2014. szeptember 25., csütörtök

Intercultural communication


Óra címe: Intercultural communication
Kód: BMA-ANGD-A4
Típus: Előadás
Oktató: dr. Holló Dorottya

Ő volna a másik szabadon választott tárgyam. (Igen, jobban szeretem az előadásokat, ahogy ez könnyen megállapítható a tantárgylistámból.) Mindenképpen szerettem volna legalább egyet felvenni az anglisztika mesterképzés alapozó előadásai közül, aminek több oka is van. Egyrészt mivel anglisztika, valamiért otthonosabban érzem magam a közegben, ne kérdezzétek, pontosan miért :D Másrészt 5 kredites előadásokról van szó, bár cserébe hetente kétszer másfél óráról beszélünk. Harmadrészt az sem hátrány, hogy angol nyelven zajlanak ezek az előadások, és sosem árt a gyakorlás. Negyedrészt pedig hála legjobb barátnőmnek, Andinak (aki immár doktorandusz státuszban van jelen az egyetemen), az anglisztikás tárgyakkal kapcsolatban könnyen jutok információhoz, hiszen elég őt megkérdeznem :) Ja, és ötödrészt! (Kezd hosszú lenni ez a lista.) Természetesen ez is érdekel. (Mert ugye én nem veszek fel olyasmit, ami nem.) Hatodrészt pedig (ígérem, ez az utolsó) beleillik az órarendembe, ugyebár. (Bár mindig 5–10 perces késéssel esek be a gyakorlataim miatt, de csak lábujjhegyen ám!)

Az óra maga száz százalékig hű a címéhez, így a "miről szól?" kérdésre végtelenül egyszerű a válasz: az interkulturális kommunikációról. Minden órára fel van adva egy kis(?) olvasmány (a terjedelem 5–7 oldaltól egészen 40-ig is terjedhet), ami kapcsolódik az adott előadás témájához. Sok-sok új fogalmat tanultam már az első héten is, ami jó jel :D Különösen szerencsés egyébként a koncepció már csak azért is, mert elég komoly számmal vannak jelen külföldi vendéghallgatók az órán, így nem csak magyar szemszögből tudjuk megközelíteni a felmerülő kérdéseket, hanem más kultúrák képviselői is megszólalnak. (Az órára egyébként jellemző, hogy előadás létére jóval interaktívabb a megszokottnál: nemcsak a tanárnő kérdezget minket és hallja szívesen a hozzáfűznivalókat, de sokszor egymás között, kis csoportokban beszélünk meg egy-egy kérdést.)

Az előadás nem látogatásköteles (anglisztikán nem is divat egyébként, hogy az legyen), de szerintem érdemes bejárni, ha megteheti az ember. Egy-egy témát általában többször is átveszünk, újra és újra előkerülnek a központi fogalmak, kérdések. Meggyőződésem, hogy ennek köszönhetően sokkal kevesebb idő- és energiaráfordítás lesz felkészülni a vizsgára. Ha már a vizsgánál tartunk, írásbeli számonkérés lesz, többféle kérdéstípussal (feleletválasztós, kiegészítős és kifejtős). Az olvasmányokon kívül egyébként handoutok is vannak, amelyeken a legtöbb megtárgyalt információ szerepel, de sok helyen nekünk kell kiegészíteni az egyes meghatározásokat, vagy példákat írni egyes helyekre.

Úgy gondolom ezzel az órával is jól járok, és nem volt rossz választás szabad kreditnek. De itt is fenntartom a véleményváltoztatás jogát, hátha komoly vérengzés lesz vizsgán :D (Amit egyébként erősen kétlek.)

2014. szeptember 23., kedd

Hallássérültek idegennyelv-tanulása


Óra címe: Hallássérültek idegennyelv-tanulása
Kód: BMVD-011.011
Típus: Előadás
Oktató: dr. Kontráné Hegybíró Edit

Ez lenne az egyik óra, amit a 20 szabad kredit "elköltése" érdekében vettem fel. Hogy miért pont ezt? (Ezt a kérdést több embertől is megkaptam már, úgyhogy kötelességemnek érzem ezzel kezdeni... :D) Nem tagadom, egyrészt azért, mert nem ütközik semmilyen más órámmal. (Ezt kicsit nehéz volt elérni a kézhez kapott órarenddel, hiszen reggeltől majd körülbelül déltől is majdnem minden nap van valami órám.) Másrészt, talán meglepően hangzik, de azért, mert érdekel. Sokan vesznek fel olyan órákat, amihez valójában semmi affinitásuk nincsen, de kredit-időráfordítás arányban vezető pozícióban vannak... én erre képtelen vagyok. Inkább felveszek egy órát "csak" három kreditért (nekem ez ex-japánosként továbbra is soknak tűnik), de akkor legalább valami olyat tanuljak, ami érdekel.

Az órákat Kontra Edit tanárnő tartja, és egyébként az előadást nemcsak szabad kredites kódon hirdették meg (ez lenne a BMVD), hanem anglisztikással is, hiszen alapvetően ez az óra az Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék gondozásában van. De, hozzátenném gyorsan, az órák magyar nyelven zajlanak. Ennek megfelelően eléggé vegyes is a társaság, bár Kontra tanárnő az első órán megjegyezte, hogy különösen meglepődött a fordítósok szép létszámán. (Nem mellesleg én is a második héten szembesültem vele, hogy egy nagyon kedves csoporttársnőm is felvette az órát :D)

A félév folyamán hallunk a siketoktatás történetéről, a jogi háttérről, kutatásokról, és persze a jelnyelvről többféle megközelítésben is. A sikeres vizsgához azon kívül, hogy be kell járni (a tematika szerint látogatásköteles az előadás, és ennek megfelelően katalógus is mindig van), fel van adva egy tankönyv is, méghozzá a tanárnő által írt Nyelvtanulás két kézzel című. (Én épp tegnap vettem meg, mindenkinek szólok előre, hogy a Jegyzetboltban ne keressétek, csak az R épület aljában lévő Eötvös Pontban árusítják.) A vizsgát egyébként ki lehet váltani azzal, ha felkeresünk egy felsőoktatásban tanuló siketet, és a tanszékkel egyeztetve (illetve a tanszék segítségével) részt vesz az illető egy kutatásban.

Mivel érdekel a téma, ezért értelemszerűen élvezem az előadásokat. Ehhez egyébként az is hozzájárul, hogy a tanárnő véleményem szerint egyike azon kevés tanerőknek, akik tudják, hogyan kell használni egy előadás során a diavetítést. Nem egyszer találkoztam már olyan esettel, amikor az előadó szinte minden szót felírt a diákra, amit elmondott – és ezzel egy időben sikeresen el is vette a diákok kedvét a jegyzeteléstől (és sajnos a figyelmes hallgatástól is). Persze ott a másik véglet, amikor tulajdonképpen semmi releváns nem kerül a kivetített képekre. Kontra tanárnő viszont vagy csak a tömör lényeget vetíti ki, vagy olyan plusz információkat, amit szóban átadni nehézkes lenne (például táblázatok, hosszabb idézetek).

A vizsga írásbeli lesz, a visszakért anyag pedig 60%-ban az órákon elhangzottakon, 40%-ban a kötelező olvasmányon alapszik majd – ha lehet hinni a tematikának. A kérdésekre pár mondatban kell majd válaszolni, tehát ha valaki feleletválasztós kérdésekben reménykedett, annak most rontom el a kedvét :D

Összességében jelenleg úgy érzem, jó választás volt ez az óra szabad kreditnek. Persze vizsga után lehet, hogy majd felülbírálom ezt a megszólalásomat :D

2014. szeptember 22., hétfő

Magyar nyelvhelyesség


Óra címe: Magyar nyelvhelyesség
Kód: FTOD-104/AFN
Típus: Előadás
Oktató: dr. Klaudy Kinga

Első körben az előadásokról szeretnék írni, mert ezek – érthető módon – hamarabb "belelendültek" a félévi ritmusba. Különösen igaz ez a Magyar nyelvhelyesség c. előadásra, ami tulajdonképpen tömbösítve van megtartva. Eredetileg minden héten egy háromnegyed órás előadás lenne, de mégis a jól megszokott másfél órát teszik ki, így viszont csak a félév első hat hetére jut. (A vizsga persze decemberben lesz – egyelőre nem tudom, hogy ez aggasszon a hosszú, felejtésre alkalmas időszak miatt, vagy örüljek a megnövelt felkészülési időnek :D)

Az előadásokon konkrét, helyesírással kapcsolatos, főleg fordításkor gyakran előforduló kérdéskörökről hallunk elsősorban. Ezen kívül (a tematika alapján) lesz még szó a nyelvművelési és nyelvhelyességi kérdések létjogosultságáról is, ami nekem már csak azért is megdobogtatja a szívemet, mert Nádasdy Ádám. (Aki esetleg nem lenne tisztában vele, kifejezhetetlen mértékű elfogultsággal viseltetek iránta, mivel egyetemi éveim legélvezetesebb előadássorozatát köszönhetem neki, arról nem is beszélve, hogy a Magyar Narancsban megjelent nyelvészeti írásait időről időre újraolvasom, szórakozás címszó alatt. Na ezt adjátok össze!)

Klaudy tanárnő minden óra előtt elküldi az előadás alatt kivetített és megbeszélt diákat (tulajdonképpen fóliákat), hogy figyelemmel tudjuk követni a gépeinken, vagy az előre kinyomtatott papírokon. A megjelenés kötelező, katalógus minden órán van. (Elöljáróban jegyezném meg, hogy a tanszéken elvileg minden óra látogatásköteles, beleértve az összes előadást, így sok meglepetésre nem kell számítani e téren.)

Az utolsó órán lektorálni fogunk, ami a vizsgában is visszaköszön. Decemberben, a vizsgaidőszak első napján (15-e) fogunk vizsgát írni, amelynek része lesz egy megadott szöveg lektorálása. Ezen kívül tíz előre megadott nyelvhelyességi tétel közül kell kiválasztani egyet, amit röviden ismertetünk, valamint a kötelező olvasmányok listájáról egy választott könyvet kell bemutatni egy-másfél oldalban.

Ami a szubjektív véleményemet illeti az óráról... Nos, aki ismer, az tudja: előfordult már, hogy a "grammar nazi" kifejezéssel illettek, de mit ne mondjak, ezen az órán még én is hallok újdonságokat :D Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a helyesírásom bizonyos tekintetben katasztrofális (ez tipikusan a minél-többet-tudsz-annál-inkább-tudod-hogy-mennyi-mindent-nem-tudsz esete), de arra azért még sosem volt példa, hogy egy egész halom kifejezésről szentül higgyem, hogy választékosnak számít, csak hogy kiderüljön, valójában felesleges szószaporítás. (Rátok gondolok, kedves új névutók!) Van még mit tanulnom, na.

2014. szeptember 21., vasárnap

Egyetem-blogok


Aki ismeri a régi blogomat, az ELTE-Japánt, az semmi újat nem fog olvasni ebben a bejegyzésben, előre szólok :D 

Annak idején, amikor elhatároztam, hogy blogot írok az egyetemi éveimről (ez már olyan régen volt, hogy évszámot nem is írok, jó? jó.), nem gondoltam volna, hogy valaha komoly olvasói táborra fogok szert tenni, ez mégis megtörtént. (Na persze attól függ, mit tekintünk komolynak, de engem mindenesetre meglepett az a fokú érdeklődés, amit az ELTE-Japán iránt mutattak és mutatnak a mai napig az olvasók.) És ami még inkább melengeti a szívemet: úgy tűnik meghoztam pár ember kedvét ahhoz, hogy ők is hasonló tevékenységre adják a fejüket, így egyre több egyetem-bloggal találkozom! 

Amiről tudom, hogy létezik (tehát kaptam róla üzenetet, e-mailt, postagalambot vagy füstjeleket), azt a régi blogomra már ki is tettem, és ezt szeretném most itt is megtenni. Oldalt a menüsorba létrehozok egy linklistát, ahova kiteszem ezeket, szaktól és egyetemtől függetlenül :) Ha más is ír vagy olvas hasonlót, arra kérlek titeket, szóljatok, és akkor bővülhet a gyűjtemény! Nagyon nagy érdeklődéssel követem egyébként ezeket a virtuális naplókat, úgyhogy a +1 olvasó mindenképpen garantált mellékhatás :D

Aki hozzám hasonlóan közlési kényszerben szenved, esetleg nem tud elszakadni a billentyűzetétől, ne adj' isten még írni is szívesen ír, annak csak ajánlani tudom ezt a "hobbit", mert meghozza a gyümölcsét :) Persze megkíván némi időráfordítást, ami egy különösen izzasztó vizsgaidőszakban vagy éppen a ZH-k hetén lehetetlennek tűnhet, de szerintem alapvetően nagyon jó móka :) Úgyhogy hajrá!

2014. szeptember 20., szombat

Videó

Nem vesztettem el ám a lelkesedésemet ami a blogírást illeti, itt vagyok, élek :D (Ami nagy szó az első két tanítási hét után!) Tervezek minden egyes órámról írni egy-egy bejegyzést, de erre valószínűleg jövő héttől kerül majd csak sor, mivel az első egy-két órán még nem mindenhol jutottunk el arra a pontra, hogy az egész félévre jellemző feladatoknak essünk neki :) Én meg persze nem akarok az alapján bemutatni egy gyakorlatot sem, hogy milyen volt az első, megbeszéléses alkalom :D

Amit azonban meg szeretnék osztani ma, az egy videó. A szak Facebook csoportjába linkelte be egy szaktársam, és először nem is akartam megnézni (valamiféle megmagyarázhatatlan viszolygással viseltetek a videók iránt, a híreket is inkább olvasom, mint hogy nézzem – ne kérdezzétek, miért), de végül meggyőztem magam, és milyen jól tettem! Az angol nyelv ismerete nélkül nem hiszem, hogy értékelhető, ezt azért leszögezném. De akinek ez nem okoz gondot, annak érdemes megnézni, mindenkinek ajánlom :)




2014. szeptember 13., szombat

Ideiglenes diákigazolvány


Amíg türelmesen várom a diákigazolvány formájában megtestesülő messiást, addig is valamivel tömegközlekednem kell. (Áh, persze, hogy a böngészőm nem díjazza az olyan nyelvújítási húzásaimat, mint a "tömegközlekedni".) Ezt pedig úgy a legolcsóbb megtenni, ha kérünk egy igazolást, miszerint mi igenis egyetemi hallgatók vagyunk, és jogosultak a diákkedvezményre, csak nincs erről plasztik anyagú bizonyítékunk.

Hangsúlyozom, ehhez NEM elég egy mezei jogviszony-igazolás. (Az túlságosan egyszerű, és közel sem elég bürokratikus megoldás volna.) A papírt, amire nekünk szükségünk van, becézve igazolásnak, anyakönyvezett nevén az oktatási igazolványokról szóló, 362/2011. (XII. 30.) számú kormányrendelet szerinti ideiglenes diákigazolványnak minősülő igazolásnak hívják. Ugye milyen szép?

Ahhoz, hogy hozzájuthassunk ehhez a dokumentumhoz, a Quaesturára kell ellátogatnunk. Legyetek okosabbak, mint én, és mielőtt nyakatokba vennétek a várost a locsogó zápor közepette, ellenőrizzétek a nyitva tartást. (Én természetesen az ajtóról pattantam vissza egy csendes-esős szerda délelőtt.) Itt a diákigazolvány-ügyintézés lesz a cél, az ügyintézőtől pedig nemes egyszerűséggel ideiglenes diákot kell kérni.

Persze nem adnak boldog-boldogtalannak ilyesmit, csak annak, aki már elindította a diákigazolvány igénylését (ld. előző bejegyzés), befizette annak az árát, sőt mindezt már fel is dolgozták. (Vagyis ennél több esetben is jogosultak lehetünk rá, de ezt már olvassátok el a GyIK erre vonatkozó részében.) Én akkor mertem elszánni magam a döntő lépésre, amikor a Neptunban már a FIR státusz rubrikában megjelent egy barátságos zöld pipa, illetve a Hitelesítve felirat. (Ez, ha jól rémlik, körülbelül 3 napig tartott az igénylés leadása után.) Úgy tűnik jól tettem, hiszen ezt követően minden probléma nélkül megkaptam az igazolást. A régi, elavult adatokat tartalmazó diákigazolványomat vissza kellett szolgáltatnom. (Ezt egy kicsit sajnáltam, bár nem tudom pontosan, mit kezdtem volna egy érvénytelen diákkal.)

Mivel egy teljesen hétköznapi, A4-es méretű papírlapról van szó, kisebb-nagyobb kihívásokat okozhat ezt együtt manőverezni a bérlettel, de még mindig sokkal jobb ez így, mintha nem is lenne lehetőség ilyen átmeneti igazolást szerezni. (Jó ideig a közel tízezer forintos felnőtt bérletekre költöttem a kenyerem javát, és higgyétek el, nem jó móka.) Ja, még valami! A bérletre az oktatási azonosítót kell ráírni, ami az igazoláson is szerepel. Sőt mi több, a hiper-szuper új BKK-s automatákban külön tudjátok kiválasztani a felsőoktatási bérletnél, hogy nem diákigazolvánnyal, hanem ezzel az igazolással szeretnétek együtt használni.

2014. szeptember 11., csütörtök

Diákigazolvány


Kitörő örömmel nyugtáztam, hogy mivel nem váltok egyetemet, ezért az (immár egy éve az igazolványaim közt békésen és használatlanul szunnyadó) régi diákigazolványom tökéletesen megfelel erre a mesterképzésre is. (Csak matricát kell rá szerezni.) Aztán persze minden örömöm elszállt, amikor megváltoztatásra került az állandó lakcímem, szeptember legelején... ugyanis ez szerepel a diákigazolványon, és a megváltozása azzal jár, hogy újat kell igényelni. Erről fogok most írni, hátha nincs mindenki teljesen tisztában a dolog menetével.

Reménykedtem benne, hogy mivel van egy "régi" és teljesen jó állapotban lévő diákigazolványom, ezért új fényképet például nem kell majd csináltatnom, vagy jó lesz egy, a fiók alján megbúvó, nem túl régi példány is. Persze erről a reményről is le kellett mondanom, ugyanis a diákigazolvány igénylésének első lépése az okmányiroda meglátogatása. Szerencsére nem kell a lakóhely szerinti okmányirodához fordulni, az éppen legközelebb eső pont megteszi.

Amennyire tudom, az okmányirodákban sorszámkérésnél (vagy időpontfoglalásnál, mert Szombathelyen például CSAK időpontra lehet menni, beesni nem lehet, de ez most nem ide tartozik) nincs külön diákigazolványos opció, ezért a személyi igazolványos, jogosítványos, egyéb fényképkészítős lehetőségek közül kell választani. Maga a procedúra egyébként viszonylag gyors és fájdalommentes, csak az azt megelőző várakozás nehezítheti meg az egyszeri igazolvány-igénylő életét. 

Az okmányirodában, miután kötelezően szörnyű és nekünk egyáltalán nem tetsző igazolványképet csináltak rólunk, és aláírtunk pár papírt, kapunk egy ún. NEK adatlapot (Nemzeti Egységes Kártyarendszer, ha valaki eltűnődött volna). Ezen szerepel az elkészült fotó, az aláírásmintánk, amit megadtunk, és a legalapvetőbb személyes adataink (név, édesanya neve, születési hely és dátum, állampolgárság, személyigazolvány száma). Ennek a NEK adatlapnak van egy azonosítója, amire a későbbiekben még szükség lesz, így kéretik nem elhagyni a dokumentumot.

A következő lépés, amit jobb, ha időben megteszünk, az a Neptun gyűjtőszámlára való utalás. A diákigazolvány elkészítéséért vagy 1400 vagy 3500 forintot kell fizetnünk. (Hogy milyen esetben mennyit, azt a Q-tér Gyakran Ismételt Kérdései közt megtaláljátok – ahogy tulajdonképpen mindent, amit én most ide leírok, de ismerjétek be, az enyém élvezetesebb.) Eltart egy, maximum két munkanapig, míg megjelenik a számlán a pénz, ezért érdemes készenlétben tartani.

Ezzel el is érkeztünk a lényegig: a Neptunban az Ügyintézés menü alatti Diákigazolvány igénylés menüpontban megtehetjük, amit megkövetel a haza (mert tényleg, engem nem zavart, hogy a régi címem van a diákomon, csak a "hazát"). Amint leadjuk az igénylést és bepötyögjük a fentebb említett NEK-azonosítót, már meg is jelenik a befizetendők között az 1400/3500 forint. Ha előre gondolkodtunk, egy kattintással ezt is átutalhatjuk a gyűjtőszámláról, és innentől kezdve nincs más hátra, mint várni a messiást, azaz az új diákigazolványunkat. A Q-tér szerint 60 nap a várható elkészülési idő – hiszem, ha látom!

2014. szeptember 8., hétfő

Órarend

Ideje közzétennem az órarendemet :D Még a félév kezdete előtt terveztem, most meg már itt ülök a Trefort-kertben, és túl vagyok az első órámon! Na de rátérve a lényegre: annak ellenére, hogy későn tudtuk meg az órabeosztást, teljesen ki vagyok békülve az órarendemmel :) Harminckét kreditet sikerült összeszedni, a kötelezőkön kívül két plusz tantárggyal. Egyedül hétfőn vagyok bent viszonylag sokáig (fél ötig), de egy-két japános félévhez képest ez kutyafüle! (Volt hétig is japán gyakorlatom – ha azt túléltem, ezt is túl fogom.) A további napokon legkésőbb kettőkor szabadulok :) Örültem volna, ha a péntekem üresen marad, de nem járok túl gyakran haza, úgyhogy annyira nem esem kétségbe tőle.

Íme tehát az órarend:


A kötelező és a pluszban felvett órák más színnel vannak jelölve. Aminek egyébként semmi jelentősége nincs, csak esztétikusabb lesz tőle az összkép :D Beszúrom még a tárgyaim listáját kódokkal meg kreditekkel:


Mást nem is tudom mit írhatnék még... Tervezem kitenni az órarendet oldalra a menübe is, a felvett tárgyaim listájával együtt. Most pedig ki is kapcsolom a gépemet, mert még van hátra két előadás a mai napból, és nem lenne szerencsés, ha jegyzetelés kellős közepén adná meg magát az akkumulátor! :)

2014. szeptember 5., péntek

Szakos tájékoztató


Tegnap, azaz csütörtökön, azaz 2014. szeptember 4-én sor került a Fordító- és Tolmács Tanszék szakos tájékoztatójára. Igen nagy reményekkel néztem az esemény elébe, ugyanis kétségbeejtően kevés információhoz sikerült csak hozzájutnunk ezt megelőzően. Elsősorban persze mindannyiunkat az órarend problémája aggasztott, tekintve, hogy csak egy-két óra került meghirdetésre ekkorra. Pedig már a rangsorolásos jelentkezés is az utolsókat rúgta: aznap délután négykor véget is ért.

A Facebookon létrejött fordítós-tolmácsos csoport, ami az egész évfolyamot tömöríti, már most rendkívül hasznosnak bizonyul: könnyedén tudunk eszmét cserélni a Neptun bűvölésével kapcsolatban. (Például: meg van az hirdetve, csak nem mintatanterv szerint!) Ez történt már a tájékoztató előtt is, de végül száz szónak is egy lett a vége: majd negyedikén kiderül. (Kicsit úgy vártuk ezt a napot, mint a messiást.)

A Kerényi terem előtt 11:55-kor már igen méretes tömeg zúgolódott, és délben be is vonulhattunk az előadóba. A tanári kar több tagja is tiszteletét tette, de a beszéd nagy része Horváth Ildikóra, a tanszékvezetőre hárult. Amit szerintem senki sem bánt, nagyon jó volt a hangulat :D Na de, a lényegre térve: rettentően sok új információhoz jutottunk, de mégsem kellett könyékig elkoptatni jegyzetelő karjainkat, ugyanis kaptunk egy füzetkét, amiben tulajdonképpen minden le van írva. Aki esetleg nem volt jelen, és valamiért a Facebook csoportban sem találkozott a feltöltött scannelt verzióval, az innen meg tudja kaparintani a képeket.

Megtudtuk, hogy már minden tanóra időpontja és helyszíne rég tisztázott tény, csak a Neptunba nem kerültek még fel az adatok, nem is véletlenül: mivel rengetegen vagyunk, és mégis kis csoportokban oktatnak minket gyakorlatokon, ezért egy elég bonyolult rendszert kellett kialakítani a csoportbontásokra. Így jöttek létre olyan szörnyeteg kurzuskódok, mint a BMA-FTOD13-205/A1(németC1), vagy éppen a BMA-FTOD-203/A-né1. De pánikra semmi ok, egyszer kell megérteni a rendszert, és onnantól már kibogarászható! :D Meg vagyok róla győződve, hogy második félév elején már sokkal gördülékenyebben fog menni a tárgyfelvétel. Visszatérve eredeti témámra, azért nem hirdették meg a tárgyakat, hogy mindenki csak a tájékoztató után kezdjen el babrálni vele. (Bár volt, amit állítólag véletlenül már korábban meghirdettek, és Facebook-on ment is a brainstorming, mit jelentenek a varázslatos kódok a kurzusoknál :D)

Engem teljesen váratlanul ért egy-két szokás, ami az FTT-n bevettnek számít, de szerintem egyetemi körökben nem igazán elterjedt. Ilyen például a csoportvezető személye! Minden csoportnak kell választania egy embert (illetve egy másikat, csoportvezető-helyettesnek :D), aki egyrészt az oktató és a hallgatók közötti gördülékeny kommunikációért felel (kör-e-mailek vagy éppen Facebook-üzenetek formájában), másrészt a napló(!) és a teremkulcs portáról való elkérése, majd visszajuttatása is az ő feladata.

Amint meghallottam a "napló" szót, majdnem lefordultam a padról, és hirtelen azt hittem, valamiféle gimnáziumi tájékoztatóra ültem be véletlenül :D De miután belegondoltam, rájöttem, hogy ez zseniális! Az oktatók így könnyen tudják vezetni a jelenlétet (beadandókat, házikat is talán? nem tudom pontosan mit tartalmaz egy ilyen), sőt állítólag még kis fotókat is mellékelnek a diákok nevéhez, hogy hamarabb megtanulják, kik is vagyunk :D Nekem ez nagyon tetszik! 

Kaptunk még információkat közelgő konferenciákról is, a szakmai gyakorlat mikéntjéről, és még jó pár apróságról, ami egyébként mind-mind szerepel a tájékoztató füzetben. Ami nem volt leírva, az csak az esetleges óraelmaradások időpontja. Egyébként ez a tájékoztató nem is csak nekünk, elsőéveseknek volt szánva, hanem a másodéveseknek is. (Sőt, valamiféle adminisztrációs baki miatt a nem mesterképzésre felvettek is délre érkeztek, de végül nekik egy órától kezdődött csak a fejtágítás.)

Tehát amint hazaértem, gyorsan össze is állítottam az órarendemet! (Erről majd külön bejegyzésben írok.) Így első körben kicsit zavaró volt, hogy az utolsó utáni pillanatig nem tudtuk, milyen időpontokra próbáljunk meg egyáltalán felvenni szabad kredites órákat, de legközelebb már okosak leszünk: felveszünk mindent, ami szóba jöhet, aztán amit kiüt egy fordítós-tolmácsos tárgy, azt szépen leadjuk :D A lényeg tehát, hogy a szakos tájékoztató rendkívül informatív volt :)

2014. szeptember 4., csütörtök

Beiratkozás


Körülbelül egy hónapig nem nagyon volt miről írnom (meg persze nyaraltam is, és egyéb nyalánkságok), de ez mostantól meg fog változni :D Első körben a beiratkozásról szeretnék megosztani egyet s mást. 

Az igazat megvallva az egész procedúrához való hozzáállásom nem volt különösebben pozitív. Először azon rökönyödtem meg, hogy sorszámos rendszer lesz (a "régi" módszertől eltérően, de erre mindjárt kitérek), majd pedig azon, hogy én éppen a Balaton partján terveztem süttetni a hasamat augusztus 29-én. (Meg előtte is, meg utána is.)

Négy évvel ezelőtt, amikor még reszkető és tanácstalan gólya voltam, egy konkrét időpontot adtak meg beiratkozásra. (Nem időintervallumot, mint most.) Az előadóban szépen összegyűltünk mi keletisek (nem tudom pontosan, melyik szakokat "vonták össze", de élek a gyanúperrel, hogy minden távol-keletit, sőt talán még az ókorosokat is), és vártuk az instrukciókat. A segítőkész felsőbb évesek egy igen informatív rögtönzött előadással örvendeztettek meg minket tárgyfelvételről, kódokról, az ETR-ről általában. Ezt követően pedig kollektívan elintéztük a "beiratkozást", átnéztük a papírokat, mindenkinek megvan-e minden, ki van-e töltve, helyesek-e az adatok, stb. És ezzel körülbelül véget is ért a dolog.

Persze azóta változott némileg a helyzet: a hallgatói nyilatkozat négy éve még nem volt divat. (Ami akárhonnan nézzük, csak még egy kitöltött papír, de akkor is.) Lényeg a lényeg: kétségbe voltam esve, mégis hogyan és miként fogják ezt a – számomra rendkívül gördülékenynek és hatékonynak tűnő – rendszert leváltani holmi "sorszámos" módira. Az eredmény, azt kell mondjam, pozitív csalódást okozott.

Azonban még mielőtt ez bekövetkezett volna, 7:59-kor (az én telefonomon 55 volt, de ám legyen) toppantam be az A épületbe, ahol rögtön meg is kaptam a sorszámomat: 129. Igen. 7:59-re már százhuszonnyolc elvetemült beiratkozni vágyó gyűlt össze a kampuszon. Riasztó. A jobb kéz felőli folyosó végén található előadó (aminek most nem jut eszembe a száma) félig már megtelt ekkorra. Feltételezhetően HÖK-ös hallgatók (gondolom én) masíroztak fel-alá, türelmesen válaszoltak mindenki intelligens és kevésbé intelligens kérdésére, segítettek az utolsó pillanatban bepótolt fénymásolásoknál, és bizonyos időközönként elhangzott egy-két közérdekű információ is.

Nem sokkal nyolc után beindult a gépezet: az előadóból az első húsz sorszámmal rendelkező embert kivezették (a HÖK-ös után libasorban totyogó tanácstalan diákok képe egy kacsacsaládéra emlékeztetett), és a Kari Tanácsterem felé terelték. Ekkor még persze nem tudtam, mi vár rám (élénk fantáziámhoz hűen Sweeney Todd-féle emberhúsos piték képe lebegett előttem), de valójában nem is kellett olyan őrületesen sok időt várnom, míg én is sorra kerültem.

Ezután már tízesével tereltek minket át, és nem sokkal kilenc óra előtt már a 120–130 közöttiek következtek, köztük én is. A tanácsteremben először is megkaptuk a névre szóló borítékunkat, amire gyorsan rá kellett biggyeszteni az igazolványképünket. Ezután pedig türelmesen vártunk, hogy a tíz (azt hiszem tíz volt) asztalka egyikéhez kerüljünk. Pontosan mivel ilyen sok "állomás" volt, gyorsan pörögtek az események, és röpke két perc ácsorgás után lecsaptam egy megüresedő asztalkára.

Két segítőkész lány ellenőrizte a papírjaimat, hogy elvittem és kitöltöttem-e mindent. (A diploma fénymásolásánál ügyeljetek arra, hogy a sorszám is olvasható legyen! Nekem is csak azért volt az, mert scannelés után babráltam a kontraszttal és fényerővel.) Miután mindent rendben találtak, közölték, hogy ezzel be is iratkoztam, és mehettem isten hírével! 

Fél órával később már a 9:30-as vonaton csücsültem a Déli pályaudvaron. Gyorsan ment! (Azért azt sajnálom, hogy gólyacsomagot nem kaptunk...)