenést, ennek ellenére (magunkhoz képest, khm) elég tisztességes számban voltunk jelen az órákon. Ez olyan szempontból nem meglepő, hogy ha valaki nem hallgatta végig (legalább passzívan, na :D) az anyagot egyszer élőszóban, annak utólag körülbelül háromszor annyi ideig tarthatott átverekednie magát az emberes diasorokon. Ja igen, mert 150+ diából álló PPT-ket készített a tanárnő, amelyeket el is küldött, általában már az előadások másnapján. (Azért becsusszan néha egy-két hasznos, konkrét információ is az óráról. Megy ez nekem.)

Kötelező olvasmány nem volt (ezt is nagyon díjaztam), az elhangzottak és a diák tartalma adta a szóbeli számonkérés alapját. Amiről egyébként már írtam, itt. A tételsort is ebbe a bejegyzésbe írtam, ami ad egy képet a leadott anyagról.

Összességében (még mielőtt olvashatatlan terjedelműre duzzad ez a bejegyzés) nagyon hasznos tárgy volt ez, nagyon szerencsétlen időzítéssel. Végre el tudok olvasni egy hvg cikket úgy, hogy meg is értem, mit olvasok :D Őszintén remélem, hogy a következő félév jogi alapozó előadásai is hasonlóan eredményesek lesznek. (Ha lehet hinni az órarendnek, ezek nem lesznek tömbösítve, így a rossz időzítés veszélye nem áll fenn.)

Posted in Tantárgyleírás

"Szakfordító és audiovizuális fordító" képzés!

Szeptembertől az ELTE FTT akkreditált szakfordító és audiovizuális fordító képzést indít! ^^ Egy éves, azaz két féléves szakképzésről van szó, tehát mindenképp fizetős (félévenként 295.000 jó magyar forintot kóstál), cserébe viszont nagyon hangzatos órák lesznek :) Ha nem végeztem volna el a Hungarovox képzését – az eddig "kicsiben" űzött FTT-s audiovizuális fordítós gyakorlattal kiegészítve –, most biztosan nagyon nagy csábítást éreznék a jelentkezésre (illetve a bankrablásra, de ez egyéni szociális probléma :D).

Minden lényeges infót megtaláltok a jelentkezés menetéről és a képzésről is itt, az ELTE FTT honlapján, sőt még külön Facebook oldalt is létrehoztak a cél érdekében! Itt további információmorzsákra lelhetnek a szemfüles facebookozók :)

Egyébként élek ám, és tervezek írni mindenféléről (legfőképp ugye a Hungarovox tanfolyamról), csak éppen nagyban szakdolgozom... (Szép magyarosan szólva :D) De ígérem, nem tűnök el a süllyesztőben így az utolsó félévre :)

Posted in Ajánló, Filmszövegfordítás, Közérdekű, Linkek

Gazdasági alapismeretek vizsga

Amíg még friss az emlék! Ma estem túl a vizsgaidőszak első és egyben egyetlen vizsgáján, a gazdasági alapismeretek szóbelin. (Ezért nem is írtam külön bejegyzést a vizsgaidőszak áttekintéséről – nem sok értelme lett volna :D) Aki egy kicsit is ismer, tudja, mennyire rettegek a szóbeliktől, de mint mindig, most is túléltem a megmérettetést, és most sem ért csúnya véget a történet.

Na, megint olyan számonkérésről írok, amiről még tantárgyként nem írtam... (Ejnye!) Szóval ez volt az a bizonyos tömbösített, péntek délutáni előadás, ami három alkalommal volt megtartva. Leküzdöm a vágyat, hogy írjak az órákról, és rátérek magára a vizsgára.

A közzétett diavetítések elején szerepeltek a tételek, amelyek közül húznunk kellett vizsgán. Hogy legyen valamiféle fogalma a kedves olvasóközönségnek a tananyagról, ezt a tételsort ide diszkréten be is biggyesztem:

1. A fogyasztás és a termelés összehangolása: kereslet, kínálat, piaci ár
2. Nominálbér, reálbér, a jövedelemváltozás hatásai, ár-bér spirál
3. GDP meghatározása, jelentősége
4. Versenyszabályozás, GVH, árudömping, dömpingár
5. Kétszintű bankrendszer
6. Jegybank szerepe, pénzteremtés, infláció
7. Százalékpont, bázispont, irányadó kamatláb, valuta, deviza
8. Államháztartás
9. Költségvetés
10. Adóztatás
11. A fiskális politika hatása
12. A gazdasági és pénzügyi világválság kirobbanása és általánossá válása
13. Devizahitel-válság, válságkezelési programok Magyarországon
14. Nemzeti Eszközkezelő feladata és lehetőségei
15. Az IMF, a Világbank és az EKB szerepe a pénzügyi válság kezelésében
16. Migráció
17. Miért jó vagy rossz a 2015-ös év a világnak, Európának, Magyarországnak?

Tehát ezek közül húztunk egyet, illetve minden tételhez hozzá volt csatolva egy-egy újságcikk is (csak 3-5 soros apróságokra kell gondolni). Ezek nem illeszkedtek témájukban a tételhez, inkább csak egy kiegészítő témát adtak a felelethez. Én például az adóztatás tételét húztam, amelyhez a rezsicsökkentésről szóló szövegrészlet volt csatolva.

Úgy gondolom, érdemes kidolgozni a tételeket olyan szempontból, hogy tudja az ember, miről fog beszélni. A tanárnő értékeli az összeszedett, kerek, egymásból következő, de elkülöníthető gondolatokat, tehát a lényeg, hogy legyen egy stabil és követhető struktúrája a feleletnek, illetve az, hogy folyamatosan beszéljen az egyszeri vizsgázó :) (Ahogy ez szóbeliknél általában lenni szokott.) Az nem jelent gondot, ha esetleg más témához lyukad ki az ember, mint ami a cetlin szerepel, csak legyen logikus az összefüggés.

Egyszerre hárman voltunk mindig bent, két ember éppen dolgozta ki a tételét, míg a harmadik felelt. Tehát két felelésnyi idő volt a felkészülésre, ami körülbelül bő tíz-tizenöt percet jelentett, bár eléggé változó volt a feleletek időtartama. Amennyit én hallottam, azok alapján a feleletek jellege is eléggé eltérő volt. Volt olyan, akitől a tanárnő kérdezett aktualitásokat (pl. párizsi klímacsúcs), de én például csak daráltam a tételemet, és egy idő után leállított a tanárnő, hogy elég lesz. Ennyi volt a felelet, a cikkre rá sem tértünk. :) Mástól viszont pont a cikkről beszélgetett el a tétel helyett, tehát változatos volt a számonkérés.

Említettem, hogy a tételeket érdemes kidolgozni, hogy tudja az ember, miről fog beszélni. Ez nem feltétlenül jelent egyet azzal, hogy csak ezeket kell megtanulni. A dián szereplő és a leadott anyag jó része ugyanis nem szerepel a tételekben, ugyanakkor a cikkekben előbukkanhat (pl. Greenpeace tevékenysége, Széchenyi 2020). (Arról ne is beszéljünk, hogy sokkal könnyebb megérteni az anyagot, ha nem hagy ki a tanulásból oldalnyi részeket a diák :D) A felkészüléshez elkerülhetetlen némi kutatómunka is, hiszen az utolsó tételek között jó párról nem esett szó sem órán, sem a diasorokban.

Nagyon örültem volna, ha a félév elején hallgathattuk volna meg az előadásokat, mert tényleg nagyon jó alapot adnak, de hát késő bánat :)

Posted in Számonkérés, Vizsgák

Magyar–angol fordítás ZH

Még a 10. héten (azt hiszem :D) írtunk egy ZH-t magyar–angol fordítás órán. Két cikket kellett lefordítani magyarról angolra, helyben, egy óra alatt, mindenféle segédeszköz nélkül. Persze ez nem a fordító vágyálma, és meg is szenvedtünk a feladattal kissé :D Utólag visszakerestem a cikkeket, amelyeket le kellett fordítanunk, hogy valami érdemi tartalma is lehessen ennek a bejegyzésnek:

http://hvg.hu/gazdasag/20151110_Moodys_Ket_szomoru_ev_var_a_vilaggazdasag

http://www.mfor.hu/cikkek/vallalatok/Elhalasztja_a_tozsdere_lepest_a_Waberer_s.html

Számomra egyértelműen a második cikk okozott több problémát, főleg mivel a cégformák nem kerültek elő órán (legalábbis angolon nem – németül tudtam volna őket!), így ezeket nemes egyszerűséggel ki kellett hagynom a fordításomból. Meglepve tapasztaltam, hogy sokaknak érdekes módon pont ez a szöveg okozott kevesebb nehézséget. Mások vagyunk, na :D

A fordításokra az esetek többségében kaptunk érdemjegyet (bár ha jól rémlik, nem mindenki), de ezek a jegyek elvileg nem egyeznek meg a félév végi összesítettel. Ez utóbbit egyébként még nem kaptuk meg, és meg sem nagyon beszéltük órán, így igazából majd "meglepi" lesz, ha bekerül a Neptunba :D De mint mindig, arról is beszámolok majd.

Nos, a cikkeket olvasgatva, azért hosszú utat tettünk meg az első félévhez képest, azt kell mondanom :)

Posted in Számonkérés, ZH

Terminológia ZH

Ahogy azt említettem a pótlások hetéről írt bejegyzésben, tegnap írtuk a terminológia ZH-t. Kihívás lesz objektívan és diplomatikusan írni róla, de azért megpróbálom – mint mindig.

Négy oldalnyi feladatot és 45 percet kaptunk. Az első, amivel szembesültem, az volt, hogy jó pár feladattípussal még sosem találkoztunk, pedig a házi feladatok között aztán volt mindenféle. (Erről jut eszembe, az óráról magáról még nem írtam bejegyzést... Ezt nemsoká pótolom, és akkor kontextus is lesz :D) Például a szavak ellentétének és szinonimáinak megadása (néha olyan out-of-context szavaké is, mint a premium – témától függően kismillió dolgot jelenthet...); igék főnevesítése és fordítva; magyar–angol irányú fordításban hibák keresése; a legvéletlenszerűbb rövidítések feloldása; stb. A házi feladatokban vagy hasonló sem volt, vagy előre megadott lehetőségek közül kellett kiválasztani a helyes megoldást (pl. ellentétek, szinonimák és rövidítések esetében).

Becsúsztak a feladatok közé olyanok, amelyeknek nem tudhattuk a megoldását, mert nem tanultuk (bár ezeket utólag levontuk az összpontszámból); a fordítások, amelyekben 3-3 hibát kellett volna találni, hogy is fogalmazzak... mindegyikben jóval több volt háromnál; néha egyszerűen érthetetlen volt a logika (a tax evasionnek miért ellentéte a tax avoidance? – bár végül itt is több mindent elfogadtunk); valamint elgépelések és értelmetlennek tűnő mondatszerkezetek is bőven akadtak a feladatlapon.

Miután letelt a 45 perc, megbeszéltük a megoldásokat. És mindenki saját magának javította a feladatait.

(I'll let that sink in.)

No, szóval nagyon megbíznak bennünk, ez a lényeg. A javítás sem volt zökkenőmentes, mert ugye javarészt nem feleletválasztós kérdések voltak, így nagy eséllyel mindenki kicsit mást írt, aztán persze jöttek a kurjongatások, hogy ez így jó-e, meg az úgy jó-e. A pontszámok összeadása is kihívást jelentett, mert valahogy a feladatok mellett szereplő számok sokszor köszönőviszonyban sem voltak a valójában szerezhető maximális pontokkal. És ehhez jöttek még az utólagos levonások a még nem tanult kifejezések miatt. Megdolgoztatták a kis bölcsészbuksinkat, az biztos.

Miután mindenki beadta a kijavított dolgozatát, mehettünk isten hírével. Elméletileg ha valaki minden házi feladatot jól (90%+) megcsinált, az plusz egy ötöst jelent a félév végi értékelésre nézve. Hogy a Neptunba mikor kerülnek jegyek, azt még nem tudjuk, de majd utólag beszámolok a fejleményekről :)

Posted in Számonkérés, ZH

Ingyen könyv!

Ez csak egy igazán nyúlfarknyi figyelemfelhívás lesz: az eltereaderről ingyenesen letölthető Horváth Ildikó tanárnő Bevezetés a tolmácsolás pszichológiájába c. könyve! Nem tudom pontosan, időben korlátozott lehetőségről van-e szó, vagy ez már mindig elérhető lesz-e, de csak egy kattintás, úgyhogy simán megéri :)

Posted in Ajánló, Könyvek, Linkek

A pótlások hete visszatér

Te jó ég, már itt tartunk... Nyakig ülök a teendőkben, de ígérem, amint kitör a szünet (ami a tanfolyamot nem érinti, és a szakdogát még annyira sem, de sebaj), behozom a lemaradásomat, már ami a blogbejegyzéseket illeti. Ezt viszont nem halogathatom, mert utólag már kicsit értelmét vesztené :D Eddig minden félévben írtam arról, hogy alakul az utolsó tanítási hét beosztása (az első féléveset itt, a másodikat itt találjátok), és ezt a jó szokásomat most sem szándékozom feladni.

Azt hiszem arányaiban (tehát a mindenkori órarendhez képest) az eddigi legkevésbé szellős pótlások hete lesz ez a mostani. Gyakorlatilag mindössze két óránk van, amivel semmi teendőnk nincs már a héten: a német–magyar fordítás és a magyar–angol fordítás. (Na jó, meg a gazdasági alapismeretek, de az eleve tömbösítve volt, úgyhogy "nem számít".) A német kivételével minden gyakorlatunkból maradt el legalább egy alkalom a félév során, így van mit pótolni. Ráadásul nem is csak láblógatós órák lesznek: projektmunkára még házit is kellett írni, terminológiából pedig konkrétan most lesz a félévzáró ZH.

A tanfolyamot értelemszerűen nem érinti holmi egyetemi szorgalmi időszak (a tanszék-specifikus pótlások hetéről nem is beszélve), ezért az még jövő hétfőn is lesz. Az audiovizuális fordítás órát a tanszék hirdeti, ezért elképzelhető, hogy ideális körülmények között ezen a héten már nem lenne (bár közismereti tárgy, szóval who knows), de mivel maradt el félév közben egy alkalom, ezért mindenképp lesz óra. Bár ez szerencsére a láblógatós kategóriába fog tartozni, ugyanis jórészt a saját magunk által szinkronizált Trónok harca részt fogjuk megnézni :D (Erről még majd mesélnem kell!)

Az irányított fordítói projektmunka sem volt minden héten megtartva, ezért itt is pótolunk. Ráadásul mivel nem tanszéki tanár tartja az órát, igazából tőlünk tudja csak, mikor van például őszi szünet vagy pótlások hete. Mai határidővel még házi feladatot is le kellett adnunk (panaszkezelés témakörben), úgyhogy itt nem álltunk le a munkával a félévzárás közeledte ellenére sem.

A kis kurta angol–magyar fordítás egy félév végi konzultációt jelent. Ahogy azt a tárgyleírásban már említettem, készítenünk kell egy portfóliót a félév során elkövetett (:D) fordításainkból és az azokon eszközölt javításokból, amit megmutatunk a tanárnőnek, illetve most fogjuk megtudni az értékelés eredményét is. Múlt héten a tanárnő kiosztott egy papírt, amin (ha jól emlékszem) negyed órás időintervallumokba be lehetett írni magunkat, hogy ne csődüljön mindenki egyszerre a tanárnő irodájához. Mivel (ezek szerint) maximum negyed órás elbeszélgetésekről lesz szó, az órarendben is csak egy rubrikát kapott az esemény :D

A szerda délutáni német–magyar fordítás, mint már említettem, nem aktuális, mert nem maradt el belőle egy sem. A csütörtök kora délutáni magyar–angolból elmaradt ugyan egy, de úgy döntöttünk, majd következő félévben pótoljuk be, mivel amúgy is már a jogi szövegekbe kóstoltunk volna bele az adott órán. A terminológia óra pedig a hét csúcspontja és egyben záróakkordja lesz, ugyanis most fogjuk írni a ZH-t, ami gyakorlatilag a félév végi jegyünket jelenti. (Azaz aki elég szorgalmasan írta a házi feladatokat, annak az még beszámít az értékelésbe.)

Lényeg a lényeg, nem különösebben nyugis ez a hét, de legalább ez az utolsó :D Utána pedig jön a vizsgaidőszak. De az már egy másik bejegyzésbe tartozik :)

Posted in Órarend