Körülbelül egy hónapig nem nagyon volt miről írnom (meg persze nyaraltam is, és egyéb nyalánkságok), de ez mostantól meg fog változni :D Első körben a beiratkozásról szeretnék megosztani egyet s mást.
Az igazat megvallva az egész procedúrához való hozzáállásom nem volt különösebben pozitív. Először azon rökönyödtem meg, hogy sorszámos rendszer lesz (a "régi" módszertől eltérően, de erre mindjárt kitérek), majd pedig azon, hogy én éppen a Balaton partján terveztem süttetni a hasamat augusztus 29-én. (Meg előtte is, meg utána is.)
Négy évvel ezelőtt, amikor még reszkető és tanácstalan gólya voltam, egy konkrét időpontot adtak meg beiratkozásra. (Nem időintervallumot, mint most.) Az előadóban szépen összegyűltünk mi keletisek (nem tudom pontosan, melyik szakokat "vonták össze", de élek a gyanúperrel, hogy minden távol-keletit, sőt talán még az ókorosokat is), és vártuk az instrukciókat. A segítőkész felsőbb évesek egy igen informatív rögtönzött előadással örvendeztettek meg minket tárgyfelvételről, kódokról, az ETR-ről általában. Ezt követően pedig kollektívan elintéztük a "beiratkozást", átnéztük a papírokat, mindenkinek megvan-e minden, ki van-e töltve, helyesek-e az adatok, stb. És ezzel körülbelül véget is ért a dolog.
Persze azóta változott némileg a helyzet: a hallgatói nyilatkozat négy éve még nem volt divat. (Ami akárhonnan nézzük, csak még egy kitöltött papír, de akkor is.) Lényeg a lényeg: kétségbe voltam esve, mégis hogyan és miként fogják ezt a – számomra rendkívül gördülékenynek és hatékonynak tűnő – rendszert leváltani holmi "sorszámos" módira. Az eredmény, azt kell mondjam, pozitív csalódást okozott.
Azonban még mielőtt ez bekövetkezett volna, 7:59-kor (az én telefonomon 55 volt, de ám legyen) toppantam be az A épületbe, ahol rögtön meg is kaptam a sorszámomat: 129. Igen. 7:59-re már százhuszonnyolc elvetemült beiratkozni vágyó gyűlt össze a kampuszon. Riasztó. A jobb kéz felőli folyosó végén található előadó (aminek most nem jut eszembe a száma) félig már megtelt ekkorra. Feltételezhetően HÖK-ös hallgatók (gondolom én) masíroztak fel-alá, türelmesen válaszoltak mindenki intelligens és kevésbé intelligens kérdésére, segítettek az utolsó pillanatban bepótolt fénymásolásoknál, és bizonyos időközönként elhangzott egy-két közérdekű információ is.
Nem sokkal nyolc után beindult a gépezet: az előadóból az első húsz sorszámmal rendelkező embert kivezették (a HÖK-ös után libasorban totyogó tanácstalan diákok képe egy kacsacsaládéra emlékeztetett), és a Kari Tanácsterem felé terelték. Ekkor még persze nem tudtam, mi vár rám (élénk fantáziámhoz hűen Sweeney Todd-féle emberhúsos piték képe lebegett előttem), de valójában nem is kellett olyan őrületesen sok időt várnom, míg én is sorra kerültem.
Ezután már tízesével tereltek minket át, és nem sokkal kilenc óra előtt már a 120–130 közöttiek következtek, köztük én is. A tanácsteremben először is megkaptuk a névre szóló borítékunkat, amire gyorsan rá kellett biggyeszteni az igazolványképünket. Ezután pedig türelmesen vártunk, hogy a tíz (azt hiszem tíz volt) asztalka egyikéhez kerüljünk. Pontosan mivel ilyen sok "állomás" volt, gyorsan pörögtek az események, és röpke két perc ácsorgás után lecsaptam egy megüresedő asztalkára.
Két segítőkész lány ellenőrizte a papírjaimat, hogy elvittem és kitöltöttem-e mindent. (A diploma fénymásolásánál ügyeljetek arra, hogy a sorszám is olvasható legyen! Nekem is csak azért volt az, mert scannelés után babráltam a kontraszttal és fényerővel.) Miután mindent rendben találtak, közölték, hogy ezzel be is iratkoztam, és mehettem isten hírével!
Fél órával később már a 9:30-as vonaton csücsültem a Déli pályaudvaron. Gyorsan ment! (Azért azt sajnálom, hogy gólyacsomagot nem kaptunk...)
Beiratkozás